140170. lajstromszámú szabadalom • Emulzió és eljárás szövetek színezésére

•Megjelent 1950. évi augusztus 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140170 SZÁM I 8m OSZTÁLY 1-4958 ALAPSZÁM — (XlV/e) Emulzió és eljárás szövetek színezésére. Inter chemical Corporation cég, New-York-ban, mint Booth Arthur vegyész, Little-Falís-i lakos jogutódja A bejelentés napja: 1947 december 31. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége: 1946 április 30. (A 8.700 1948. korm. sz. rendelet alapján) A találmány szövetek festésére vagy nyomtatására való emulzióra vonatkozik. Ily célú emulziókat már használtak, amelyek külső fázisa pigmentet, vagyis nem oldódó festéket és ennek megkötésére való kötőanyagot, pl. hevítéssel keményedő, szerves oldószerben oldódó gyantát tartalmazó lakkból állott, míg belső fázisként diszpergált vizet tartalmazott. Ily emulziónak használatát szövetek nyomtatására a 2,222.581 és 2,222,582 sz. amerikai szabadalmi leírásokban ismertetik, míg a 2,248.696 sz. amerikai szabadalmi leírás az ily emulziókat szövetfestésre ismerteti. Az ilyen pigmentfestéktartalmú „víz a lakkbán" emulziók szövetnyomtatásra vagy festésre előnyösek, mert ez az emulzió olcsó hordozóként használható a festék számára, olcsóbb és fényállóbb festékek használatát engedi meg, a festéktartalmú emulziót pedig könnyen lehet a szövetre felvinni, míg a nyomtatásnál szokatlan élességet ad. Emellett a szövet lágy fogású marad, mert a kötőanyag a festéket az egyes rostokhoz ragasztja, a szálak közötti hézagokat áthidaló folytonos hártya képzése nélkül. De az így festett vagy nyomtatott szöveteknek az a hibájuk, hogy a festék könnyen lepereg róluk, vagyis pl. más szövethez dörzsölődve ez utóbbinak átadja a festék egy részét, ami főképpen sötétebb színárnyalatok esetében jelentkezik erősen és így az eljárás alkalmazhatóságát korlátozza. Ennek a hátránynak a megszüntetésére különféle módszereket ajánlottak, de ezek egyik vagy másik okból alkalmatlanok voltak. így pl. a lepergést a már festett vagy megnyomtatott szövetnek bizonyos gyanták szerves oldatával vonhatjuk be, a gyantát pedig hevítéssel megkeményítjük. Ez az eljárás költséges és kétszeri kezelést igényel. Az is segít, ha a lakkfázisbá több gyantát adunk, de ez költséges és a színek élénkségét is rontja. Mindkét módszer a szövetet rideg fogásúvá és merevvé teszi. A találmány szerint ezeket a hátrányokat oly emulzióval kerüljük el, amelynek belső vizes fázisában vízben oldhatatlan hártyaképző gyanta van diszpergálvá, míg külső, vízzel, nem keveredő szerves anyagból álló fázisában oly illó, szerves oldószerben van a festek diszpergálvá, amely a belső fázisban diszpergált vízben oldhatatlan gyantái ugyancsak nem oldja. A külső, vízzel nem keveredő fázisban lévő festék oly lakkban lehet diszpergálvá, amely illó szerves oldószerben oldott oly hártyaképző kötőanyagból áll, amieilyben a belső fázisban lévő vízben oldhatatlan gyanta ugyancsak oldhatatlan. A külső fázisban levő hártyaképző kötőanyagul hevítéssel keményedő, pl. melamin-formaldehid gyanta szolgálhat, míg a belső fázisban diszpergált gyanta valamely elasztomer, például butadién és akrilnitrií kaucsukszerű vegyes polimerizátuma lehet. Az „elasztomer" kifejezést a szakmában általánosan elfogadott és az „Industrial and Engineering Chemistry" című folyóirat 31. kötetének, 1939. évi augusztus havában megjelent 8. számában, a Harry L. Fischer-féte „Nomenclature of Synthetic Rubbers" című cikkében a 942. és 944. lapokon kifejtett értelemben használjuk, a „rugalmas" kifejezés alatt pedig azt a tulajdonságot értjük, hogy az anyag igen nagyfokú deformálás után is, ismét felveszi eredeti méretét. A „diszperzió" kifejezést pedig a vizesl fázisban lévő gyantára vonatkoztatva úgy értjük, hogy -akár szilárd, akár pedig cseppfolyós állapotban van a vizes közegben szuszpendálva. Ugy találtuk, hogy a pigmentfestékkel festett vagy nyomtatott szövet lepergési hajlamát a fogás keménységének előidézésé nélkül, a színek élénkítése mellett csökkenthetjük a találmány szerinti emulzió alkalmazásával.