140210. lajstromszámú szabadalom • Szakítózár

Megjelent 1950. évi szeptember hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEiRÁS 140210 SZÁM 68a 56—62 OSZTÁLY W-7591 ALAPSZÁM — (I/i) Szakítózár. Dr. Winterhalter Mariin gyáros, Morcote, Lugano melleit (Svájc). A bejelentés napja: 1946. április 24. Svájci elsőbbsége: 1944. október 6. Tartószalagokra felvitt zárótagos szakítózáraknál a két tartószalag tartós összekötésére a zárótagsorok egyik végén olyan végtagot alkalmaznak, melyet fémzárótagok esetén rendszerint kapocsként alakítanak ki Ezt a kapcsot a tartószalagra erősítik, mely a szalagok egymáshoz ütköző széleit egymással összeköti. Műanyagból való zárótagok esetében a végső tagot ugyarfolyan anyagból lehet kialakítani és azt ragasztóanyaggal vagy szalagokon áthatoló csapokkal lehet felerősíteni. Ha a szakítózár tolókája elromlik és ki kell cserélni, vagy másfajta tolókát kivannak vagy utólag .még további tolókákat kell a tartószalagokra felhúzni, a két tartószalagot összekötő végső tagot el kell távolítani, avégett, hogy az új tolókat a két zárótagsorra felhúzhassuk. Ehhez azonban szükséges, hogy a két tartószalagot a használati tárgyról, melyre fel vannak varrva, eltávolítsuk. A végső tagnak az eltávolításakor azonban a tartószalagokat könnyen megsérthetjük, mely esetben az egész szakítózárat ki kell cserélnünk. Az eltávolítás gyakran körülményes vagy egyáltalában nem lehetséges. Ha eltávolítottuk, új végső tagot kell a tartószalagokra felvinni, mert a régi másodszor nem használható. A találmány olyan, a tartószalagokra, kiváltképpen fröccsöntéssel felvitt zárótagokkal ellátott szakítózár előállítására vonatkozik, melynél a tolóka kicserélése végett a végső tagot a tartószalagokról nem kell eltávolítani. A találmány értelmében a két tartószalagnak a^ zárótagsorok egyik végén való tartós összekötésére kétrészű végső tagot használunk, melynek egyes részeit eery-egy tartószalagra fröccsöntéssel helytállóan vittük fel és mindkét részen rögzített kapoccsal tartunk össze. A tolóka kicserélésekor csupán e kapcsot kell a két végső tagrészektől oldani, míg a két tagrész a tartószalagon marad. Mivel ezek nincsenek már egymással összekötve, az új tolókát minden további nélkül felhúzhatjuk. Nem kell tehát magán a tartószalagon rögzített tagot eltávolítanunk; a tartószalagokat így nem is károsítjuk. A kapocs eltávolítása céljából nem kell a szakítózárat a használati tárgyról eltávolítani és a kapocs eltávolítását tetszőlegesen sokszor megismételhetjük anélkül, hogy a szakítózár minőségét rontanók. A rajz a találmány néhány példakénti kivitelét mutatja: Az 1. ábra kétrészű végsőtagos szakítózár egy részének felülnézete. A~ 2. ábra a szakítózár egy részének felülnézete nagyobb léptékben. A 3. ábra a 2. ábra III—III vonala szerint vett hosszanti metszet. A 4. ábra a végső tagnak a 2. ábra IV—IV vonala szerinti keresztmetszete. Az 5. ábra a végső tagon át vett keresztmetszet, mielőtt a tag két részét a kapoccsal összekötöttük volna. A B. és 7. ábrák más kivitelű végső tagot mutatnak az összekötőkapocs rögzítése előtt, illetve után. A . 8. és 9. ábrák a végső tag további kivitelét mutatják az összekötőkapocs rögzítése előtt és után. A 10. és 11. árbákon a véeső tag további kiviteli alakja látható, az összekötő kapocs rögzítése előtt, illetve után. A 12. ábra a 2. ábra szerinti végső tag két részének felülnézete az összekötőkapoccsal való egyesítés előtt. A 13. ábra a 12. ábra szerinti végső tagnak a másik oldalról való nézete. A 14. és 15. ábrák egy zárótagot elülső, illetve hátsó nézetben mutálnak. Az 1—5. ábrák szerinti szakítózárnak -—3— peremdudorral ellátott —1— és —2— szalagai vannak, mely peremdudoron a —4— zárótagok közvetlenül fröccsöntéssel helytállóan vannak megerősítve. A két tartószalagnak a szakítózár zárva maradó végénél való összekötésére a zárótapsorok végén —5— és —6— részekből álló végső tag van, melynek anyaga azonos a —4— tagok anyagával. —5— és —6— tagot a —4— tagokkal egyazon munkamenetben fecskendezzük a szalagokra. A zárótagokat készíthetjük