140118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hanggal kísért mozgóképek vetítésére

Megjelent 1950. évi június hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 140118 SZÁM 57a 64—72 OSZTÁLY P-11664 ALAPSZÁM — (Vil/j, lX/h.) „Eljárás és berendezés hanggal kísért mozgóképek vetítésére". Perjés Sándor kereskedő^ Budapest A bejelentés napja: 1948 július 12. A hangos mozgóképek vetítése hangos filmszalagról, amint ismeretes, költséges és bonyolult berendezéseket igényel. Éppen ezért a hangos filmeket eddig csak többnyire mozgóképszínházakban vetítették ki. Elegendő rámutatni arra, hogy a hangfényképeket hanggá átalakító berendezés, az úgynevezett adapter mechanikailag is, villamosfelépítés tekintetében is bonyolult és drága alkatrészeket, kényes és rövid élettartamú fotocellát, különleges átvilágítólámpát tartalmaz és ezeket magánlakás céljaira beszerezni igen költséges. A találmány kiküszöböli e hátrányokat és lehetővé teszi, hogy igen kis költséggel, rendkívül egyszerű berendezéssel bármely lakásban, ahol rádióvevőkészülék van, hangos mozgóképeket, azaz hanggal kisért mozgóképeket vetíthessünk ki, oly élethűen, amint azt a hangos filmeket vetítő mozgóképszínházakban már eddig is megszoktuk. A találmány szerint nincsen szükség arra a költséges berendezésre, amely a hangfényképeket hanggá alakítja át, minden vetítőkészülékhez, hanem ilyen berendezés csupán a rádióközpontban van felszerelve. A találmány lényege eljárás hanggal kisért mozgókép vetítésére, melyre az a jellemző, hogy központból elektromos úton vezérelt hangforrást, előnyösen hangos filmnek, azaz hangos mozgóképnek hangrészével rádióközpontból vezérelt rádióvevőberendezést a leadás helyén mozgóképvetítőberendezéssel egyidejűleg és szinkronizmusban úgy működtetünk, hogy a hangos mdzgóképfelvétel a leadáskor élethűen adódjék vissza. A leadás helyén tehát a rádióvevőberendezés valamely hangosfilm szövegét vagy zenéjét hangszórón keresztül továbbítja, ugyanekkor pedig a néma mozgóképet, tehát* a hangosfilm képrészét vetítőkészüléken keresztül vetítjük ki, aimidőn arra ügyelünk, hogy a célszerűen villamos szinkronmotorral forgásban tartott vetítőkészülék, a hangleadóberendezéssel szinkronizmusban legyen, tehát a kép akkor • vetítődjék ki, amikor a rádiókészülék éppen a hozzátartozó hangrészt sugározza. Az egyidejűség valamely szinkronizáló berendezéssel, vagy a hajtómotor tengelyén alkalmazott súrlódásos tengelykapcsolóval is biztosítható. Lehet a vetítőberendezés motorjait központi jelzésre is indítani, lehet azonban villamos tengelykapcsolókat is alkalmazni, melyek a hajtómotorral a vetítőkészüléket a kívánt időpontbajn összekapcsolják és biztosítják azt, hogy a vetített mozgóképeket a hozzájuk tartozó kísérő hanggal egyidejűleg szemlélhessük. A központi hangle adóberendezést úgy is elkészíthetjük, hogy az a hangot a helyi hangleadóberendezéshez nem rádiósugárzás útján, hanem villamosvezetékek útján, a telefonhírmondóhoz hasonlóan juttatja el és a képleadóberendezést a hangleadóberendezéssel szinkronizmusban tartjuk. Ennél az eljárásnál tehát a hangosfilm hangrészével oly mikrofont vezérlünk, melynek villamosáramát vezetékek útján, esetleg erősítőberendezés közbeiktatásával juttatjuk el a vetítés helyén levő hangszóróhoz. A gyakorlat számára a legegyszerűbb megoldás az, ha a rádióközpontban. a hangosfilm hangrészével vezérelt rádiósugárzást rádióvevőberendezéssel vesszük fel a leadás helyén és a hangnak megfelelően a képvetítőberendezést szinkronizmusban tartjuk, úgy, hogy mindig a hangnak megfelelő kép vetítődjék ki. A fentiekből következik, hogy a találmány szerinti eljárás megvalósítására oly berendezésre van szükség, melynek főbb részei, a rádióközpontban levő hangos mozgókép filmszalagja, e szalag hangrészének leadására való hírszóróberendezés, a leadás helyén elrendezett rádióvevőkészülék hangszóróval, a hangos mozgókép képrészének vetítésére való vetítőberendezés, továbbá e vetítőberendezés forgatására való és a. hanggal szinkronizálható hajtóberendezés, előnyösen villamos szonkronmotor. Természetesen úgy a hangosfilmszalag helyett, mint a leadás helyén a képvetítéshez szükséges filmszalag heíyett a 138.567. számú szabadalomban védett szalagokat, különösen a papírszalagokat igen előnyösen fel lehet használni.