139987. lajstromszámú szabadalom • Berendezés modulált frekvenciájú vagy fázisú hullámok detektálására

139987. o Mielőtt a detektorkörben uralkodó, elektromos viszonyokat részletesen ismertetnők, a detektor diszkriminátor-hálózatának működését magyarázzuk meg, elsősorban 5 a 2a és a 2b ábrával kapcsolatban. Először is feltételezzük, hogy az (5) primer körbe" vezetett (FM) jelek pillanatnyilag 5 Mc közepes vagy vivő-frekvencián vannak. A (18), (19) kondenzátorokon át a két 10 diódba vezetett primer jelenenergiák egyenlő polaritásúak, a (20) anód és a (21) katód azonban a (16) tekercs ellenkező végeihez vannak kötve. Az (5) és (12) behangolt körök közötti csatolás miatt a primer és a 15 szekunder áramkör feszültségei között 90°-os fáziseltolódás lép fel, amikor a pillanatnyi vivőfrekvencia a rezonáns, ill. középső értéken van. ' Ezek szerint a szekunder jelfeszültség a 2« (20) anódhoz és a (21) katódhoz a (16) tekercs megfelelő végeitől ellenkező polaritással jut el, minden esetben azonban íáziskvadratúrában a primer jelfeszültséggel, melyet a (18), (19) kondenzátorokon ái -5 vezettünk be. Ebből következik, hogy a (20) anódhoz és a (21) katódhoz vezetett eredő jelfeszültségek a vivőfrekvencián egyenlők és az egyenirányított feszültségek a (25) (26) ellenállások sarkai közt egyenlő ;w nagyok. A 2a 'ábra azokat a vektoriális összefüggéseket mutatja, amelyek a pillanatnyi vivőfrekvencián egyfelől az • (Ep) primer feszültség, másfelől az (Es) teljes szekunder feszültségnek két fele között áll;,f) nak

fenn. A két diódába'Vezetett eredő feszültségeket a szakadozott vonalú (E'), (E") v nyilak jelzik. Ha valamely későbbi pillanatban az (FM) jelek frekvenciája különbözik a (12) 40 kör rezonáns frekvenciájától, a (10), (16) transzformátor révén közvetített jelener• gia fázisa 90°-nál nagyobb vagy kisebb szöggel eMolódik, annak a frekvenciakülönbségek irányától és nagyságától íüg*5 gően, amely az (FM) jelek pillanatnyi frekvenciája és az (5), (12) hangolt körök előre megszabott rezonáns frekvenciája között ' áll fenn. A 2b ábra az utóbbi frekvenciaeltérítésnek megfelelő vektoriális viszonyo-50 kat szemlélteti. Látjuk, hogy az (Es) teljes szekunder feszültség a primer feszültséghez képest szögeltolódást szenvedett. Az (E') eredő feszültség most nagyobb a másik (E") eredő feszültségnél. Ez azt jelenti, 55 hogy a (13), (14) diódokhoz különböző nagyságú eredő jelfeszültségek jutnak és így a (25), (26) ellenállásokon megjelenő, egyenirányított feszültségek is különböző nagyok. Tegyük fel most, hogy a (27) ellenállást <o kivesszük a detektorkörből. Ha még azt is feltesszük, hogy a 2a ábra szerinti állapotnak megfelelő (E')," (E") eredőfeszültségek mindegyike 5 Volt, akkor a (25), (26) ellenállások mindegyikénél kb. + 5 Volt 65 (egyenáramú, feszültségesés) van jelen. A (30) pont, vagyis a (25) ellenállásnak a katód felőli vége ekkor kb. + 10 Volt fe: szültségű a földhöz viszonyítva, minthogy az ellenállások egyenáramok számára sor- "0 ban fekszenek. A (24) kondenzátor +10 Volt töltésű. Ha most a bevitt jelek pillanatnyi frekvenciája eltérítődik és a 2b ábra szerinti viszonyokat hozza létre, akkor pl. -f-7 Volt mutatkozik a (25) ellen- 75 állás sarkai között és 3 Volt a (26) ellenállás sarkai között. Az eredő (E') és {£'') közötti különbség [feltételezve, hogy (E')-t a (20) anódba vezetjük] oka az egyenirányított feszültségek ; különböző nagysá- so gának. Az egyenirányított feszültségek összege még mindig 10 Volt és a potenciál a (30) pontban, valamint a töltés a (24) konden- ' zátoron ugyancsak -}- 10 Volt marad. Ha ^5 az (FM) jelek frekvenciája az (5) körben •a középső frekvenciától az ellenkező oldalra tér ki, amikor is a 2b ábrán az (Es) számára a szakadozott vonallal szemléltetett szöghelyzet áll.elő, akkor az (E") vek-90 tor az (E') vektornál hosszabb. Ennélfogva az adott esetben a (26) ellenállásnál* a feszültségesés + 7 Volt, a (25) ellenállásnál • pedig + 3 Volt. A teljes feszültségesés, a (25), (26) ellenállásoknál még mindig -f- 10 95 Volt. Ha a bevezetett jelek periodikusan vagy valamely kívánt (FM) program szerint változnak, akkor a (23), (26) ellenállások összekötőpontjának fa (31) pontnakj feszültsége a jel frekvenciaváltozásainak lüO megfelelően + 3 és + 7 Volt között változik. A (28) leágazást a (26) ellenállásnál uralkodó bármely kívánt nagyságú modulációs ; frekvencia-feszültség levételére állíthatjuk be. H)5 Tegyük fel most, hogy a (2) erősítőcső (8) rácsán a jelamplitudó hirtelen megnő. A (24) kondenzátor a (30) pont potenciálját hirtelen változásoktól megvédi, úgyhogy az (E') és (E") vektorok összege no. megmarad és e vektorok egyike sem növekedhetik, minthogy azok a (31) pont potenciálját ellenkező irányokban törekszenek módosítani.- Ha azonban-a bevezetett jelek