140090. lajstromszámú szabadalom • Kerékpárcsengő

Megjelent 1950. évi május hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYT HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 14O09O SZÁM 63g 8—23 OSZTÁLY — K-17557 ALAPSZÁM (XX/c) Kerékpárcsengő. Kertész Ferenc és Érdi József, Budapest A bejelentés napja: 1948. július 1. Az eddigi kerékpárcsengőknél avégett, hogy a működtető kar aránylag kis szögelfordíthatósága mellett az ütőkalapácsok kellő nagyságú elforgatását vagyis a szükséges hosszú időtartalmú csengést tudják elérni, fogaskerékáttételt alkalmaztak. Ennek nagy hátránya, hogy viszonylag sok alkatrészből áll a kerékpárcsengő, emiatt előállításuk költséges. A találmány a fenti hátrányt teljesen megszünteti és a csengő olyan új szerkezeti megoldását valósítja meg, amely feleslegessé teszi az eddigi fogaskerékáttételt, úgyhogy a működtetőkar fogasívén (szegmensén) kiképezett fogazás közvetlenül kapcsolódik az ütőkalapácsok tartókarjának forgástengelyén alkalmazott fogaskerékkel. A találmány szerinti megoldással tehát megtakarítottuk a működtetőkar fogasíve és az ütőkaiapácsok tartókarjának forgástengelye közötti eddig közbeiktatott fogaskerékáttételt, éppen azon alkatrészeket, amelyek forgácsoló megmunkálással készültek, tehát e cikknél a legköltségesebb alkatrészeket. A találmány egyéb újításait és részleteit annak példaképem kiviteli alakját szemléltető csatolt rajz leírása kapcsán ismertetjük bővebben, melyen az 1. ábra a fedél illetve harang alsó éle menti síkban metszve az alatta levő részek felülnézetét mutatja, a 2. ábra függőleges metszetet, a 3. és 4. ábrák pedig egy részlet kétféle kiviteli alakját szemléltetik. A csengőház áll az 1 alsórészből és a 2 fedélből, vagy harangból. Az alsórészhez 3a peremmel támaszkodik a 3 csap, melyhez az alsórész fenekét is közrefogó szegecseléssel van hazzáerősítve a félkörszerűen meghajlított- 4 ívlemez, amelyhez az ugyancsak félkörszerű 5 kengyel erősíthető a 6 csavarokkal és ezek révén a csengő szokásos módon a kerékpárkormányra felerősíthető. A 3 csap végén 3b csavarmenet van, amelyre a 2 fedélhez erősített anyamentes 7 hüvely a fedél csavarható. A 3 csapon van elfő roghatóan ágyazva a 8, hüvely, mely kiszélesedő részén a 8a fogazással van ellátva. A csengő működtetése az 1 alsórészbe szegecseléssel' beerősített 9 csap körül lenghetően ágyazott 10 karral történik, mely tulajdonképen kétkarú emelő, ameiyniek 10a karja a belső ívén fogazott 11 ívben, végződik. E fogasiív fogazása kapcsolódik a 8a fogaskerékkel. A 8 hüvelyhez van erősítve a Í2 lemez, amely a 13 csengőkalapácsok tartókarját képezi és amelynek anyagából sajtolással kivágott és kihajtított" 12a nyúlványok vagy szárak mint tengelyek körül szabadon, elmozoghatóan a 13 gyűrűk vannak elhelyezve (lásd a 3. ábrán is). A 13 gyűrűk mint csengőkalapácsok működnek és azok 12a tengelyének illetve szárának a gyűrűk fölött a 12a tengelyre harántirányban kihajlított —12b nyúlványai vannak, amelyek megakadályozzák, hogy a 13 csengőkalapácsok a 12a tengelyről (szárakról) leesenek. A 3. ábra baloldali része a kalapácsok 12 tartókarjának szalagból sajtolással való készítését mutatja egyik végének felülnézetében kiterített helyzetben, vagyis a kivágás vonalait, de felhajlítás nélkül, míg a jobboldali ábrarész oldalirányból és felhajlított állapotban mutatja a kalapácstartó-kart. Az ábrából világosan kitűnik, hogy a 13 kalapácsok 12a tengelye és azok leesését meggátló 12b lefogó nyúlványok egyetlen sajtoló művelettel kivághatok és felhajlíthatók. A 4. ábrán a kalapácsok 12 tartókarjának egy másik sajtolással készíthető példaképem kiviteli változata látható ugyancsak egyik végeinek felülnézetében, amelyen a kivágás vonalai (felhajlítás előtt) mutatják a 13 kalapácsok 12 a szárának és 12b lefogónyúlványának a tartókarral egy anyagból sajtolással végrehajtható másik elkészítési módját. ( A 2. ábra két 13 csengőkalapácsot szemléltet, de lehet ennél több is. Amennyiben kettő van, akkor a 12 lemez anyagtakarékosságból szalagalakú lehet.