140171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikai elemek előállítására
140171 5 korong, -10- ennek orsója, -11- olyan támasztó blokkok, amelyek megengedik; a hűtőlevegő áramlását a iorgatókorong^s^ a forma alsó fele közptt, -12- pedig csavarokat jelent. Miként már említettük, a szektor előnyös alakja olyan, hogy megengedi .a perem polimerizálását, amely a forma felületei között van, az optikai elemen kívül. Az e célra való szektordarabot az 1. ábrán -13- tünteti fel. Az ernyő átlátszó vagy kivágott szektorának kívánt alakját a találmány szerinti eljárásban használt készülékhez az alábbiakban leírt s'zámítási módszerrel állapíthatjuk meg, mimellett — a könnyebb érthetőség végett — a 3. ábrára hivatkozunk. A 3. ábrán ABC a formára eső fény mennyiségének szabályozására rendelt nyílás, míg B.CED a nyílásnak az a része, amely a perem polimerizálását tes'zi lehetségessé, r az előállítandó elem félátmérője, h a nyílás ívtávolsága az A középponttól, x sugárirányú távolságban mérve, e az a szög, amelyet a meghatározott AB sugár a P ponttól kiinduló radiusvektorral zár be a nyílás szélén, ahol a központtól való radiális távolság x. A formára beeső fény párhuzamos*. Az az, idő, amely alatt a szirup térfogategysége a fény hatásának a forma egy körülfordulása folyamán ki van téve, a középponttól x távolságban a _]!_ 2 % wx kifejezéssel arányos, ahol w a fordulatszámot jelenti. Ha az intenzitást I jelöli, az időegységben^ a szirup térfogategys'égére a középponttól x távolságban beeső fényenergia mennyisége Ih Mivel azonban 2 TT WX ennélfogva Qx = kt x (l—Kx), Ih 2TTWX -ktx (l—Kx). Mivel azonban h==x^, ennekfolyíán ,,-v.<-•••»- J Mivel I-t és w-t állandónak tartjuk, •eoctx (l—Kx), azaz «=k0 t x (l—Kx), ahol ko állandó. Ez a nyílás poláris egyenlete, amely a kívánt fényeloszlast adja meg. A nyílást úgy alakítjuk ki, hogy át nem látszó anyagot veszünk és mindama részeket eltávolítjuk, ahol O^ e^k0 t x (l—Kx), miközben x zérustól r-ig változik. Mivel ko negatív állandó is lehet, a kívánt fényeloszlást akkor is megkapjuk, ha az anyagból mindama részeket távolítjuk el, ahol ; e k0 t x (1—Kx) SO±+- kö t x (1—Kx). Ha nem párhuzamos fényt használunk, a szektor alakját célszerűen úgy határozzuk meg, hogy kiszámítjuk azt az alakot, amely párhuzamos fény esetén Szükséges és ezután beá-llítjuk a K értékét akként, hogy számos K-értékkel próbálkozunk mindaddig, amíg buborékmentes öntvényt nem kapunk. Hasonló módon szükséges tapasztalati javítást végeznünk, hogy a forma által okozott fényszóródást figyelembe vegyük, továbbá tekintettel legyünk a formában lévő Szirup különböző fényelnyelésére, ami a vastagság különbözősége folytán keletkezik. Gyakran előnyös a fényforrás és az..ernyő közé szóró-ernyőt elrendezni, hogy egyenletesen szórt fényforrást kapjunk. Mivel-ez a fényforrás rendszerint szélesebb, mint a forma, a forma felületén az intenzitása-változás csekély. Ezenfelül e változás nem hátrányos az eljárásra, mivel ez a forma középpontjában kissé nagyobb intenzitást ad, mint a széleken. Az alábbi,számítás példaképpen adja meg azt a nyílást, amelyre 254 mm görbületi sugarú, 50,8 mm félátmérőjű, kétszer konvex lencse öntésekor van szükség, ha párhuzamos fényt használunk. A lencse vastagságát a középponttól x távolságban az alábbi egyenlet adja meg: :n+2]/ 2542 V 2542 ,— 50, 8a , ahol a lencsét körülvevő perem vastagsága n;: a jelen példában n =.-2.54 mm. Ennélfogva <>v 64516—x2 495, 2. Az alábbi táblázat 1. és 2. oszlopa x értékeit zérustól 50.8-ig, valamint tx számított értékeit tünteti fel. A harmadik oszlop az 1—Kx értékeit Szemlélteti, ha K — 1./10Ó0. A negyedik oszlop tx és* (1—Kx ) szorzatát adja meg, végül az ötödik oszlop a negyedik oszlop adatának a ko állandóval való szorzatát adja meg, vagyis •©• értékeit tartalmazza. ; "A példában k^ — 15 és ^mäx = r'íőfc "'•'"• "•••;• I m/m t m/m 1- X .1000 tx (1-Kx) 1 ••—• illll,. -e- = k0 t x (i-Kx) 0 12,80 1,00 12,80 192,0° 10 12,40 0,99 12,30: 184,6» ; 20 11,22 0,98 11,00 165,0° : 30 9,24 0,97 8,96 134,4" 40 6,48 0,96 6,22 93,3° 50,8 2,54 0,95 2,42 36,3» 60 2,54 0,94 2,38 35,9» x-nek 50,8 és 60 közötti értékeit az elemek körüli perem polimerizálásának lehetővé tétele
