140127. lajstromszámú szabadalom • Palackozó eljárás és berendezés

2 140121' ebben az állásban a —12— csőszár —29— szája összeköttetésbe kerül, a —10— csövön át nem távozhat el. A —8— folyadékszelep el van zárva. Ekkor feltesszük az —1—üres palackot a töltőfejre .és a —3— tartóval leszorítjuk. A —10— csövet a palack nyakán át egészen a palack feneke közelébe feltoljuk. E művelet kezdetekor a szabaddá váló —11— nyílásokon át a —16— kamrából a nyomás alatt álló gáz már áramlani kezd az —1— palackba s minthogy nehezebb a levegőnél, alsó részében, a nyak közelében kezd összegyűlni. Az üres palackban levő, kisebb fajsúlyú levegő a palack fenekéhez áramlik. Csakhamar a nyomás kiegyenlítődik, vagyis az —1— palackban éppen akkora lesz a nyomás, mint a —9—,, —17—, —16—, —24— terekben. Ekkor nyitjuk meg a —8— szelepet. Erre a . —6— tartályból a folyadék a közlekedő edények törvénye folytán a —7— csővezetéken és —9— töltőtéren keresztül alulról beáramlik a fordított állású —1— palackba s ennek gáztartalmát a —10—, —12— csövön át a —17— kamrába szorítja ebbe a kamrába torkollik a —12— csőszár —29— szájával felemelt helyzetében. Először a levegő távozik el az —1— palackból s ez mint könnyebb közeg a —17— kamra felső részében gyűlik össze s csak később távozik a nehezebb védőgáz, mely légréteg alatt gyűlik össze a —18— közfal —19—, —20— nyílásain keresz. tül hatol be a —16—, —23— és —24— terekbe. Amint az ábrából látható, az —1—' palackban a folyadékszint nyugodtan és fröcskölés nélkül emelkedik. Ha a folyadékszint elérte a —11 — nyílásokat, a folyadék behatol a —10— csőbe és innen a —12— csőszárba s ezzel a folyadékszint a —6— készlettartály folyadékszintjével egyforma magasságban lesz, amikor a túlfolyás önműködőlég megszűnik s az —1— palack töltése befejeződik. Ekkor záriuk a —8— szelepet és a —10— csövet a legalsó helyzetbe toljuk le, amikor —II— nyílásai ismét záródnak, mire a —3— tartót meglazítjuk és az —1—palackot levesszük. A i külső nyomás csökkenése folytán a belső —2— golyó felfekszik az ülésére és ezzel a palack elzáródik. A —17—, —16— és —24— kamrák gáztartalma úgy rétegeződik, hogy a folyadék beáramlásakor az —1— palackból kiszorított levegő a —17— kamrának csak a legfelső részét tölti ki, míg a —16—, —24— terek állandóan csak a nehéz védőgázzal vannak megtöltve. A —16—, —17— és —24— tereket persze egyesíthetnők is. Közfallal való elválasztásuk, a viszonylag szűk —19—, —20—, —23— összekötőnyílások alkalmazásával mégis azzal az előnnyel jár, hogy működés közben a gáznak és a levegőnek átörvénylése és keveredése nehezebben következik be és. a nyugodt rétegeződést elősegítjük ezzel az elrendezéssel. Ha a töltés alatt a —6— tartályban a folyadékszint süllyed, a —25— úszó kinyitja a —21 — szelepet s ekkor a —17— kamra felső részében lévő levegő felfelé a szabadba távozik. Persze ekkor a nyomás is ' csökken a —6— tartály —24— terében s ennek következtében a —26— ',. csőcsonkon át a rajzban fel nem tüntetett nagyobb készlettartályból a töltendő folyadék befolyhat a —6--- tartályba. A nagyobb készlettartályban magában ismert módon állandó túl-. nyomást tartunk fenn. így aztán a —6— tartályban biztosítjuk az állandó folyadékszintet. A palack tartalma kifogástalan minőségének biztosítása végett arra is vigyáznunk kell, hogy azok a folyadékmaradványok, amelyek az egyes palackok megtöltése közben a levegővel érintkezhettek, ne kerüljenek be a palackokba. Ezeket a folyadékmaradványokat gondosan el kell távolítani. Az ábrázolt kivitelben kétféle módon lehet ezt elérni. Az első intézkedés erre abból áll, hogy a —10—, —12— csöveket megfelelően méretezzük. Ezeket úgy kell méreteznünk, hogy falaik térfogata abban a szakaszukban, mellyel az —1— megtöltött palack esetében a —10— cső legmagasabb állásakor a folyadékba bernerülnek, nagyobb legyen, mint ebben az állásban a —10—, —12— cső folyadéktartalma. Ha# ez a feltétel teljesítve van, a —8— szelep zárt helyzetében a —10— csőnek a legalsó helyzetbe való juttatásakor az —1— palackban akkora légritkítás támad, mely nagyobb, mint a —10—, —12— csőszárakban lévő folyadék térfogata, tehát ezt a folyadékmennyiséget biztosan beszívja a palack belsejébe a csőből s ennek következtében a —10—, —12— csőben az újabb üres palack feltevése előtt már nincs folyadék. A másik rendszabály, amivel a folyadék a —10—, —12— cső falaira rátapadó utolsó nyomait is eltávolíthatjuk, a —27— kifúvószelep alkalmazása. A teli palack levétele és a rákövetkező üres palack feltevése közti időközben, amikor a —10—, —12— cső legalsó állásában van, a —27— szelepet a —28— emelő segélyével igen rövid időre nyitjuk, amikor a —16— kamrából jövő nyomás alatt álló gáz a —12—, —10— csövekből a rátapadt folyadék utolsó nyomait is kifújja. A töltőberendezés egyes részeinek a működését, úgymint a —10—, —12— cső, a —3— tartó, a —8— szelep és a —28— emelő mozgatását, a szükséges sorrendben, erre alkalmas fajtájú magában véve ismert kapcsolóberendezés biztosíthatja. Ha a védőgáz nyomását a —13— dugattyú egyik irányban való elmozgatására használjuk fel, akkor egyszerűbbé tehetjük a segédmotor szerkezetét és vezérlését. Szabadalmi igénypontok: 1. Palackozó eljárás, szájával lefelé fordított palackba, levegőnél nehezebb védőgáz alkalmazásával, azzal jellemezve, hogy a töltést először védőgázzal s rákövetkezőén a folyadékkal úgy végezzük, hogy a palackot csak egyszer helyezzük reá a gáz- és folyadékvezetéket tartalmazó töltőfejre, miközben a töltéskor beáramló folyadéktól kiszorított védőgázat nagyobb fajsúlya révén visszavezetjük a töltőberendezésbe, mialatt a kisebb fajsúlyú levegőt a szabadba engedjük ki. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás megvalósítására való berendezés, melynek olyan, folyadéktartályhoz csatlakozó töltőfeje van, melyben el-