140241. lajstromszámú szabadalom • Szerszámgép fémrudak hidegen való csavarásához

í lémül tartó szerv elmozdulását az elcsavarodás megkívánt mértékének eléréséig, vagyis a folyási határ megkívánt értékig való növekedéséig megakadályozza. ,Ez esetben az erőtároló például előfeszülts'éggel''elrendezett rúgó lehet, amely a visszatartó szervvel együttdolgozó kart ütközőhöz szorítja. Az ejőfeszü'ltség szabályozhatósága végett a rugót például állítható csigarúgóként alakíthatjuk ki. A szerszámgép érzékenységét nagy mértékben fokozhatjuk, ha a visszatartó szervet terhelő és a csavarónyomatékkal ellentétes értelmű nyomatékhoz tartozó kart állíthatóan rendezzük el. Fentiekből kitűnően tehát a visszatartó szerv a találmány szerinti elrendezésben a nyomaték beállíthatósága és leolvashatósága folytán módot nyújt az igénybevétel és* így a folyási határ növekedéséiíék önműködő ellenőrzésére. A találmány további részleteit a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti szerszámgép néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, nevezetesen: az 1. ábra az egyik példakénti kivitéli alak oldalnézete, a 2. ábra az I. ábrához tartozó felülnézet, a 3. ábra más példakénti kiviteli alak részletének oldalnézete, a 4., illetőleg 5. ábra további példakénti kiviteli alak oldalnézete, illetőleg felülnézete, a 6., illetőleg 7. ábrán ismét további példa-kénti kiviteli alak oldalnézete, illetőleg részben metszett felülnézete látható, a 8. ábra ismét további példakénti kiviteli alakot tüntet fel oldalnézetben. Végül a 9., illetőleg 10. ábra újabb példakénti kiviteli alak részletének oldalnézete, illetőleg felülnézete. A rajzon azonos hivatkozási számok azonos alkatrészeket jelölnek. Amint az 1. és 2. ábrán látható, a hidegen csavarandó 13 fémrúd a csavarónyomatékot a fémrúdra továbbító 14 csavaró szerv és a 13 fémrúdat a csavarónyomatékkal ellentétes értelmű nyomatékkal terhelő 15 visszatartó szerv között van befogva. A 14 csavarőszervet á rajzon fel nem tüntetett szerkezet az 1. ábrán látható 16 nyíl értelmében forgatja. A 15 visszatartó szerv 17 tengelye 18 állványon van ágyazva. A 15 visszatartó szerv és a 17 tengely közé 19 tartólemez van iktatva, amelyen egyrészt a 15 visszatartó Szerv, másrészt 20 kar van megerősítve. A 20 kar külső 2.1 vége erőtárolóként alkalmazott 22 rugós mérleg 23 serpenyőjére támaszkodik. A 22 rugós mérleg 24 skíla mentén elmozduló 25 mutatót működtet, amely a 23 serpenyő lenyomásakor a 24 skála előtt mozdul el. A 22 rugós mérleg rugója úgy van méretezve, hogy a 13 fémrúd csavarása során a 25 mutató a 24 skála előtt elmozduljon ugyan, a 15 visszatartó szerv elfordulását azonban leülés nélkül tegye lehetővé, vagyis a 22 rugós mérleg beiktatásával létesülő erőzárlatet meg ne szüntesse. Ily módon tehát a 25 mutató elfordulásából következtethetünk az elcsavarodás mértékére, nevezetesen a folyási határ növekedésére és így módunk van a csavarás megkívánt időpontban való befejezésére. A 24 skálát kalibrálhatjuk a folyási határ egységeiben is és így a 25 mutató állásából a 13 fémrúd pillanatnyi folyási határát közvetlenül megállapíthatjuk. A 25 mutató elmozdulásával jelfogókat (röléket) is vezérelhetünk, amelyeket azután felhasználhatunk arra, hogy a 14 esavaróSzerv forgása a megkívánt időpontban önműködően megszakadjon. A találmány szerinti szerszámgép 1. és 2. ábra szerinti példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: A hidegen csavarandó 13 fémrúdat a 14,15 szervek útján befogjuk, majd a gépet megindítjuk. Ekkor a 14 csavarószerv a 16 nyíl irányában forogva a 13 rudat elcsavarja, minthogy annak másik végét a 15 visszatartó szerv elfordulásában gátolni törekszik. A gátló hatást a 20 kar útján a 22 rugós mérleg fejti ki, amely a 15 visszatartó szerv elfordulását rrgójának alakváltozása közben csak kis mértékben, nevezetesen a forgatónyomaték növekedésének és így a folyási határ emelkedésének arányában teszi lehetővé. Lényegében tehát valamelyest a 15 visszatartó szerv is elfordul és éppen ez az elfordulás az, amely a 22 rugós mérleg 25 mutatójának elfordulása útján a folyási határ növekedésének mértékét közvetlenül megállapíthatóvá teszi. A pépet addig járatjuk, amíg a 25 mutató a 24 skála meghatározott osztását el nem éri, vagyis, amíg a folyási határ a kívánt értékig nem növekedett. A 22 rugós mérleget a 20 kar útján terhelő erő ugyanis arányos a 13 fémrúdban a csavarással Szemben jelentkező ellenállással, vagvis a folyási határ növekedésével. Amikor a 25 mutató a 24 skála meghatározott osztását elérte, a szerszámgépet megállítjuk és a 13 fémrúdat eltávolítjuk a 14,15 befogószervek közül. Ugyanekkor a 25 mutató a 22 rúgóS mérleg rugójának tehermentesülése közben kiindulási helyzetébe tér vissza, úgyhogy a következő fémrúd befogása után a 24 skála előtt való elmozdulását elölről kezdi. Ha az újonnan befogott 13 fémrúd kiindulási szilárdságánál például kisebb, azonos folyási határ eléréséhez nagyobbmérvű csavarásra van szükség. Ez azt jelenti, hogy azonos fordulatszámok mellett a 22 rugós mérleg 25 mutatója lassabban mozdul el a 24 skála előtt, mint az előző esetben. Amikor azonban a 25 mutató a 24 skálának előbbiekben említett meghatározott osztását eléri, a 13 fémrúd folyási határa természetszerűleg ugyanolyan értéket ért el, mint az előzőleg befogott 13 fémrúd, minthogy a 25 mutató elmozdulása a találmány értelmében alkalmazott erőzárlat folytán a csavarással szemben a 13 fémrúdban jelentkező ellenállástól és nem a 14,15 befogöszervek viszonylagos elfordulásától'függ. Ily módon tehát egyszerűen biztosíthatjuk, hogy a 13 fémrúdak folyási határa a csavarás során a kiindulási szilárdságtól függetlenül azonos értéket érjen el. A 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak lényegében abban különbözik az előzőtől, hogy a 22 rugós mérleg helyett 26 tömeget alkalmaz-