139963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidrétegek előállítására aluminiumfelületen
2 139963. felül bizonyos nehézség támad abból, hogy a vegyi bevonóoldatot tartalmazó tartály falán és az edényzeten, valamint az oldatnak kitett egyéb vas- vagy acélrésze-5 ken melegítéskör, kemény tapadó réteg keletkezik. A vegyi oxidbevonatok jól ismert hátrányai ellenére is ezeket számos esetben kiterjedten alkalmazták, amikor az elektrolizises bevonási eljárás a bevonandó 10 tárgy mérete, alakja, ára, az adott munkalehetőségek, az adott időben bevonandó anyag mennyisége, továbbá hasonló egyéb tényezők folytán nem volt gazdaságosan használható. Ezek általában olyan esetek, 15 amidőn a vegyi eljárással kialakított oxidrétegeken mutatkozó hátrányoknak nincs komoly jelentőségük, mivel a bevont alumínium-felületeiket olyképpen használják, hogy a bevonat tekintetében különös igé-20 nyéket nem támasztanak. Azok a vizes oldatok, amelyeket alumínium-felületeken az oxidréteg vegyi úton való előállítására használni szokásos, fő hatóanyagként, valamely alkalifémkarbo-25 nátot tartalmaznak. Ezek az oldatok általában 0,5—6 súly % alkali-fémkarbonátot, előnyösen *nátriumkarbor[átot tartalmaznak. Ez oldatok használatakor némely esetben előnyös, a bevonattót megkívánt 30 végső tulajdonságoktól függő módon, a bevonatképző oldatba oldható krómot, pl. hat vegyértékű krómot, leginkább alkalifémkromátot is adni, amely kifejezésen e leírásban a vele egyenértékű alkali-fémbi-35 karbonátot is érjük. Azt találtuk, hogy az alumínium-felületeken vegyi úton kialakított oxidbevonatok tulajdonságait lényegesen megjavíthatjuk, ha az alkalifémkarbonátoldathoz polivinil-40 alkoholt adunk. A polivinilalkohol hozzáadása az oldatot olyan oxidréteg kialakítására készteti, amely jobban tapad és kopásállóbb, mint azok a bevonatok, amelyeket ismert módon olyan alkalikarbonátol-45 datból kaptunk, amely polivinilalkoholt nem tartalmazott. Azt is találtuk, hogy rétegek keletkezése a tartályok falán és a kannákban lényegében megakadályozódik, ha az oldatban polivinilalkohol is jelen van. A be-50 vonatképző oldatban lévő polivinilalkohol mennyisége 0,2 — kb. 5 súly %-ig változhat, az egész oldatra számítva, azonban előnyös 0,2—3 súly % mennyiség használata. A bevonat képzésekor a kezelendő 55 felületet csupán bemártjuk az oldatba, amelyet kívánt esetben kavarhatunk, majd ezután bizonyos ideig —, amelynek tartama a kezelendő alumínium-felület természetétől és az oldat töménységétől függően változhat — benne hagyjuk. Általában jó «o bevonatokat kapunk kb. 30 perc alatt, ha az oldat hőmérséklete kb. 70 és 95 C° között van. Azt is megállapítottuk, hogy rendszerint akkor jutunk legjobb bevonathoz, ha az alkalifémkarbonát és a polivinil- os alkohol töménysége az egész oldatra vonatkoztatott súlyszázalékokban kifejezve lényégében azonos, noha ez a különleges szabály nem érvényes valamennyi kezelt felülettel szemben. Kielégítő eredmények- 70 hez jutóttunk, ha kereskedelmileg tiszta alumínium-felületet oly oldattal kezeltünk, amely 1 súly % nátriumkarbonátot és 1 súly % polivinilalkoholt tartalmazott. Alumínium-ötvözet kezelése esetén, melyben 75 a főötvöző alkatrész kb. 4'/2 % réz volt, tapasztalataink szerint szívós, sima fényes felülethez leginkább akkor jutottunk, ha a kezelőpldat 3 súly % polivinilalkoholt és 3 súly % nátriumkarbonátot tartalmazott, go 1 súly % nátriumkarbonát, 1 súly % polivinilalkohol és 0,1 súly % nátriumkromát tartalmú bevonóoldat alkalmazása esetén igen jó bevonatokhoz jutottunk olyan húzózárak esetében, amelyek főötvöző 85 alkatrész gyanánt 5 súly % magnéziumot tartalmazó alumíniumötvözetből voltak. Minden esetben azt tapasztaltuk, hogy a kapott bevonatok letöredezéssel vagy lehámlással szemben vagy a közönséges ko- 90 pasi feltételek mellett való használatban ellenállóbbak, mint azok a bevonatok, amelyeket polivinilalkoholt nem tartalmazó alkálifém karbonátoldatokból alakítottunk ki. 95 A találmány szerinti eljárással kialakított bevonatok kopásállóságának példaképpeni szemléltetésére az oxidréteggel bevont alumínlium-felületeken, összehasonlítható feltételek mellett végzett, koptatási 10 próbákat említünk meg. Az egyik esetben kereskedelmileg tiszta alumíniumot 30 percen át 87 C°-on olyan oldatban kezeltünk, amely 1 súly % nátriumkarbonátot, 1 súly % polivinilalkoholt és 0,1 súly % 10 nátriumkarbonátot tartalmazott. Az ilykép keletkezett oxidréteggel bevont felületet ezután szulfonált kasztorolaj forró oldatával kezeltük, majd ezt a kezelést további 15 percen át 5%-os nátriumkromátoldatban 11 való kezelés követte. Az oxidbevonattal ellátott alumínium-felület ez utókezelésének célja a tulajdonságok javítása. A másik próbában kereskedelmileg tiszta alumíniumot, hasonlóképpen bevontunk, 11 azzal a különbséggel, hogy az oldat nem
