140109. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos rezgések erősítésére, melyben legalább egy alkatrész rugalmas elemek közbeiktatásával van felállítva
Megjelent 1950. évi június hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 140109 SZÁM 21a4 21—35 OSZTÁLY P -10786 ALAPSZÁM — (VII/j) „Berendezés villamos rezgések erősítésére, melyben legalább egy alkatrész rugalmas elemek közbeiktatásával van felállítva. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég Eindhoven-ban (Németalföld) A bejelentés napja: 1943 augusztus 31. Németalföldi elsőbbsége: 1942 szeptember 2. A találmány berendezés villamos rezgések felerősítésére, melyben legalább egy alkatrész rugalmas elemek közbeiktatásával van felállítva. A villamos rezgések felerősítésére való berendezések különféle alkatrészeket, mint kondenzátorokat, csöveket és csévéket, tartalmaznak, melyek, ámbár nem egyenlő mértékben, érzékenyek mechanikai vagy akusztikai rezgésekkel szemben, olyan értelemben, hogy ezek a rezgések az alkatrészekre való hatásuk következtében a berendezések jó működését zavarják. Akusztikai berendezéseket, mint hangszórót, tartalmazó berendezéseknél ilyen esetben erős süvöltés, az ú. n. mikrofonos bugás lép fel. A rezgésekkel létesített zavarokat csak azzal lehet megszüntetni, hogy az alkatrészeket rezgésekkel szemben kevésbbé érzékennyé tesszük. Ehhez kétféle rendszabály alkalmazható. Az első csoport az alkatrész szerkezetét öleli fel, a második pedig annak felállítását. A találmány szerinti rendszabályok az utóbbi csoporthoz tartoznak. Ismeretes a berendezésnek ú. n. „rezgésmentes" felfüggesztése azzal, hogy azt rugalmas elemek segélyével hordszerkezetre erősítik. Kitűnt azonban, hogy ezek a felállítások nem felelnek meg a várakozásoknak, mivel rezonanciajelenségek zavart okoznak. A berendezéssel vagy az alkatrésszel és a rugalmas elemekkel alkotott mechanikai rezgőrendszernek rezonanciafrekvenciája van. E frekvencia körüli frekvenciakörzetben a rugalmasan felállított alkatrész amplitúdója a zavarrezgés amplitúdójának sokszorosa ahelyett, hogy, mint nagyobb frekvenciáknál, annak töredékrésze legyen. E rezonanciajelenségek elhárítására célzó, járulékos csillapítóeszközöket alkalmazó rendszabályoknak az a következménye, hogy az érzékenység a rezonanciafrekvencián felül némi távol ságra ismét növekedik. A rugalmas elemeknek, önmagukban véve, szintén vannak önfrekvenciáik, melyek közül számos a szemlélt frekvenciakörzetben fekszik. Áz ilyen örífrekvencia körüli körzetben a rugalmasan felállított alkatrész amplitúdója sokkal nagyobb, mint a felkényszerített rezgés amplitúdója. A találmány célja e zavaró rezonanciajelenségek elhárítása. A találmány szerint az alkatrészből és a rugalmas elemekből alkotott mechanikai rezgőrendszer rezonanciafrekvenciája a villamos berendezés hűséggörbéje alatt fekszik és a rugalmas elemek rezonanciafrekvenciái lényegileg a berendezés hűséggörbéje felett fekszenek. A berendezés hűséggörbéjén itt az erősítést a frekvencia függvényében kívánjuk érteni. Ezt a görbét mind a kisebb, mind a nagyobb frekvenciák oldalán is olyan frekvenciakörzetek határolják, melyekben az erősítés a legalacsonyabb, használható érték alá süllyed. Azzal, hogy a rendszer rezonanciafrekvenciáját a berendezés hűséggörbéje alá fektetjük, tehát abba a-frekvenciakörzetbe, melyben a berendezés gyakorlatilag nem erősít, ez a rezonancia nem okoz zavart. A 20—30 Hz-es körzet erre különösen alkalmasnak mutatkozott. Azokkal az ismert berendezésekkel ellentétben, melyeknél a rugalmasan felállított alkatrész mozgásának csillapításával kimondott rezonanciafrekvencia fellépésének elhárítására igyekszenek, most aggodalom nélkül a mechanikai rezgőrendszer csillapítását is lehetőleg csekélyre vehetjük. Ennek következtében az elrendezésnek rezgésekkel szemben való érzékenysége a hűséggörbén belül még csekélyebbé válik. Azzal, hogy a rugalmas elemeknek közelítőleg összes önfrekvenciáit .awillamos berendezés hüséggörbéje fölé fektetjük, ezek az önfrekvenciák sem létesítenek zavarokat. A két említett rendszabályt általában nem alkalmazhatjuk egyidejűleg. Ahhoz ugyanis, hogy az alkatrészből és az azt támasztó, rugalmas elemekből álló mechanikai rezgőrendszer önfrekvenciáját az említett határ alá fektessük, meglehetősen puha rugók szükségesek. Hogy a rugók önfrekvenciái nagyok legyenek, a rúgóerőnek nagynak vagy pedig a tömegnek kicsinynek kell lennie. A találmány szerint azonban ennek egyszerű módon azzal teszünk eleget, hogy
