140075. lajstromszámú szabadalom • Pengetár

110075 3 sítékon át betoljuk, előre haladó vége és oldalai szabadon elhaladnak a —14— és —13— tuskók mellett. A rúgó betolását megkönnyíti a —17-bevágás, amely lehetővé teszi, hogy a rúgó hátsó szélét valamely pengével, vagy más hegyes szerszámmal addig mozgassuk előre, amíg hátsó vége teljesen beleilleszkedik a —18— bevágásba és ekként szilárdan megakadályozódik, hogy ezután a —16— hasíték felé elmozduljon. A rúgó felfelé ívelt és arra való, hogy a pengehalmot engedékenyen felfelé nyomja a halom legfelső pengéjének a —26—bütykök belső felületeivel való érintkezésével meghatározott helyzet felé. A —29— rúgó a csomagoló művelet legutolsó lépéseként helyezhető be azután, hogy a pengehalmot összeállítottuk és a tárt bezárjuk. Amíg e rúgó hátsó vége a —18— bevágás vállán horgonyzódik, elülső vége nincs rögzítve és szabadon eltolódhat a —10— alaprész felületén, ahogy a pengehalom tényleges vastagsága a használat közben lecsökken. A tárat itt úgy szemléltettük, hogy az kb. húsz kétélű —30— pengével van megtöltve, melyek mindegyike egy-egy hosszirányú —31— középső hasítékkal van ellátva és amelyek mindegyike, a —32— nyilak alakjában, irányjelzőket hordoz. E nyilak a használót tájékoztatják afelől, hogy melyik irányban kell a legfelső pengét mozgatni avégett, hogy azt a helyes irányban kilökje. Az irányjelzők alkalmazása az ebbe az általános típusba tartozó elosztó tárakkal kapcsolatban Young Louis H. nevén 1947. június 6-án 752908. , sorszám alatt benyújtott amerikai szabada'mi bejelentés tárgya. Minden egyes penge sarkain be van vágva és ezek a bevágások kinyúló, élesítetlen végrészeket határoznak meg, melyek központosán és részarányosán vannak elrendezve a pengében és oly szélességűek, hogy játékkal férjenek be a —27— ablak végeinél helyetfoglaló bármelyik —26— bütyökpár közé. A fentebb ismertetett elosztó tár' elkészítésénél a gyártás során előnyösen, önműködőlég szállítanak egy húsz hasított pengéből álló halmot az alaprészre, a pengéket váltakozva nyársalva fel a megfelelő —13—, illetve—14— tuskókra, úgyhogy minden egyes penge hosszirányban szabadon mozgatható a tuskó hosszával csökkentett hasítékhosszúságnak megfelelő darabon, de csakis az egyik irányban. A pengéknek ilymódon való behelyezésekór azokat váltakozó helyzetű véggel helyezzük be, úgyhogy a —32— irányjelző nyilak iránya ugyancsak váltakozik és jelzi, hogy a tár melyik vége felé kell a halom pillanatnyilag legfelső pengéjét kidobáskor mozgatni. Ezután belehelyezzük a —16— hasítékon át a már ismertetett módon a —29—régót és a pengehalmot a rúgó útján felszorítjuk a —26— bütykök belső felületével meghatározott szintig, Ugyanekkor a felfelé álló —13— és —14— tuskók játékkal nyúlnak át a pengehasítékokon egy valamivel a legfelső penge szintje feletti magasságig, mely szintet a legfelső pengének a lefelé nyúló —26— bütykökkel való érintkezése határoz meg, vagyis a —13— és —14— tuskók belső végei, egyrészt és a —26— bütykök, másrészt, csekély mértékben függőlegesen átlapolják egymást. Ha kívánatos, hogy a halom legfelső pengéjét kilökjük, a használó ezt a pengét hüvelykujjával, vagy valamely más ujjával súrlódásosán megfogja és azt a pengén levő, nyilakkal jelzett irányban előre szorítja. Ha elegendő nyomást fejtünk ki arra, hogy az egész halmot a —29— rúgó hatásával szemben lenyomjuk, a legfelső penge a kilépő nyílás —11— vagy —12— szélei alatt fekvő szinten tolódhat előre és ebben az esetben az alaprész belső, görbe felülete törekszik arra, hogy a penge elölhaladó végét a kilépő nyílásba irányítsa. Ha viszont a pengehalomra nem hat jelentékeny lenyomó erő, a kilökés alatt levő penge á —11— vagy —12 — szél felett fekvő szinten tolódhat előre és ebben az esetben a lehajló —24— vagy —25 —borda irányítja a penge előrehaladó végét lefelé, a kilépő nyílásba, olyan kényszerpálya-hatással, mely, nemcsak az előrehaladó penge, hanem az alatta Tevő halomban elrendezett pengék lenyomására is elegendő. . Látható tehát, hogy a legfelső penge rejtett, külső vége a jobboldali —13— tuskó külső szélével tartódik ktnyszerkapcsolatban és hogy az említett penge kifelé csupán jobbfelé mozgatható, vagyis a rajta levő —32— nyilakkal jelzett irányban. Ha a használó ezt a pengét ki kívánja lökni, hüvelykujját a —27— ablakon át behelyezheti és a pengét az 1., 1. és 9. ábrákon eredményvonallal jelzett helyzet felé jobbra tolhatja el. Ebben a helyzetben látható, hogy a pengének sarokbevágásaival meghatározott belső, rejtett vége kifelé túlhaladt a —27— ablak jobboldali végénél levő két —26—bütykön,- vagyis a —26—bütykök most a penge sarokbevágásaiban helyezkednek el. Amint a penge vége ekként megszabadul e bütykök lenyomó hatásától a —29— rúgó hatása alatt felemelkedik vagy felfelé ugrik a —20— fedőrész belső felülete felé. így a —13— tuskó fölé' kerül és attól szabaddá válik, ugyanakkor pedig a —31 — hasíték a —24— vezető bordával kapcsolódik, úgyhogy a penge kényszermozgásúan központos helyzetben tartódik és egyik széle sem érintkezhet a kilépő nyílás széleivel. A használó 'most már szabadon, teljesen kihúzhatja a pengét a kilépő nyíláson és e végső mozgás egész tartama alatt a —24— vezető borda vezérli a penge útját és biztosítja, hogy élei és a tár között érintkezés ne léphessen fel. Amikor a legfelső penge a —13— tuskóval meghatározott, a 7., és 9. ábrán látható helyzetbe került, a penge kinyúló, nem élesített kisebb szélességű vége kikerül a lefelé nyúló —26— bütykök közül és ennek következtében a —29— rúgó a pengehalmot a félig, kilökött penge vastagságával azonnal felemeli és a legközelebbi, alatta fekvő pengét hozza érintkezésbe a lefelé nyúló bütykökkel. Mindeddig a pengét kifelé irányuló mozgásában a —26— bütykök végeivel való engedékeny .súrlódó kapcsolat fékezte, de amikor az a 7. és 9. ábrán látható helyzetet eléri, lazán nyúlik ki a ki. lépő nyíláson. Végső mozgásában a —24— vezető borda a pengehasítékban mozog és így tartja a pengét kényszermozgásúan a megfelelő helyzetben, amíg a penge összefüggő, zárt, hátsó vége nem éri el a —24— borda ferde, belső végét