140081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiofánszármazékok előállítására
140081 1 \ CO RN \ NB' \ 1 OH -- CH 1 • CH8 \ 1 CH-/CHa/n+l-COOH IXII í 1 •1 • CO c 30 / \ HN NH' 1 • i / HN \ NH' 1 CH -CH OH - CH CH2 CH-/0H 2 /n-0OOH CH„ CH-/CH a / n + l-COOH \ / \ /. (VIII) ' (XII) n kis egész számot és R s alacsony alkilcsoportot jelent. A hidrogénnel helyettesíthető N-helyettesítések, pl. aralkil-csoportok — mint benzil-, oc-metilbenzil-, o-metilbenzil-, p-etilbenzil-, p-metoxibenzilcsoportok — vagy acilm aradékok — mint acetil-, propionil- vagy butiril-csoportok — lehetnek. A helyettesített 3, 4—(2'-keto-imidazolido) 2—( a halogén alkil /— tiofánt ( V ) — melyet a tiolaktonból (I) az alkoxi-ialkil-oldallánc bevitele, majd az alkoxi-csoportnak halogénnel való helyettesítése útján kaphatunk meg — vagy az A-reakciómenetnek, vagy pedig a B-reakciómenetnek vethetjük alá. Az A-reakciómenetben az V vegyületet fémcianiddal kezeljük és a kapott nitrilt elszappanosítjuk, mire a visszamaradó N-helyettesítő lehasítása után a VIII vegyületet kapjuk meg, melynek oldalláncában ugyanannyi metíléncsoport van, mint a VI vegyületben. A B-reakcjómenet szerint az V vegyületet malonesztersóyal kondenzáljuk és a kapott helyettesített 2— l o) — w-dikarbolkoxi-alkil)-tiofánszármazékot (IX) elszappanosítjuk, dekarboxilezzük, és a maradék N-helyettesítőtől megszabadítjuk, amikor is a XII vegyület keletkezik,; amely oldalláncában egy metiléncsoporttal többet tartalmaz, mint a VI vegyület. A kiindulási anyagként használt tiolaktonok (I) általában az alábbi módon állíthatók elő. Nezodiamino-borostyánkősavat, pl. mezobis-benzilamino-borostyánkős'avat lúgos oldatban foszgénnel kezelünk. A megfelelő imidazolidon- (2)cís-4, 5-dikarbonsavat vízlehasítószer, pl. ecetsavanhidrid behatásával az anhilriddé alakítjuk át, ezt alifás sav és ennek anhidridje, pl. ecetsav és ecetsavanhidrid jelenlétében cinkkel redukáljuk, amikor, a megfelelő 3, 4-(2'-keto-imidazolidq) -2-keto-5-aciloxi-tetrahidrofurán keletkezik. Ezt a tetrahidrofuránszármazékot savanyú oldatban, pl. sósavtartalmú, szerves oldószerben először kénhidrogénnel, azután pedig a kénhidrogén valamely sójával — mint káliumvagy nátriumhidroszulfiddal — reakcióba hozzuk, majd pl. cinkkel és ecetsavval redukáljuk. Ekkor a megfelelő I tiolakton keletkezik (138471 lajstromszámú szabadalom). 1. példa. Grignard-oldatot — melyet 8, 5 g 4-etoxi-butilbromidnak 2,4 g magnéziumra való behatása útján, 15 cm" éter és 5 cm3 benzol elegyében állítottunk elő — benzollal felhígítunk, az zi nem alakult magnéziumról leöntünk és 30 percen belül 13,5 g 3,4- (r,3'-dibenzil-2'-keto-imidazQlido)-2-keto-tiofannak (tiolakton) 160 cm3 benzolban való, forrásban tartott és mechanikailag kavart oldatába becsöpögtetünk. Ezt az oldatot 2y2 órán át forrásban tartjuk, majd jéggel és hígított kénsavval elbontjuk. A szerves réteget elválasztjuk, vákuumban töményítjük, a maradékot metanolban feloldjuk és vizes nátriumhidroxid-oldat feleslegével 50 C°-ra melegítjük. Ezután vizet és étert adunk hozzá és a két réteget egymástól elkülönítjük. A vizes, lúgos oldat tartalmazza az át nem alakult tiolaktont, amelyet megsavanyítás után kivonhatunk és visszanyerhetünk. A reakcióterméket tartalmazó éteres réteget megszárítjuk és vákuumban töményítjük. A 3,4- (r,3'-dibenzil-2'-keto-imidazolido (-2-oxi-2-) w-etoxibutil(-tiofánból álló (nyilt alakjában l,3-dibenzil-cis-4-merkaptometil-2- ( w-etoxivaleril) imidazolidon- (2) maradékot aceton, éter és petroléter elegyéből átkristályosítjuk. Az anyag vastag lemezeket alkot, melyek olvadáspontja 115—115,5 C°. E vegyület 20,0 g-jának 100 cm3 ecetsavban való oldatát IV2 órán át forrásig hevítjük. Az oldatot ezután vákuumban bepároljuk, a maradékot éterben oldjuk és az éteres oldatot hígított 1 szódaoldattal kimossuk. Az éteres oldatot ezután megszárítjuk és vákuumban töményítjük. Az olajos maradék a telítetlen w-etoxi-butilidén-vegyületből áll. A kitermelés mennyiségi. A terméket éter és petroléter elegyéből átkritályosíthatjuk, amikor is 56—58 C°-on olvadó kristályokat kapunk. A kapott 3,4- (l',3'-dibenzil-2'-keto-imidazolido —2— ( w-etoxibutilidén) -tiofánt (20 g) 150 cm3 metanolban feloldjuk és 20—40 g Raney-nikkel jelenlétében, közönséges hőmérsékleten és nyomáson hidrogénezzük. Az anyag a számított mennyiségű hidrogént 30 óra alatt veszi fel. Katalizátorként palládiumszenet, palládiumbáriumszulfátot és palládiumoxidot is használhatunk. A katalizátort leszűrjük és az oldatot vákuumban bepároljuk. A kapott 3,4- (r,3'-dibenzÍl-2'-ketQ-imidazolido) —2-— ( w-etoxibuÜO-tiofánt minden további tisztítás nélkül felhjs^rjfilhatjuk a következő reakciólépésben. Petroleterből való átkristályosítás után 84—85 C°-on olvadó, vékony lemezeket ad.
