139827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés műrostok szárazfonására
Megjelent 1949. évi augusztus hó 16 án. IffAGYAR SZABADALMI BIRÓSÍO SZABADALMI LEÍRÁS 139827 SZÁM. 29 b OSZTÁLY. — B-16033. ALAPSZÁM. (XIV/rt/l.) Eljárás és berendezés műrostok szárazfonására. Bata národni podiiik cég', Zlin-ben. A bejelentés napja: 1943. évi szeptember hó 4. Németországi elsőbbsége: 1942. évi október hó 6. Vizkoze szárazfonására tettek már javaslatokat, ezek azonban gyakorlatilag értékesíthető eredményt nem adtak. E balsiker oka annak szükségessége, hogy vizes fonó- 5 oldatok fonásakor a viszonylag nehezen illő vizet elpárologtatással el kell távolítani, amihez a víz esetében különösen nagy elpárologtatási hőmennyiséget állandóan kell a fonóberendezésbe bevezetni. Ez okból 10 szükségesnek is tartották azt, hogy a szárazon fonó aknában nem jelentéktelen magasságú hőmérsékleteket, — pl. 450°-ot tartsanak fenn. Ezzel kapcsolatosan azonban a fonólevegő áramlása tekintetében fellő tétlenül szükséges egyenirányítás elérésében külön nehézségek adódtak. A forró levegőt ugyanis nagyobb mennyiségben és viszonylag nagy sebességgel kell bevezetni, hogy a víz elpárologtatásával keletkezett 20 vízgőz eltávolítása gyorsan és örvényképződés nélkül menjen végbe, mivel az esetleg képződött örvények a friss és még nem vagy elégtelenül koagulált viszkozerostok összeragadását idézik elő, ez pedig különös- 25 képpen terhes zavarokat idéz elő. A viszkóz szárazfonására eddig ismeretessé vált eljárásokkal az előbb jelzett hátrányokat nem lehetett elhárítani. Ezért a gyakorlatban nem is jutottak túl olyan 80 fonóoldatok szárazon való fonásán, mely fonóoldatok előállításához könnyen illó, alacsony forrpontú oldószerek használhatók, mint pl. az acetátműselyem előállításánál. Kitűnt, hogy a találmány szerint az em- 35 lített hátrányok kiküszöbölhetők, ha legfeljebb a legalább 5 méter magas fonóaknának a fonófuvókával szomszédos felső harmadára kiterjedő övezetet hevítjük magas, például 600 C° hő- 40 mérsékletre és a frissen font szál további szárítását jóval alacsonyabb hőmérsékleteken a száraz-fonó-akna említett, erősen hevített övezete alatti, többi részében végezzük. Az ismeretes eljárásoknál a hőmérsék- 45 let a fonóakna belsejében pl. 450 C°-ról 120 C°-ra egyenletesen csökken és egyidejűleg ebben a körzetben kívánják a rostok iassankénti nyújtását is elvégezni. Ezt azonban a már említett zavarok megakadá- 50 lyozzák. • Az új eljárás foganatosításakor az, hogy a rost felüfeti rétege a fonófúvóka közelében az erősen hevített övezetben hirtelen koagulál, a rostok összeragadását meglepő £5 módon tökéletesen megakadályozza, azonban a szükséges messzemenő utólagos nyújtást semmiképpen sem zavarja. A rostok hirtelen felületi kiszáradását az erősen hevített övezetben elsősorban a fonóakna fa- 60 látói jövő hősugarak idézik elő, emellett a fent beáradó levegő jelentékenyen alacsonyabb (legfeljebb 100—120° C, célszerűen 150 C°) hőmérsékletű. A hősugarak hatása magas hőmérsékleten igen nagy, mert a 65 hősugarakat a hengera'akú aknafal az akna tengelyében elhelyezkedő rostnyaláb felé visszaveri.
