140246. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szabályozófeszültség előállítására két váltakozó feszültség frekvencia- és vagy fáziskülönbségéből, mely feszültségek egyike periódikus impulzusokból áll

4 140246 így az oszcillátorfrekvencia befolyásolható. A —27— cső szabályozórácsa a katódával együtt továbbá rácsdetektort alkot, melyhez a periodi­kus impulzusokból álló váltakozófeszültséget a —6— vezetéken át, az adóoszcillátor által elő­állított váltakozófeszültséget pedig a rácskörben tekvő —31— tekercsnek a —30— hangolókör­rel való csatolása révén vezetjük hozzá. A 4. ábra szerinti kiviteli alakhoz hasonlóan itt Is alkalmazásra kerül esry —22, 23— integráló míí­hálózat úgy, hogy az ár ame!osztást szabá'yoző rácson szahályozófelszültsép' lép fel. mely az oszcillátorfrekvenciát az előbb ismertetett mó­don befolyásolja. A 6. ábra a találmánynak távo1 balátási célokra " való a'ka'mazását szemlélteti. Ebben az esetben a találmánv szerint a —32— és —33— kép il­letve szabálvozóoszrillátor frekvenciájának egv­másnoz való rögzítésére hálózati frekvenciájú váUakozófeszü'tséget használunk. Evégett a vál­takozófeszfiMséget a —34— imnnlznso-enprátor­hoz VQ zetiük, melvnek kime"ő f esz'"'1tsé^ét a —39— p<? —33— orener*to<-okból származó fp­szü'tsérrokkpl e^'Ü** a —3Fi— és •—36— kf"ro "ő­kancsolá«i elrendpzésekh^z vezpfiíík hozzá. Éhből a keverőkapcsolási elrendezésből olvai feszü't­séget vételezünk, mely a már ismertetett" módon a —32— és 33— generátorok frekvenciáját sza­bálvozza A 7. ábrán a találmánynak hordozóhullámos távbeszélő célokra való alkalmazási módja lát­ható. Ebben az esetben több, például három, —37, 38 és 39— hordozóhullámoszcillátort al­kalmazunk, melyek közül a —39— oszcillátor frekvenciáját —40— kristállyal stabi izáljuk. Ezenfelül —41— impulzusgenerátort is alkalma­zunk, melynek alapfrekvenciáját a találmány sze­rinti —42— keverőfokozat útján a stabilizált —39— hordozóhullámoszcillátor valamely szub­harmonikusával pontos egyezésbe hozzuk. A —37— és —38— oszcillátorok frekvenciáit a maguk részéről a —41— impulzusoszcillátor alapfrekvenciájának valamely harmonikusával a —43— és —44— keverőfokozatok útján szin­kronizáljuk. A 8. ábra olyan kiviteli példát szemléltet, mely­lyel egy impulzusa'akú feszültség alapfrekven­ciája vagy pedig ez alapfrekvencia valamely ' harmonikusa és egy másik váltakozófeszültség között állandó értéken maradó frekvencia kü­lönbségét lehet fenntartani. Evégett a —45— imoulzusoscillátorból és egy másik —46—' osz­cillátorból eredő feszültségeket egy a találmány szerinti —47— keverőkapcsolási elrendezésbe vezetjük. Az ismertetett kiviteli alakoktól elté­rően ennél a kiviteli alaknál a —47— keverő' kapcsolási elrendezés kimenőkörében elrendezett integráló műhálózaton ferépő feszültséget egy a kívánt különbségi frekvenciára hangolt rezgő­rendszerhez pl. a —48— szűrőhöz vezetjük. A hangolt rendszer kimenőfeszültségéből olyan sza­bályozófeszültséget vételezünk, melynek polari­tása és értéke a kívánt frekvenciakülönbséqtől való eltérés irányától és értékétől fü^g. Ez a szabályozófeszültség a —46— oszcillátor han­golását mindaddig helyesbíti, míg a kívánt frek­venciakülönbséget el nem értük. Ebben az eset­ben stabil állapotban a keverőkapcsolási elren dezésből a kívánt frekvenciakülönbségnek meg­felelő frekvenciájú vá'takozófeszültséget ka­punk, melynek amplitúdója a találmány szerinti keverőkapcsolási elrendezés beállítása folytán a szabályozott valtakozofeszültse? amplitúdójának a —45— oszcillátor imnulzusidőtartama alatt fellépő pillanatnyi értékétől függ. A 9. ábrán a 8. ábra szerinti kapcsolási el­rendezés tökéletesítése látható. Ebben az eset­ben a —47— keverőkapcsolási elrendezés ki­menőkörében fellépő, a frekvenciakülönbségnek megfelelő frekvenciájú, feszültséget egy a —49— segédoszcillátorból vett, a kívánt frekvenciakü­lönbségnek megfelelő frekvenciájú, feszültséggel együtt az —50— keverőkapcsolási elrendezésbe vezetiük. Az —50— keverőkaocsolási elrende­zésből olvan egyenáramú szabályozófeszültséget kanhatunk, melyet a —46— oszcillátor frekven­ciáiának rögzítésére használunk fel. Az —50— kí, verőka n c^olási elrendezés e'őnyösen a je'en találmánynak megfelelő keverőkapcsolási elren­dezés. Ebb^n *az esetben a —49— oszcWáto-ban olyan, periodikus imnu'zusokból álló, vá'takozó­feszültséget kell előállítani, melvnek alapfrek­venciája vagv valamely harmonikusa a kívánt frekvenciakü'önbségnek felel meg. A 8. és 9. ábra szerinti kiviteli alakoknál a kívánt frekvenciakülönbség előnyösen beálíltható, ami a 8. ábra szerinti kapcsolási elrend^z^s ese­tében a —48— kör hangolásának beállításával, a 9. ábra szerinti kan csolási elrendezés esetében pedig- a —49— oszcillátor hangolásának változ­tatásával vihető keresztül. Az ismertetett kivite'i példáknál a szabályozó­feszültséo-et mindig a nem-impulzusalakú feszült­séget előállító oscillator frekvenciájának rögzí­tésére használtuk fel úgy, hogy ezeknél a ki­viKi alakoknál frekvenciasokszorozást ér­türk el. Kívánt esetben a szabá'yozófeszültsé^et az im­pulzusa'akú váltakoz^feszültség előállítására való oszcillátor frekvenciájának rögzítésére is fel­használhatjuk. Fbben az esetben a stabil osz­ci'látorra' előállított nem impulzusalakú válta­kozófeszültség frekvenciaosztása következik be. Szabadalmi igénypontok: 1. Készülék szabályozófeszültség előállítására két váltakozófeszültség frekvencia- és vagy fá­ziskülönbségéből, amely váltakozófeszültségek közül az egyik periodikus impulzusokból áll, je­lemezve az említett két feszültséggel táplált ak­ként kapcsolt, illetve kiképzett, keverőkapcsolási elrendezéssel, hogy a keverőkapcsolási elrendezés kizárólagosan az impulzusok fellépése alatt ha­tásos. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, melyre a különbségi frekvenciákon kívül a hozzávezetett váltakozófeszültségek szinkróniz­músa esetén egy ezek fáziskülönbségétől függő egyenáramú feszültséget is szolgáltató keverő­kapcsolási elrendezés jellemző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom