140184. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés katódasugárcső eltérítőcsévéinek fűrészfogalakú árammal való táplálására

Megjeiejtt 1950. évi'augusztus hő 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140181- SZÁM * 21.1 35 OSZTÁLY P-10311 ALAPSZÁM — (VIÍ/j) „Kapcsolási berendezés katodasugárcső eltérítőcsévéinek fűrészfogalakú árammal való táplálására" N. V. PHILIPS' GLOE'ILAMPENFABR'IEKEN, Eindhoven, Hollandia A bejelentés napja: 1942 március 31. Németalföldi elsőbbsége: 1941 április 3. Azokban a kapcsolási berendezésekben, amelyek katodasugárcső eltérítőcsévéit fűrészfogalakú árammal táplálják, e csévéket erősítőcső anódkörébe iktatják, a vezérlőrácsra pedig fűrészfogalakú feszültséget vezetnek. Annak megakadályozására, hogy az anódaegyenáram az eltérítőcsévéken átfolyjon, ami a katodasugárcső.ernyőjén a fénypont nem-kívánt eltérítését eredményezné, az anődafeszültséget a cső anódjára' általában az eltérííőcsévékkel párhuzamosan kapcsolt körön át-vezetik. E párhuzamos kör elrendezése következtében azonban az eltérítocsévéken átfolyó, fűrészfogalakú áram eltorzul. Ha a kapcsolás olyan, hogy a cső teljes anódaárama fűrészfogalakú és-a cső rácsát fűrészfogalakú feszültség vezérli — ami nagy belső.ellenállású cső alkalmazása esetén következik be —, áz eltérítocsévéken átfolyt? áram általában mégsem fűrészfogalakú, mert a párhuzamos körön átfolyó áram a teljes anódaáramtól levonódik. Az eltérítocsévéken átfolyó áram csak az esetben marad fűrészfogalakü, ha a párhuzamos kör J^ viszonya az éltérítőcsövek R

viszonyával egyenlő, vagy pedig ha a párhuzamos körbe iktatott önindukció az eltérítőcsövek önindukciójához képest igen nagy. Mindkét említett követelés teljesítése azoríban gyakorlati nehézségekkel jár. Ha pl. a párhuzamos kör összetétele olyan, hogy ^viszonya a térhelőkörével egyenlő, a kapcsolás hatásfoka nagyon rossz. Ehhez járul még, hogy az esetben, ha a párhuzamos kör -^ viszonya a térhelőkörével egyezik, a csőbe juttatott feszültség amplitúdójának bizonyos maximális értéket meghaladnia nem szabad, mert különben az egyenáramú összetevő az anódkörben lévő, aránylag nagy ohmos ellenállás folytán annyira megnövekedik, hogy az anódfeszültség a megengedhető maximális érték alá süllyed és ennélfogva a cső belső ellenállása túlságosan kicsinnyé válik. Mágneses eltérítéssel dolgozó katodasugárcső esetében 1,7 H önindukciójú és 2800 Ohm ellenállású csévéket alkalmazhatunk akként, hogy e csévéket 250 V anódafeszültségnél 70 mA közepes anódaáramerősségű erősítőcső táplálja. Ha olyan párhuzamos táplálást alkalmaznánk, melyben a párhuzamos Rör önindukciója és ohmos, ellenállása az eltérítőcsévékével egyenlő, ahol máris 50 százalékos hatásfokveszteség adódik, a tápkörben 0,07x2800=196 V közepes feszültségveszteség lépne fel. Kielégítő eredményeket akkor sem kapunk, ha » tápkör önindukcióját nagynak választjuk az eltérítőcsévékéhéz képest. Ha ugyanis azt kívánjuk, hogy a párhuzamos kör befolyása az eltérítocsévéken átfolyó áram görbéjének alakjára elhanyagolható legyen, 1 : 100 nagyságrendű önindukcióviszonylatot kell alkalmaznunk, úgyhogy az előbb említett példa esetében a párhuzamos körbe iktatott önindukciónak kb. 170 H-nek kellene lennie. Az olyan fojtócséve, melynek kb. 70 mA erősségű egyenáram esetében ilyen önindukciója van, igen nagy és költséges; ezenfelül az elkerülhetetlen önkapacitás folytán a torzítás más okai jelentkeznek és az ohmos ellenállás is naggyá válik. Kiváltképpen nagyteljesítményű katódasugárcsövek, pl. vetítőcsövek esetére az előbb ismertetett módon kielégítő megoldást elérni nem lehet. A találmány berendezés katódsugárcső eltérítőcsévéinek fűrészfogalakú árammal való táplálására olyan cső alkalmazásával, melynek kimenete az eltérítőcsévéket tartalmazó kört és ezzel párhuzamos anódtápkört tartalmaz, bemenetébe pe-, dig fűrészfogalakú feszültséget juttatunk és a találmány szerint az eltérítőcsévékben azzal kapunk fűrészfogalakú áramot, hogy a cső bemenetébe ' a fűrészfogalakú feszültséggel együtt az anódtápkör okozta eltérést helyesbítő, az anódtápkörböl elvételezett, -^ nagyságú feszültséget is vezetünk, aholis Ip az anódtápkör váltóárama, S pedig a cső meredeksége. A találmányt még részletesebben a rajzon látható kiviteli példája kapcsán magyarázzuk meg. Az ábrázolt kapcsolási elrendezés nagy belső ellenállású 1 erősítőcsövet tartalmaz, nevezetesen pentódát, melynek egyebek között 2 katódája,