140269. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú textilanyagok tulajdonságainak javítására

.Megjelent: 1955. szeptember 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140.269. SZÁM. 8. k- OSZTÁLY. - A-5135. ALAPSZÁM Eljárás cellulóztartalmú textilanyagok tulajdonságainak javítására. American Cyanamid Company cég New-York, mint ifj. Fluck Linton Avery vegyész pluckemini lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1948. október 30. É.A.E.A.-beli elsőbbsége: 1947. november 10. A találmány cellulóztartalmú textilanyagok és az ezekből előállított termékek kezelésére, különösen oly cellulóztartalmú textiláruk, első sorban pamutszövetek előállítására vonatkozik, melyek bizonyos impregnáló szerek meghatározott arányú keverékével való impregnálás útján, kedvező tulajdonságokat (pl. gyűrődéssel vagy ráncosodással szemben, fokozott ellenállást) nyernek. Emellett az impregnálást úgy foganatosítjuk, hogy a textiláruban az impregnálószer-keveréknek meghatáro-, zott mennyisége foglaltassék. A cellulóztartalmú textilanyagok tulajdonságainak javítását célzó eljárás lényege az, hogy a textilanyagot ' • a) melamint és formaldehidet tartalmazó kiindulási anyagok részleges reakciójának keményíthető, víziben legalább részben oldható termékével és b) egy vagy több alacsonyabb alkilakrilátot tartalmazó, polimeresíthető masszának filmképző, lényegében vízben, oldhatatlan, termoplásztilkus polimerizációs termékével impregnáljuk, aholis az a termék súlya úgy viszonylik ab termék súlyához, mint 1 : 3,. majd az a terméket, miközben a b termékkel benső érintkezésben tartjuk, lényegében vízmentes állapot eléréséig „in situ" keményítjük, mimellett az a és b termékeket oly mennyiségben használjuk, hogy a kikészített textiláruban a száraz textilanyag súlyára számított 8—40%, a keményített állapotú a és a—b termékből álló, lényegében mosásálló, impregnáló szer foglaltassék. Az a termék pl. dimetilol-melámin, trimetilolmelamin, vagy a hő hatására megkeményedő, alkilezett, főleg metilezett metilolmelaminek stb. lehetnek, aholis az a termék vízben legalább részben, előnyösen azonban tökéletesen oldható. A b termék, pl. metilakrilát, etilakrilát, n-butilakrilát, n-'propilakrilát, izopropilakrilát, n-butilakrilát, sec.-butilakrilát stb. vagy pedig a felsorolt vegyületeknek egymással vagy más oly monomerekkel vagy parciális polimerekkel való keverékei, melyek a felsorolt' vegyületekkel együtt polimeresíthetők, amikoris vízben lényegében oldhatatlan filmképző, termoplasztikus kopolimérek vagy interpolimérek keletkeznek. Amikor a cellulóztartalmú textilanyagot a. fentemlített impregnálószerek elegyével tetszőleges módon, célszerűen a textilanyagnak az impregnáló szerek elegyét pl. diszpergáltan tartalmazó vizes szuszpenziójába való bemártásávál impregnáltuk, az a termék részleges reakciójának termékét a b termék polimerizációs termékével való benső érintkezése közben, lényegében a vízmentes állapot eléréséig, in situ, keményítjük. Az a és b termékeknek a cellulóztartalmú textilanyagra felvitt összimennyisége akkora, hogy a kész textiláruban a száraz textiláru súlyának kb. 8—40, célszerűen 10—30 súlyszázalékát kitevő súlyú, lényegében mosásálló impregnáloszer foglaltatik, mely keményített, illetve lényegében vízben oldhatatlan állapotú a és lényegében vízben oldhatatlan b termékből áll. Cellulóztartalmú textilanyagoknak vízben oldható, keményíthető metilezett metilol-melaminnal való kezelése már ismeretes. Javasolták továbbá textilanyagoknak, beleértve' gyapotárunak különböző termoplasztikus anyagokkal való impregnálását is, melyek közül első sorban a telítetlen alifás aldehidek polimer jei és a telítetlen alifás savak, polimer észterei, pl. a polimer metilakrilát említendők. Azt az ismételten hangoztatott feltevést, hogy az ily termoplasztikus anyagok a textiláruknak gyűrődéssel és ráncosodással szembeni ellenállását fokozzák, legalább pamutáruk esetében, komoly bizonyítékok. nem igazolják. Ha textilanyagot, különösen pamutszövetet, a találmány gyakorlati kivitelénél alkalmazott mennyiségű termoplasztikus szerrel impregnálnak, akkor a kezelt szövet tartós, nem rugalmas appretúrát vesz fel. A szövetnek gyűrődéssel és ráncosodással szembeni ellenállása egyáltalában nem, vagy legalább is nem lényegesen javul, sőt sok esetben a kezelt szövet jobban gyűrődik és ráncosodik, mint a nem kezelt szövet. Ha pamutszöveteiket vízben oldható, pl. vizes oldatban lévő, keményíthető metilezett metilol-melaminnal impregnálunk, a kezelt szövetet megszán rítjuk, majd az impregnáló szert lényégében vizes oldhatatlan állapot eléréséig keményítjük, a szövet zsugorodással és ráncosodással szemben sokkal ellenállóbb lesz ugyan, azonban a szövet húzószilárdsága, e kezelés folytán, lényegesen, sok esetben oly mértékben csökken, hogy a . húzószilárdság-veszteség • az eredeti szövet húzószilárdságának 35%-át is eléri, • sőt gyakran még ennél is nagyobb. A találmány szerinti eljárással kezelt pamutáruk,