139884. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás impulzuskeltő
Í39SS4. 3 csőben kisülés következik be, minek folytán a (10) művezeték kisül ezen a csövön át. Eközben a (20) kimenőtranszformátoron a (B) görbével ábrázolt, derékszögű hullám- 5 alakú impulzus adódik, amelynek (ti) időtartama körülbelül (2§/LC) nagyságú, ahol (L) a (10) 'inűvezeték összes induktivitása és (C) a művezeték összes kapacitása. A művezetéknek a (25) csövön át való 1,1 kisülése közben az ebben a csőben levő gáz ionosodik. A cső vezéreibe tőségének eléréséhez szükséges iontalanítás időtartama többek közt a csövön a kisülés közben átfolyó legerősebb áramtól függ. A iontalaní- 15 tás időtartamának csökkentése végett kívánatos a (10) művezeték újratöltésének késleltetése mindaddig, míg a iontalanítás a kellő mértékben meg nem történt. Az újratöltésnek ez a késleltetése azonban nem 20 mindig szükséges. Minthogy a (25) cső közvetlenül csatlakozik a (10) művezetékhez, a művezeték újratöltésekor a cső anódája és katódája között feszültség adódik. Ha az újratöltés már a cső iontalanítása közben 25 megkezdődik, akkor ez a Feszültség a csövön átfolyó áramot idézhet elő. Ilyen áram ionositást hoz ugyan létre a csőben, azonban a kívánt iontalanítás mégis végbemegy, ha az áram erőssége olyan értékre korlá- 30 tozott, amelynél a ionosítás sebessége kisebb a iontalanítás sebességénél. Ez esetben természetesen több időt vesz igénybe a iontalanítás, mint akkor, ha a (10) művezetők újratöltésével a cső iontalanításának be- 35 fejezéséisí várunk. A 2. ábra szaggatott vonallal rajzolt (C) görbéje a (10) művezeték újratöltésének ama időbeli határértékét mutatja, amelyet a (25) cső iontalanításának lehetővé tétele -0 miatt nem szabad túllépni. A iontalanításhoz szükséges időt (t-') jelzi. Ha a (14) töltőcsövet kizárólag a katódáján adódó feszültségváltozások vezérelnék, akkor ez a cső hajlamos volna arra, hogy a (10) művezetői-; ■i5 újratöltését a megengedhető határértéket túllépő, a (D) görbével ábrázolt sebességgel foganatosítsa. Ez esetben a (25) cső a iontalanításhoz rendelkezésre álló idő alatt olyan mértékben maradna vezető állapot- 50 bán. hogy a csövön átfolyó áram meggátolná a iontalanítást és így a cső vezérlőrácsa nem volna képes a cső kisüléseinek vezérlésére. A (30) erősítőcsövet felölelő vezérlőberen- 55 dezés hatása azon alapszik, hogy a (25) cső árnyékolórácsán és az evvel- a ráccsal összekötött 26 ellenálláson pozitív vezérlőfeszültség adódik, amely a (25) cső iontalanítása közben a ionosítás fokának megfelelően változik. Ezt a feszültséget az (E) görbe ábrá- ,;0 zolja. Az említett vezérlőfeszültség a (30) csövet vezetővé teszi és e cső kimenőkörében, valamint a (14) cső vezérlőrács-katódakörében negatív sarkítással jelenik meg. Ez a feszültség úgy vezérli a (14) csövet, hogy 65 a (10) művezeték újratöltése az (F) görbe szerint menjen végbe, időbeli értéke tehát a (C) görbével ábrázolt határérték alatt maradjon. Ennek folytán a (25) cső iontalanítása annyira előrehalad a következő együtt- 70 járató jel érkezéséig, 'hogy a vezérlőrács e jel érkezésekor újabb kisülést idézhet elő a csőben. A 2. ábra görbéi természetesen csak vázlatosak; a valóságban a (10) művezetők 75 újratöltése csak a (25) cső iontalanításának befejezte után következik be. A (30) csövet felölelő vezérlőberendezés alkatrészeinek ős a (25) cső gyújtófeszültségeinek kellő megválasztásával elérhetjük, hogy a (10) művezeték újratöltése már a iontalanítási (t-O időszakban megkezdődjék és röviddel ez időszak vége után befejeződjék. Ez lehetőséget ad rendkívül nagy, a (25) cső iontalanítási idejének fordított értékével egyenlő ís5 ismétlődési frekvenciájú impulzusok létesítésére. A 3. ábra szerinti impulzuskeltő csak abban különbözik az 1. ábra szerintitől, hogy itt a létesített impulzusnak legalábbis 90 egy része egyenirányítódik és ez az egyenirányítóit 'impulzusfeszültség vezérli a (14) csövet. Evégett a (20) kimenőtranszformátor harmadik (22) tekercse olyan nagyságban és sarkítással vezeti a létesített impul- ¡15 zust a (10) kondenzátoron át a (14) cső vezérlőrácsához, hogy ebben a csőben rácsáram keletkezzék. A (40) kondenzátor a (41) ellenálláson át kisülhet. A (1-1) cső vezérlőrács-katódakörében ilymódon mind- 100 egyik létesített impulzus egyenirányítódik és lezárja a csövet a (40) kondenzátor és a (41) ellenállás időállandójával meghatározott időre, amely megszabja a létesített impulzusok ismétlődésének frekvenciáját. Ezt 105 az időt úgy választjuk meg, hogy a (10) művezeték újratöltése csak a (25) cső iontalanításának befejezte után következzék be. A (20) kimenőtranszformátor harmadik (22) tekercsét el is hagyhatjuk és a (14) cső- no ben rácsegyenirányítással -egyenirányítandó impulzust a kimenőtranszformátor terhelőköréből vezethetjük a csőhöz. Az 1. és a 3. ábrában ábrázolt gáztöltésű tetróda helyett triódát is alkalmazhatunk és 115 az (E) vezérlőfeszültséget a trióda vezérlő-
