140135. lajstromszámú szabadalom • Levegővezérlő berendezés egykamrás, önműködő, légnyomásos fékekhez
1401B5 ä fővezetékbe vissza, másrészt pedig mindenekeló'tt a'vezérléshez szükséges vezérlőnyomás ne csökkenhessen. Az a mód, ahogyan a fékezés megindításánál a tartályok és a fővezeték közötti összeköttetést megszakítjuk, szintén rendkívül fontos. A régebben használatos visszacsapószelepek azért nem váltak be, mert a tartányok túltöltése után, ami a mozdonyból jövő és az üzemi nyomásnál nagyobb, töltő lökés következménye lehet, egyáltalán nem, vagy csak nem elegendő mértékben teszik lehetővé a fővezeték és a tartályok közötti nyomáskiegyenlítődést minekfolytán fennáll az a veszély, hogy a fékek szándékolatlanul működésbe lépnek. '* A fenti okokból kifolyólag ennek a szervnek a . vezérlését úgy kell végrehajtani, hogy a fék oldott állapotban a tartályok egymással való öszszeköttetése akadálytalanul létrejöhessen, viszont a fékezés megindításakor ez a kapcsolat a lehető leggyorsabban megszűnjön, a fékek oldásakor pedig a fékhengerben lévő kb. 0.3 kg/cm2 -nyi nyomás esetén (ami megfelel a fékoldásnak), a féktartályok közötti kapcsolat ismét létrajöjjön, mire azután a fék a tartályok közötti nyomáskiegyenlítődés révén teljesen oldódik. Emellett azt is lehetővé kell tennünk, hogy a fékek oldásának tartama alatt hosszú ideig tartó és erős töltőlökéseket adjunk, anélkül, hogy a tartályok túltöltődnének. , . Mindazok a kivitelek, amelyeknél visszacsapószelepeket alkalmaznak, igen kicsi fojtófuratokkal kapcsolatosan, vagy amelyeknél a segédlégtartályok feltöltése a gyorsító töltőhornyán át történik, vagy amelyeknél az elzárószervet csak a főlégvezeték és a vezérlőlevegő közötti nyomáskülönbség zárja el, azt az alapvető hátrányt mutatják, hogy a túltöltődés nincsien feltétlenül meggá- • tolva, hanem csak elkerülhető a töltési lökés időtartamának korlátozása által. Más rendszereknél a háromnyomásos szabályozónak egy tolattyúra átvitt mozgását használják arra, hogy a vezérlőkamrának a vezérlőberendezés többi kamráival való kapcsolatát megszakítsák vagy létrehozzák. Tekintet nélkül arra, hogy ez az elrendezés elvileg helyes-e vagy sem, meg van az a hátránya, hogy ez a szerv viszonylag érzéketlen, miáltal az említett hirtelen -megs'zakítás nem biztosan jön, létre, főleg tolattyúk alkalmazása esetén. Egy másik ismert kivitelnél a feknyomás növekedését használják fel az .elzárószerv vezérlésére; amely nyomásemelkedés a háromnyomású szabályozó működése folytán jön létre. A fék oldására ez a berendezés helyes működésűnek látszik, de gyors lezárás követelményére való tekintettel nagyon hátrányos, mert a megszakítás csak akkor jöhet létre, amikor a fékhengerben a nyomás kb. 0.3—0.4 kg/cm2 -re emelkedett, miáltal mindazok a tényezők, amelyek az atáramlás sebességét csökkentik, összeadódva hatnak erre a zár'óműveletre. Egy másik berendezés, amelyről a beáramlás sebességével kapcsolatosan már szólottunk, az első, gyors zárás szempontjából mindenesetre a legjobb hatást éri el, amennyiben az érzékeny gyorsítóról csapolt fővezetéklevegő a fékhengerbe haladó útja folyamán hirtelen keletkező torlasztó nyomás következtében az elzárószervet zárja. Ez a nyomásemelkedés azonban a megcsapolás megszakítása után, ami az erre a célra elkalmazott határolószelep révén történik, a fékhenger nyomására esik és ha ez a nyomás időközben nem emelkedett 0.3 kg/cm2 -re, ami nagyobb fékdugattyú löketeknél vagy nagyobb fékdugattyúknál az ilyen berendezés alkalmazása esetén megtörténhetik, akkor a zárószerv ismét nyit, aminek következtében megtörténhetik, hogy a fék szándékolatlanul ismét teljesen oldódik. A leírt alapvető követelmények mellett még. szükség van arra is, hogy az önműködő egykamrás vezérlőberendezés lehetővé tegye a fékhenger nyomásának fokozatos növelését, illetve csökkentését a főlégvezeték nyomásának fokozatos növelésével, illetve csökkentésével. Ezt a követelményt az ismert újabb rendszereknél legtöbbször háromnyomású szabályozószerv révén elégítik ki, amely a változtatható fő-levegő állandó vezérlőlevegőjének nyomása és e nyomáskülönbség ellen működő fékhengernyomás hatása következtében a segédlégtartállyal vagy a külső levegőtérrel létesít összeköttetést, vagy pedig az egyensúlyi helyzetben mindkét kapcsolatot megszakítja. Emellett a fékhenger nyomása az előírt legnagyobb értékét kell, hogy elérje, ha a főlégvezetékben a nyomáscsökkenés egy előírt értéket, pl. 1.5 kg/cm2 -et elért és e nyomás további süllyedése esetén sem szabad, hogy tovább csökkenjen. Ezt a követelményt legtöbbször úgy elégítették ki, hogy a segédlégtartály köbtartalmát közepes fékdugattyúlöketnél úgy választották, hogy az elérhető legnagyobb fékhengernyomás megfelelt a fékhenger és a segédíégtaítály közötti kiegyenlítő nyomásnak. Ez a ' megoldás szükségessé teszi, hogy mindegyik fékhenger nagysághoz a hozzáillő segédlégtartályt alkalmazzuk. A fékdugattyú löketének változásakor azonban a legnagyobb nyomás is változik. A fékhengerben lévő legnagyobb nyomás elhatárolásának követelménye mellett a nyomásemelkedés időbeli lefolyása különbözőképpen állítandó be a különböző vonatfajtáknál, tehát pl.'.^j tehervonatnál, személyvonatnál, vagy gyorsvonatnál. Emellett a tehervonatoknál a megrakott kocsikat erősebben kell fékezni, mint az üres kocsikat, de mindkét esetben a fékhenger töltési és . oldási ideje azonos kell, hogy legyen. Gyorsvonatoknál az erősebb fékezést a menetsebességtől függően önműködően kell be-, illetve kikapcsolni. Tehervonatoknál a terhelésnek megfelelő fékezés beállításának az a legismertebb módja, hogy a vezérlőberendezést mechanikailag beállítható áttételi viszony-változtatásával kombinálják, ami a íékrudazatban létesít változást. Másrészt az erősebb fékezés úgy is elérhető, hogy második fék- • hengert és segédlégtartályt alkalmaznak. Ezt a kivitelt egyébként főleg gyorsvonatoknál is alkaK mázzák. Emellett az a hátrány mutatkozik, hogy az ismert vezérlőberendezések, főleg a tolattyús vezérlésűek, már nem képesek a nagy fékhengerürtérfogatot az előírt időben a legnagyobb nyomásra tölteni, miáltal különleges nyomás közvetítőket kell alkalmazni a második fékhenger vezérlése számára. Emellett az ilyen berendezés viszonylagosan költséges, illetve nagy befektetést igényel.
