140119. lajstromszámú szabadalom • Kerékpárcsengő

Megjelent 195£t évi június hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LElRÁS 140119 SZÁM 63g 8—23 OSZTÁLY R-9134 ALAPSZÁM — (XX7e.) Kerékpárcsengő. Réti Ignác műszerész segéd, Budapest A bejelentés napja: 1948 február 6. Az ismeretes kerékpárcsengők fémből való fenék- és fedélrészből álló házában a fenékrészben elrendezett csap körül elforgatható íogasív van, melynek egyik karja a házból kinyúlik és gombszerű vége van. Ha e kart megnyomjuk, akkor a fogasív forgást végez, mely fogaskerékáttétel révén az utolsó fogaskerék tengelyére erősített ütőeszközt, pl. tárcsát a hengeres fedél mentén elforgatja. A fedél belsejében egy kiugró nyúlvány van, melyeknek az ütőtárcsa forgása közben ütközvén, csengő hangot ad. Midőn a fogasív kinyúló- karján a nyomást megszüntetjük, a fogasív rúgó hatása alatt eredeti helyzetébe tér vissza. E csengőknek hátránya, hogy a fogasív és az útőtárcsa között beiktatott fogaskerékáttétel rövid használat után elkopik, elmaródik, úgyhogv a csengő hasznavehetetlenné válik. Azonkívül e csengők hangerőssége nem kielégítő. A találmány célja, e hátrányokat megszüntetni és lényege az, hogy a csengőház fedelének kiugró ütközői irányában a fenékrészben tetszésszerinti számú, előnyösen négy ütőtárcsa helytálló tengely körül forgásba hozható' keresztalakú tartók között van tartva, mely tartóra erősített fogaskerékkel az ujj nyomással elforgatható fogasív kapcsolódik, úgy, hogy az ütőtárcsák, fogaskerékáttétel mellőzésével, közvetlenül forgásba hozatnak. A rajz a találmány egyik' példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel és természetes, hogy a szerkezeti részletek szükség szerint, módosíthatók anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. Az f. ábra a találmány szerinti kerékpárcsengő függőleges metszete; a 2. ábra felülnézet, melynél a fedél metszetben látható; a 3. ábra az alsó tartó felülnézete; a 4. ábra a csengő fenékrészének és a fogasív felülnézete. A csengő a fémből való ismeretes -a- fenékrészből és a -b- fedélrészből áll. Az -a- fenékrész középső részében, -c- tengely van erősítve, melynek felső csavarmenetes végére a -b- fedélrész csavarolható. A -c- tengelyre lazán erősített -d- fogaskerékbe az -e- csap körül forgatható -f- fogasív kapaszkodik, melynek a házból kinyúló karja -g- gombban végződik. A helytálló -c- tengely körül forgatható -d- fogaskerékre a keresztalakú -h- tartó van erősítve, vagy azzal egy darabban sajtolva és fölötte bizonyos köz meghagyásával hasonló alakú -ij tartó, mely -k- csavaranya segélyével helyzetében van tartva. A -h- tartó négy ágának végeiben felfelé hajlított -1- peckek vannak kisajtolva, melyek a felső -i- tartó -m- nyilasaiba nyúlnak. E peckek a két tartó között elrendezett -n- ütőtárcsáknak tengelyként szolgálnak, azonban az -n- ütőtárcsák -o- furata olyan bő, hogy a tartók elforgatásakor a tárcsák a röperő folytán kifelé hajítatnak, úgyhogy forgás "közben a -b- fedélben elrendezett -p- nyúlványokhoz ütközvén, csengő hangot adnak. A fedélben két -p- ütköző van. A fogasív megnyomásakor a tartó a négy ütőtárcsával együtt teljes fordulatot végez és ezen útjában négy tárcsa ütközik egy-egy ütközőnek. Midőn a fogasívre gyakorolt nyomás megszűnik, akkor a fogasív az -r- rúgó hatása alatt eredeti helyzetébe tér vissza és ezen útjában is a négy ütőtárcsa ütközik egy-egy ->p- ütközőnek, miáltal folyamatos nagy erősségű csengő hangot kapunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Kerékpárcsengő, azzal jellemezve, hogy a csengőfédél belsejében kiugró ütközők irányában a csengő fenékrészében helytálló tengely körül forgatható tartók ágai között a röperő hatása alatt sugárirányban elmozduló tetszés szerinti