140210. lajstromszámú szabadalom • Szakítózár

2 140210 fémből, például cinköntvényből, vagy műanyagból például polamidból vagy más nagymolekulasúlyú kondenzációs termékből. A zárótagoknak kapcsolásra alkalmas fejük van, melynek átellenes oldalain bordaként és horonyként kialakított kapcsoló nyúlványa és kapcsoló mélyedése van. A kapcsdlófej egyik oldalán —7— és —8— borda és —9— és —10— horony, a másik oldalán pedig —11— és —12— borda és —13— és —14— horony van. A —8— és —12— bordák a zárótag egyik oldalsó határfelületétől egy-e

gy ~15— illetve —16— felületig terjednek, mely a két tartószalag közös síkjával párhuzamosan a zárótagok szélességének körülbelül a felén fekszik. A —7— nyúlvány a zárótag túlsó oldali határfelületétől a —17— felületig terjed, mely ugyancsak a két tartószalag közös síkjával párhuzamosan a zárótagok szélességének körülbelül a felén fekszik. A —10— horony a —8— bordával azonos hosszban a tag egyik oldalsó határfelületétől a —17— felületig és a felülettől a —9— horony a —7— bordával azonos hosszban a tag másik határfelületéig terjed. A kapcsolófej másik oldalán a —13— horony a —11— bordával azonos hosszban a tag egyik határfelületétől a — 16— felületig és a —14— horony a tac másik határfelületétől a —18— felületig terjed. Ha a zárótagokat a szokásos —19— tolókáva! kapcsoljuk, (1. ábra) az egyik tag— 7— és— 8— bordái a szomszédos tag —13—és —14— hornyaiba és az előbbi tag —11— és —12— bordái a másik ^szomszédos tag —9—és—10—hornyaiba nyúlnak. E kapcsolódással egyidejűleg az egyik tag —15— és —17— felületei a másik tag —18— és —16— felületeire csúsznak. Ezek a hornyokra és bordákra keresztbe menő, egymásra nyúló felületek megakadályozzák, hogy két egvmással kapcsolt tag a két tartószalag közös síkjára keresztirányban oldalt szétcsússzon A'végső tag —5— és —6— részein ugyancsak egvmásba nyúló nyúlványok és mélyedések vannak, melyek a két résznek egymáshoz viszonyított eltolódását a zár hosszirányában megakadályozzák. Továbbá a két tartószalag közös síkjával párhuzamosan fekvő együttműködő felületeik vannak, melyek e két résznek e síkra keresztirányú elcsúszását akadályozzák meg. A végső tag —5— részén —20— nvúlvány van. mely e rész egvik oldalhatárfelületétől e rész szélességének felén lévő, az —1— és —2— tartószalag közös síkjával párhuzamos —21— felületig terjed. E —20— nyúlvány a —6— rész —22— mélyedésébe nyúlik, mely e rész egyik oldalhatárfelületétől ugyancsak e rész szélességének felén levő, a tartószalagok közös síkjával párhuzamos —23— felületig terjed. A —6— rész —24— felülete e rész szélességének feléig terjed és az egyik oldalán —25— nyúlványt, másik oldalán pedig —26— mélyedést határol. Az —5— rész további —27— felülete a tartószalagok közös síkjával párhuzamosan e rész szélességének körülbelül feléig ter jed és az egyik oldalon —28— nyúlványt a másik oldalon pedig —29— mélyedést határol. Ha a végső tag két részét összeillesztjük, a —25— nyúlvány a —29— mélyedésbe, a —28— nyúlvány pedig a —26— mélyedésbe nyúlik és az egyik rész —24— felülete a másik rész —27— felületére fekszik fel. Mivel az —5— rész —21— és —27— felületei és a —6— rész —23— és —24— felületei mindenkor ellenkező oldalon fekszenek, az összeillesztett —5— és —6— ré- • szék eme egymásra nyúló felületeik folytán a tartószalagok közös síkjára keresztben nem tolódhatnak el, míg a két résznek a zár hosszanti irányában Való viszonylagos eltolódását az —5— rész —20— nyúlványának a —6— rész —22— mélyedésébe való kapaszkodása akadályozza meg. A végső tag összeillesztett —5— és —6— részeit összekapcsolt helyzetükben U-alakú fémkapocs rögzíti. A kapocs két szára az —5— és —6— részek szembenfekvő oldalain lévő —31 — és —32— hornyokba hatol, a kapocs középső —33— gerince pedig részben az —5— és —6— részek egyik oldalfelületén lévő —34— és —35— mélyedésbe süllyed. Miként az az 5. ábrán látszik, a kapocs két szárát a végső tag —3IT— és —32— hornyaiba helyezzük, amikoris a szárak az — 1 — és —2— tartószalagot átszúrják. A kapocs szárai valamivel hosszabbak, mint a végső tag —5— és —6— részeinek magassága. A szárak végeit a —31— és —32— hornyokba való behelyezése után a kapocsnak a végső taggal való tartós kapcsolata végett,.zömítjük. Ha a végső tag műanyagból, például nylonból vagy poliamidból van, mely a kapocs fémanyagánál valamivel puhább és ruganyosabb, a zömítés folytán az —5— és —6— részek anyagát kissé összenyomjuk, miként az a 4. ábrából kitűnik, amikoris a kapocsszárak zömített végei az—5— és —6— részek anyagára nyúlnak és a kapcsot e részekkel tartósan öszszekötik. Az —5— és —6— részek mostmár nem távolodhatnak el egymástól és nyúlványaiknak és mélyedéseiknek egymásba való kapcsolódása biztosítva marad. A végső tag külső felületéből kiálló 30 kapocs középső gerince a 19 tolóka ütközőjéül szolgál, mely nyitott szakítózárnál végső helyzetében végével a kapocs gerincének fekszik (1. 1. ábrát). Ezzel a tolókának az elmozdulását a nyitási irányban korlátozzuk. Szakítózárak eddig ismeretes végső részénél a tolókát alsó véghelyzetében az tartóztatja fel, hogy a végső tag a két zárótagsor további szétválását megakadályozza és a tolóka ékalakú részét nem lehet már tovább húzni. A tolóka túlságosan erős húzása folytán azonban az éket gyakran olyan erősen szorítjuk, a két zárótagsor közé, hogy az az egymással szembenfekvő zárótagok közé szorul és a tolóka megakad úgy, hogy azt csak tekintélyes erő alkalmazásával oldhatjuk és tolhatjuk el a zárási irányban. A tolókának a két zárótagsor közé való beszorításával a tolókát gyakran deformáljuk, vagyis a két tolókacsatornát kitágítjuk. Az 1—5. álbrák szerinti végső tagnál a 19 tolóka végső helyzetében a kapocs 33 gerincére laposan fekszik fel anélkül, hogy a 36 éket az 5 és 6 végső tag felé oly messze húztuk volna le, hogy a zárótagok a széttartó tolókacsatornákban az ék révén beszorulnának. A két záró-, tagsor a tolókában még lazán fekszik, amikor