139794. lajstromszámú szabadalom • Antennarendszer rádióútjelzőkhöz
2 139794. sugárzó által egyedül kiküldött sugárzás, mind az antenna és a reflektorok bármelyike által együttesen kiküldött sugárzás is a menetvonal irányában nagy, erre leg-5 alábbis közelítően merőleges irányban pedig kicsiny, azonban a nullaértéktől eltérő erősségű. A találmány szerinti antennarendszer előnyös kiviteli alakja szerint az antenna 10 és a két reflektor is legalább három-három, egyetlen síkban az üzemi hullámhossz közelítően felével egyező kölcsönös távolságban elhelyezett és egymással átvivővezetékek révén összekötött, függőleges dipólból 15 áll, emellett azok a síkok, amelyekben a reflektorok vannak, az antennasíkkal párhuzamosak. A találmányt még részletesebben a rajz kapcsán magyarázzuk meg. Az 20 1. ábra a találmány szerinti antennarendszer kiviteli pédájának vázlatos felülnézete. A 2. és 3. ábra a rendszer antennájának, illetőleg egyik reflektorának vázlatos ol-25 dalnézete. A 4. és az 5. ábra az 1. ábra szerinti antennarendszerrel kapott sugárzási diagrammokat mutatja. Az 1. ábrán látható antennarendszer ;-?0 olyan antennát tartalmaz, mely három, függőleges, egyetlen síkban elhelyezkedő (1), (2) és (3) dipólból áll, mely dipólok hossza a kiküldendő rezgések félhullámhosszával (a fél üzemi hullámhosszal) egyenlő. Az 35,(1), (2) és (3) dipólok kölcsönös távolsága közelítően egyenlő a két üzemi hullámhoszszal. A nem mérethú'en ábrázolt esetben, mely különösen előnyös kiviteli példára vonatkozik, ez a kölcsönös távolság az üzemi -í0 hullámhossz 0,65-szerese. A dipólokat a 2. ábrán látható módon (11) vezeték segélyével tápláljuk. A dipólokon és a (11) tápvezetéken álló hullámok lépnek fel. Az antenna különböző elemein átfolyó áram irá-15 nyát nyilak jelzik. Az antennarendszer tartalmaz továbbá az (1), (2), (3) antenna egyik és másikoldalán elhelyezett reflektorokat. E reflektorok mindegyike az antennasíkkal párhu-50 zamos síkban elhelyezett, három, függőleges (4), (.5), (6),'illetőleg (7), (8), (9) dipólból áll, amelyek a 3. ábrán a (4), (5), (6) reflektor számára feltüntetett módon egymással átvivővezetékek útján vannak 55 összekötve. Mindegyik reflektor — pl. a (4), (5), (6) reflektor —, hatástalannátétele azoknak az átvivővezetékeknek a rövidrezárása révén történik, amelyek a (4) és (5) dipólokat, illetőleg a (4) és (6) dipólokat egymással 60 a két-két közvetlenül összekötött dipól között középen lévő (14), illetőleg (15) pontokon összekötik, amikoris egyidejűleg a mindenkori másik reflektort -— a most tárgyalt esetben a (7), (8), (9) reflektort —, 65 a rövidzárlatok megszüntetésével hatékonnyá tesszük. Ezzel megszüntetjük az ismert megoldások ama hátrányát, mely abból adódik, hogy ezeknél a reflektort egy kapcsoló zárása teszi hatékonnyá. Ez eset- 70 ben ugyanis a kapcsolón jelentékeny áram folyik át és rossz kontaktus esetén zavarok jelentkeznek. Ez a hátrány a találmány szerinti antennarendszer esetében nem lép fel., vagy csak jelentékeny kisebb mértékben 75 mutatkozhatik, mert a reflektorok zárt kapcsolóknál hatástalanok, úgy hogy a kapcsolókon csak csekély áram folyik át. A kapcsolókként működő, jelfogók a reflektoroktól alkalmas távolságban helvezhe- so tök el. Elméletileg lehetőleg nagy irányítóhatást kapunk, ha az áramok az antennarendszer ugyanazon részéhez tartozó dipólokban •-• pl. az antennához tartozó (1),S5 (2) és (3) dipólokban --, úgy viszonylanak egymáshoz, mint annak a binómos sornak az együtthatói, amelyben a tagok száma az illető részhez tartozó dipólok számával egyezik. „Binómos sor" kifejezésen azt a 90 sort értjük, mely a Newton-féle binóm: (a+b)n kifejtéséből adódik. A rajz szerinti esetben pl. az áramoknak az (1), (2) és (3) dipólokban úgy kellene viszonylaniok, mint — 2:1:1. Ilyen áram- 95 eloszlás esetében azonban a sugárzás a menetvonalra merőleges irányban teljesen el van nyomva, aminek az a hátránya, hogy az ebből az irányból érkező repülőgépek vagy más effélék az útjelzőt nem veszik 100 észre vagy csak túlságosan későn veszik észre. A találmány szerint ezért az árameloszlás a binómos együtthatók szerinti eloszlástól némileg eltér, úgy, hogy a menetvolnalra közel merőleges irányokban még 105 kicsiny mező jelen van. A kívánt árameloszlást elérhetjük azzal, hogy az antennarendszer ugyanazon részéhez tartozó dipólok közül legalábbis a külsőnek — pl. az (1), (2) és (3) dipólokból álló antennához in> tartozó, külső (2) és (3) dipóloknak —, áramkörébe egy-egy csillapítóellenállást — pl. a 2. ábra szerinti (12) és (13) csillapítóellenállást — iktatjuk be. A reflektorok külső dipóljait ugyancsak elláthatjuk 115
