140088. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsolóberendezés

Megjelent 1950. évi május hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140088 SZÁM 21c 28—53 OSZTÁLY — K-17450 ALAPSZÁM (Vllg) „Villamos kapcsolóberendezés." F K G Fritz Kesselring Gerätebau Aktiengesellschaft cég, Bachiobef — Weinfelden (Schweiz). A bejelentés napja: 1947. december 23. Svájci elsőbbsége: 1946. október 18. A javaslatok egész sora vált ismeretessé arra, hogy változó áramú villamos áramkörökben a be-és kikapcsolási folyamatot oly időközben, illetőleg oly időtartam alatt végezzék el, amikor az energiaátalakulás az illető készülékben (kapcsolóban, áramirányítóban vagy hasonlóban) lehéfőleg kicsivé válik. Az eddigi megoldatok azonban ezt a követelményt vagy csak igen tökéletlen módon teljesítik, vagy. pedig oly bonyolult lés érzékeny vezérlőberendezéseket igényelnek, hogy ezáltal az üzembiztonság veszélyeztetve van. A találmány oly villamos kapcsolóberendezés egy ezredmásodpercnél rövidebb kapcsolási időkre, amely lehetővé teszi, hogy a kitűzött' feladatot egyszerű módon, különösen pedig pótlólagos relék, vezérlőberendezések és hasonlók nélkül, megoldjuk. Ennek a kialakítása olyan, hogy a kapcsolóelem legalább mozgása közben a kapcsolandó áramtól függő főerőnek és egy időben változó segéderőnek a befolyása alatt áll. Ilyfajta kapcsolóberendezéseket különösen szinkron piozgatott készülékek alakjában váltóáramnál alkalmazhatunk, mégpedig szinkronkapcsolók, áramirányítók és hasonlók alakjában. Jelentőségük fan egyenáramú áramkörökben is, ha az egyenáram kapcsolófolyamatok folytán valamilyen módon változik, például ha az előrefolyó áram visszárammá alakul át. Általában a berendezést úgy alakítjuk ki, hogy a kapcsolási cselekmény maga lehetőleg kis áramértékek körzetében menjen végbe, különösen az áramnullaáthaladás környezetében. Az alkalmazásra kerülő kapcsolóelemet előnyösen úgy kell kialakítani, hogy kapcsolási útját még a legmeredekebb áramváltozásnálli is, -azaz .a kapcsolandó aráminak még. a legmeredekebb áraímváKo'Ziásániál is oly idő alatt fussa be, ami alatt az áram csak lényegtelenül változik. A főerő a kapcsolandó áramtól közvetlenül vagy közvetve függhet. A főáram által átfolyt dinamometrikus rendszernél a főerő a kapcsolandó áramnak közvetlenül a négyzetétől függ. Természetesen lehet a rendszerhez részáramokat, például shunt alkalmazásával, vagy áramváltó szekunderáramaként is hozzávezetni. Bizonyos alkalmazásoknál á főerőt oly áram is létesítheti, amely előbb vezérlőszelepem át folyik. Ha forgótekercses rendszernek megfelelő berendezést al-. kalmazunk, amelynél tehát árammal átfolyt vezető nem ez áram által előállított mágnesmezőben van, akkor a főerő arányos az árammal és ennek irányával együtt változik. Mágnesrendszereknél az erő csak annyiban függ közvetve az áramtól, amennyiben azt a mágneses indukció adja, amely bizonyos körülmények között úgy nagyság mint fázishelyzet tekintetében az áramtól eltérhet. Bizonyos esetekben célszerű lehet a főerőt a feszültségcsúcstól levezetni, melyet a kapcsolandó áram a meredek fluxusváltozás folytán valamely telített vasmag tekercselésében előidéz. Az időben változó segéderő különböző módon állítható elő. Sok esetben rugót kézzel feszítünk meg vagy kiengedünk. Lehet azonban erre az általában használatos hajtásokat is alkalmazni, mágnes- vagy nyomóléghajtások alakjában. Sok esetben a segéderő a kapcsolási folyamat előtt és után bizonyos állandó értékeket vehet fel, amelyet a következőkben kezdeti- és végértéknek jelölünk. Még ha a segéderő periodikusan változó is, mi mellett & periodustartam a kapcsolandó áraméval egyező vagy különböző is lehet, akkor is? beszélhetünk az elvégzendő kapcsolási folyamatra vonatkoztatva a segéderő kezdeti- és végértékéről. Számos alkalmazási esetben célszerű ha a segéderő a kezdeti- és. a végérték között egyformán változik, azaz monoton módon változik. Itt a monoton alatt a matematikai kifejezés értelmét kell érteni, azt, hogy a segéderő a kezdeti-és a végérték között folytonosan növekszik vaigy esik, mimellett nem szükséges, hogy ez a folyamat állandó legyen. Nevezetesen például rugókombinációk törött, azaz nem állandó jelleggörbéket adnak, jóllehet a rugóerő megszakítás nélkül növekedik. Ugrások is meg vannak engedve