140278. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-aminopirimidin előállítására

Megjelent 1951. évi január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140278 SZÁM 12p 6—10 OSZTÁLY C-6047 ALAPSZÁM — (IV/l^) Eljárás 2—aminopirimidin előállítására, American Cyanamid Company cég, New-York mint Northey Elmore Hathaway, vegyész, stamfordi lakos jogutódja A bejelentés napja: 1946. október hó 16. É. A. E. A.-beli elsőbbsége: 1941. március 25-től (a 8780/948. Korm. sz. rendelet alapján) Pótszabadalom a 138.832- sz. szabadalomhoz. A találmány a 138.832. sz. szabadalomban védett és 2—aminopirimidinnek 2—amino—4— klórpirimidin redukciója útján való előállítási eljárását javítja. A 2—aminopirimidint kiindulási anyagként használják szulfanilaminopirimidin előállítására, amely rendkívül fontos gyógyszer. A kiindulási anyag előállítása azonban nagy nehézségekkel jár. Ugyanis 2—amino—4—hidroxi—pirimidinnek foszforoxikloriddal vagy hasonló'halogenezőszerrel való halogénezése útján nyers 2—amino—4— klórpirimidint állítanak elő. Ez a nyers termék mármost nehezen redukálható hidrogénnel katalitikusan, mert a katalizátort elmérgező szennyeződéseket tartalmaz, kellő fokig való tisztítása pedig ipari méretekben nem gazdaságos. Semleges vagy savanyú közegben cinkporral sem redukálható iparilag, mert csak igen híg oldatokkal dolgozhatunk és a hozam igen csekély. A találmány oly eljárásra vonatkozik, amelynél lúgos közegben végezzük a redukciót a cinkporral. Ez a módszer tette elsőízben lehetővé az ipari méretű munkát, azonban az emellett fellépő habképződés okozott nehézségeket. A találmány szerint ezt a hátrányt a redukció gyorsítása mellett azzal szüntetjük meg, hogy a reakciót hatásos mennyiségű ammoniumion jelenlétében hajtjuk végre. Ha. az ammonium-' gyök hidroxid, foszfát vagy más só alakjában van jelen, a redukció gyorsabban és simábban megy végbe és a habképződés is megszűnik vagy legalább erősen csökken. Ennélfogva az eljárás nagyipari üzemre is alkalmas és a hozamot a redukció hatásosságának csökkentése nélkül növeli. A jelenlévő ammoniumgyökök mennyisége tág határok között változtatható, azonban célszerű a reakciókeverékben jelenlévő alkálifém-ionok mennyiségének mintegy tizedrészét kitevő ammoniumiont használni. Ennél jóval kevesebb ammoniumion használatakor a habzás csökkentése és a redukció gyorsítása lassan romlik. Az ammoniumionok mennyiségének 10% fölé emelkedése viszont a hatást nem javítja annyira, hogy ez a többletköltséget megérné, miért is az 1 s. r. ammonium 10 s. r. alkálifémre arányt előnyben részesítjük. Az alkálifémet célszerűen gyenge savval alkotott só, pl. karbonát, bikarbonát, foszfát vagy savanyú foszfát alakjában használjuk. Az ammoniumot hidroxid, foszfát, vagy más só alakjában használhatjuk, de a foszfát vagy hidroxid látszik a legjobbnak. Az ammoniumvegyület hozzáadásának különféle módja lehet. így pl. a nyers 2—amino—4— klórpiridin keveréket ammóniákkal semlegesíthetjük és a csapadék leszűrése után visszamaradt anyalúgot használhatjuk fel egy másik adag arnmoniumionforrása gyanánt. Erinek az az előnye, hogy a nyers 2—amino—4—klórpirimidint nedves pogácsa alakjában használhatjuk fel mosás, vagy más tisztítás nélkül. Az ammoniumvegyület hatása ugyanaz, de e módszernek egyéb munkaelőnyei vannak és ezért ezt alkalmazzuk előszeretettel. 1. példa 500 s.r. vizet 80 C°-ra hevítünk és 45 s. r. vízmentes trinátriumfoszfátot, 50 s. r. cinkport, majd pedig 4.5 s. r. ammoniumfoszfátot adunk hozzá. A keveréket forrásig hevítjük és mintegy 30 percre elosztva 66 s. r. izocitozinből eredő nedves 2—amino—4—klór pirimidin pogácsát adunk hozzá, további 150 sí r. cinkporral. A reakciékeveréket mintegy3/4 óra hosszáig forraljuk. A redukció befejezése után a keveréket 25 C°-ra