140155. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses volt- és ampermérő
Megjelent 1950. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140155 SZÁM 21e 2—13 OSZTÁLY E-5940 ALAPSZÁM — (VH/f) Elektromágneses volt- és ampermérő. A bejelentő: Elekes Aranka műszaki laboránsnő Pestszentlőrinc A bejelentés napja: 1943 augusztus 3. A jelenlegi elektromágneses rendszerű volt- és* ampermérők csak ott alkalmazhatók, ahol e műszerek aránylag nagy önfogyasztása megengedhető. Mivel a mérésék nagyrésze kis önfogyasztást kíván (pl. hangerősítők anódfeszültségének mérése) és a Deprez rendszerű műszer drága, célszerű olyan elektromágneses rendszerű voltes ampermérő készítése, melynek aránylag kicsiny az önfogyasztása. A kis önfogyasztás elérésére a mágneses* teret létesítő tekercs (szolenoid) belsejébe úgy helyezzük el a hengerpalást-rész alakú, egymással párhuzamos helyzetű mozgó és" rögzített vaslemezt, hogy a mozgó lemez a tekercs belső menetei és a rögzített lemez közé kerüljön. Ugyanis a mágneses tér hatására a két vaslemez között egyrészt taszító erő keletkezik, másrészt a mágneses1 tér a mozgó vasat a rögzítetthez viszonyítva 180 fokra igyekszik elforgatni. Ez utóbbi erőhatás az áramtól átjárt menetek közelében rohamosan növekszik és ezért kell a mozgó vasat a rögzített vas és a menetek közé helyezni. E térbeli elhelyezés* mechanikailag is előnyös, mert nagyobb lévén a mozgó vas karja, növekszik a műszer nyomatéka. Ä forgástengelytől távolabb helyezett mozgó vas egyúttal alkalmas és elegendő a mutató és fékzászló egyensúlyozására is. A mozgó vasat elforgató erő hatása még fokozható azáltal is*, hogy a mozgó vas forgástengelyét az áramtekercs mértani középpontjához viszonyítva excentrikusan helyezzük el. Az excentrikus elhelyezés oly értelmű, hogy a mutató kilengése közben a mozgó vas folyton közelebb kerül a tekercs meneteihez. A számlapra kerülő fokbeosztás sűrűségének szabályozására az excentricitás változtatható legyen; tájékoztató értéke: . • ' • E = 0.5 -f- ~ milliméter ahol E jelenti az excentricitást, D pedig a működtető tekercs belső átmérőjét milliméterben. A rögzített vas felerősítésére az áramtekercs belsejébe nyúló lyukas*-henger, vagy cső szolgál. Ennek az alsó végébe helyezzük az alsó csapágyat, felső végét pedig ahhoz az alkatrészhez (pl. öntvényhez) erősítjük hozzá, mely a felső csapágyat is magában foglalja. A műszernek így keletkező külön szerkezeti részét az excentricitás* változtatása céljából az áramtekercshez viszonyítva elmozdíthatóvá és ismét rögzíthetővé teszszük. Példaképpeni hengeres kiviteli alakot ábrázol a mellékelt rajzon az A ábra oldalnézetben és metszetben, a B ábra felülnézetben és X—X mets*zetben. 1. jelzi az áramtekercs meneteit, 2. a csévét, melyre a menetek kerülnek. 3. jelzi a mozgó vasat, 4. a rögzített vasat, mely utóbbi az 5. lyukas hengerre van erősítve. E hengerben lévő lyuk alsó része menetes, mert ide van becsavarva* a 6. alsó csapágy. A 7. felső csapágy a 8. • szerkezeti rés*zbe (pl. öntvénybe) van becsavarva és ugyanerre a szerkezeti részre van erősítve az 5. henger is. A 8. szerkezeti rész 9. csavarokkal van felerősítve a csévetestre. E csavarok rés*zére szolgáló 10. lyukak hosszúkás alakúak azé4, hogy a 8. szerkezeti rész elmozdítható legyen az excentricitás változtatása céljából. Szabadalmi igénypont: 1. Elektromágneses volt- és ampermérő azzal jellemezve, hogy a működését előidéző, mágnesezhető és körmozgást végző alkatrésze árammentes állapotban közelebb van a működtető tekercs* meneteihez, mint a szintén működést előidéző és mágnesezhető, de rögzített alkatrésze; áramtól átjárt állapotban pedig, körmozgása közben, a működtető tekercs meneteihez folytonosan közeledik. 1 rajzlap-melléklettel
