140103. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcső és eljárás előállítására

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL^ SZABADALMI L* Jbj I R A S 140103 SZÁM 21g 1—16 OSZTÁLY P-10428 ALAPSZÁM —. (VH/d.) Katódsugárcső és eljárás előállítására. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég Eindhoven-ban (Németalföld) A bejelentés napja: 1942 augusztus 11. Németalföldi elsőbbsége: 1941 augusztus 14. Azok az elektródák, amelyek katódsugárcsőben a keskeny elektronnyaláb létesítésére való rendszert alkotják, különböző feladatokat teljesítenek. Ezeknek az elektródáknak egyes részei az elektrónlencseként működő villamos mező határolófelületei, az elektródák más részei pedig kizárólag arra valók, hogy megakadályozzák villamos mezők behatolását abba a körzetbe, amelyen az elektronok átfutnak. Vannak olyan elektródarészek is, melyek oly helyeken vannak elrendezve, ahol az elektronokra észlelhető erők nem hatnak, és melyeknek az a feladatuk, hogy a nyalábot határolják vagy visszatartsák azokat az elektronokat, amelyek útjukat a tulajdonképpeni nyalábon kívül veszik. Eddig mindegyik elektródát egy darabból állították elő és legalábbis az elektródarendszerben helyén egy egészként rendezték el. Gondoskodni kell arról, hogy a különböző elektródák pontosan közös tengelyűek és pontosan irányítottak legyenek. Ennek eléréséhez a felállításkor idomszert alkalmaznak. Ez pecekből áll, amelyre a különböző elektródákat rácsúsztatják és melyhez néha az elektródák helyes, kölcsönös távolságtartásához egy vagy több illesztési gyűrű, valamint valamennyi rész összefogásához szorítószerkezet tartozik. Miután az elektródákat egymáshoz vagy a tartószerkezethez erősítették, az idomszert eltávolítják és a rendszert üvegedényben helyezik el. A találmány katódsugárcső és eljárás ennek előállítására. A találmány szerinti csövet az jellemzi, hogy egy vagy több elektródának ama része, melynek feladata egy elektronlencseként működő villamos mező határolása, elkülönített elrendezésű ugyanennek az elektródának ama részétől, melynek nem ez a feladata, vagy pedig elektronlencseként működő más villamos mezőt határol. Ugyanahhoz az elektródához tartozó részekként számítandók olyan határos részek, amelyek azonos potenciáluak vagy melyek között oly csekély potenciálkülönbség van, hogy ennek folytán az elektronnyalábra elektrosztatikus lencseként ható mező nem létesül. A találmány szerinti katódsugárcső sajátos foganatosítás! alakjánál egy tárcsaalakú részből és egy csőalakú részből álló, egy vagy több elektródának említett részei elkülönített elrendezésűek. A találmány célja egy elektróda különböző részeinek elkülönített elrendezésével az elektron-op^ tikai lencserendszer asztigmatizmusának csökkentése. Ezzel kapcsolatosan az a nehézség adódik, hogy, miután a lencserendszer elektródáit egésszé egyesítettük, néha az elektródák kölcsönös helyzetében csekély változások lépnek fel. Ezek a változások, amelyek legtöbbnyire a rögzítési helyeken fellépő mechanikai feszültségektől származnak, a fényfoltnak hátrányos alakváltozását és eltolódását okozzák a képernyőn. A rögzítőrészek merevsége miatt ezek egykönnyen nem helyesbíthetők, viszont ez a merevség éppenséggel szükséges ahhoz, hogy megakadályozzuk azt, hogy a cső élettartama során az elektródák egymáshoz képest elállítódjanak. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a nagy pontosságra kizárólag az elektródák ama részeinek elrendezésénél van szükség, amelyek egy elektronoptikai lencseként működő villamos mező határolófelületeit alkotják, továbbá, hogy jóval könnyebb ezeknek a részeknek a pontos centrálása és irányítása elkülönítetten, mint az egész elektróda centrálása és irányítása. Amenynylben a rögzítőhelyek alakváltozásai következtében hibák adódnának, úgy ezeket, ha csupán egy elektróda részeiről van szó, könnyebben korrigálhatjuk, mint ha az elektródát rögzítése után egészként kellene elállítani. Fontos az a körülmény is, hogy azoknál a részeknél, amelyből a villamos lencsemező kiindul, nemcsak a pontos elrendezésnek, hanem a pontos alaknak is jelentősége van. É feltételt könynyebben elégíthetjük ki, ha ezeket a részeket elkülönítetten állítjuk elő, mintha az egész elektródát egy darabból állítanék elő. Attól a gondolattól vezéreltetve, hogy nem tekintendő főkövetelménynek ama részek pontos alakja és elrendezése, amelyek nem alkotják egy elektrosztatikus lencsemező határolófelületét, azt