140173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többrétegű facső előállítására

Megjelent 1950. évi augusztus 15-én. ORSZÁGOS* TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140173 SZÁM 47f 3—5 OSZTÁLY K-17390 ALAPSZÁM — (VIII/c, Ve/l) Eljárás többrétegű facső előállítására. Keszler Ernő technikus, Budapest A bejelentés napja: 1947 augusztus 25. A találmány összeragasztott rétegekből álló facSő előállítási eljárására vonatkozik. Az eljárásnál két vagy több falemezt a tekercselési irányban eltolt ütközési helyekkel egy magra tekercseljük. A találmány főleg olyan csövekre vonatkozik, amelyek hosszukhoz viszonyítva nagy átmérőjűek és hordók vagy más csomagolási tartályok készítésére alkalmasak. A találmány célja annak biztosítása, hogy az egyes farétegek a tekercselés alatt és után a ragasztóanyag megkötéséig szorosan simuljanak a maghoz, illetve az egyes rétegek egymáshoz, hogy ilyen módon kellő szilárdságú és egyenletes falvastagságú csövet kapjunk. Ennek a hatásnak az elérésére a találmány értelmében a falemezeket a mindenkor fedni kívánt csőfelületnek megfelelő hojsszúSágokban egyik végénél fogva a tekercselő maghoz erősített vezető- és szorítószalagra helyezzük és ragasztóanyaggal együtt, nyomás alatt a magra tekercseljük olykép, hogy a szorítószalag a tekercselt testet kívülről körülveszi, mire a szalag szabad végét megerősítjük. Ezzel az eljárással oly többrétegű facsövet kapunk, melynél a magra tekercselés folyományaként a legbelső réteg ütközési helyétől kiindulóan a többi réteg között a többi ütközési helyeken áthaladóan a cső külső felületéig terjedő szalag, pl. papírszalag megszakítatlan darabja helyezkedik el. A csatolt raiz ennek a csőnek két példaképpeni kiviteli alakját mutatja a tekercselésnél használt berendezés vázlatos feltüntetésével. Az 1. ábra az első kiviteli hosszmetszete a tekercselés megkezdése előtt. A 2. ábra a tekercselés műveletét mutatja és.a 3. ábra a kész cSő keresztmetszete a lemezek vezetésére és leszorítására való szalag feltekercselése előtt. A 4. ábra a másik kivitel nézete és az 5. ábra a 4. ábra szerint készített cső keresztmetszete. A 6. ábra a 4. ábrához tartozó részleges felülnézet. Hogy a vezető- és szorítószalagot ábrázolni íehessen, egyes helyeken hézagot tüntettünk fel a valóságban egymást érintő rétegek között. Emellett a farétegek a jobb ábrázolás végett viszonylag vastagra vannak rajzolva. Az 1. ábra szerint -1- a tekercselő mag, melynek alakja a készítendő cső üregének felel meg. AZ 1. ábra szerint a mag körhenger alakú vagy enyhén kúpos csőből áll, vagyis körhenger alakú csövek gyártására alkalmas. A mag -2- köpenyrésze a -3- csukló körül az eredményvonallal rajtolt -2a- helyzetb'e vihető és a teljes vonallal Kihúzott helyzetben a csuklós -4- emeltyűvei rögzíthető. Az -5- tengelyen forgathatóan ágyazott tekercselő mag a -8- vezetékekben eltolható és a -7a- tengelyen ágyazott -7- szorítóhengerrel működik együtt, amelyet a -9- rugók a maghoz szorítanak. A -9- rugók a -10- körhagyóra támaszkodnak, amelynek elfordításával a -9- rugók a -7- szorítóhengerrel együtt lesüllyeszthetők. A -7- henger ágyazó és vezető részei a henger alatt külön vannak feltüntetve. A -11- vezető- és szorító-szalag lehetőleg vé-Kony és nagy szakító szilárdságú anyagból pl. szövetből vagy papírból készül. A szalag -Mayégét a tekercselőmagon megerősítjük pl. a helybenálló -1- és mozgatható -2- rész közé beszorítjuk (2. ábra). Ezután az egyes -12a-, 12bes' -12c- falemezeket, amelyek pl. egy furnirhámozó gépen készültek, a -11- szalagra helyezzük. Mindegyik lemez oly hosszúságú, hogy a betakarandó felületnek megfeleljen. A legfelső vagyis legbelső -12a- lemez hossza tehát egyenlő a tekercselő mag kerületével, a szomszédos lemez pedig -27d-vel hosszabb, ha a „d" a lemez vastagsága, hogy ilyen módon az első furnirréteggel vastagított magot befedje, illetve körülvegye. Minden további réteg -2- d-vel hosszabb, mint a megelőző szomszédos' réteg. Az egymásután következő rétegek a tekercselés x irányában, de az ellenkező értelemben, vagyis az y nyíl értelmében el vannak tolva az a távolsággal. Ennek az a nosszúságnak a nagysága az egymásra helyezett fúrnirrétegek számától függ, mert ajánlatos az egyeS rétegek ütközési helyeit a csőkerület mentén egyenletesen elosztani.