139784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilikonelasztomerek előállítására és elasztomerelegy
139784. A legjobb elasztomereket olyan dünetildiklórszilán -frakció hidrolizistermékeitől várhatjuk, amely' 0.5 molszázaléknál nem több metiltriklórszilánt tartalmaz. Más sza- 5 vakkal, a találmány •alkalmazásában hasznosnak talált és az alábbiakban összefoglalóan dimetilszilikonoknak nevezett hidrolizistermékek azok, amelyekben a inetil: szilícium arány 1.98—2.00, előnyösen pe lt) dig 1.995 —2 00. Ilyen folyékony, olajszerű 'agy kristályos szilikonok átalakulása a találmány szerinti elasztomerré valószínűleg annak következménye, hogy a polimerek ismétlődő 15 csoportjai [-(CH8)sSiO-’ átrendeződnek rendkívül nag' molekulasúly ú polimerekké, melyeket leghehemebben kaucsukoknak nevezhetünk. Ezt az átalakulást többféleképen lehet elérni. A kátalitos kezelések, 20 melyeket alkalmasaknak találtunk, nagy jából abból állnak, hogy a dimetilszil ikont ferrikloridhexahidráttal, vagy ferrioxiddal és aluminiumkloriddal, vagy klórozott trikrezilfoszfáttal tartunk érintkezésben, míg 25 kaucsuk nem képződik. E kaucsukot azután a gumiőrlésnél használt közönséges keverőhengereken dolgozzuk fel1, míg az el nem éri a sajtoláshoz vagy' kihúzáshoz kívánt állagot. E művelet foly amán további kata- 30 lizátort és töltőanyagot adhatunk a kaucsukhoz. A szintetikus gumit, miután a kívánt alakra hoztuk, kemencében hevítve továbbkezelhetjük, ill. vulkanizálhatjuk, míg a kívánt tartóssági fokot el nem értük. 35 A kiindulási anyagként használt folyékony dimetilszilikont úgy kaphatjuk meg, hogy teljesen vagy' gyakorlatilag tiszta dimetildiklórszilánt vízben, sósavban vagy ferriklorid oldatában hidrolizálunk. Ámbár 40 a hidrolízis módja nem döntő fontoságú, előnyösnek tartunk olyan eljárást, mely a lehető legkevesebb alacsony forráspontú polimert tartalmazó folyékony terméket eredményezi. Ilyen termékeket kapunk pl. ak- 45 kor, ha a hidrolízist ferrikloridoldatban folytatjuk le. A találmány fenti általános ismertetése után az eljárás megvalósításának módját az alábbi példák világítják meg. 5() J. példa. Dimetilszilikon készítésére 600 rész dimetilszilikondiklorid-frakciót lassan hozzáadtunk 460 rész 'ízben oldott 540 rész, 370/o-os sósa'hoz. Ezután kb. 600 rész 'izet 55 adtunk hozzá és a kapott elegyet két rétegre engedtük szétválni. Az olajszerű diinetilszilikonréteget további 'ízzel mostuk és vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítottuk. Miután a nátriumszulfátot szűréssel elkülönítettük, az olajszerű folyadé- 50 kot a 190 C alatti forráspontú, kis molekulasúlyú anyagok eltáv olítására desztilláltuk. A visszamaradó, magas forráspontú, olajszerű anyagot súlyának 75°'o-át kitevő ferrioxiddal és 1.25 0/0 vízmentes alu- 65 miniumkloriddaí elegyítettük. Amikor ezt az elegyet 130 C -ra hevítettük, annak viszkozitása eleinte csökkent, aztán pedig gyorsan növekedett, míg az egész massza meg nem szilárdult. Ezt a masszái 70 gumihengereken kb. fél óra hosszat 125 G-on dolgoztuk fel, lemezzé alakítottuk és a lemezt fűtött lapok között kb. tíz percig 150 G'-on alakítottuk. Az alakítót! lemezt, mely kb. 1.27 mm vastag volt, 75 kemencében. 200 G-on, 15 percig hevítve továbbkezeltük. Ez a hevítési idő arra 'aló volt, hogy a lemez végleges szilárdságot érje el; a lemez tulajdonságaiban ugyanis az adott hőfokú további 17 órai 80 hevítés után már csak kevés 'agy semmi változás sem volt megfigyelhető. A kezelt lemez nagy mértékben rugalmas, lOOo^-on leiül nyújtható és még —(>() Ce-on is hajlítható volt. Romlással szemben magas hő- 85 fokon kifejtett ellenállása a 17 órán át tartó 200 G-os hevítésből nyilvánvaló volt, Az 1. pékiában kiindulási anyagként magas forráspontú folyékony dimetilszil.ikonfrakciót alkalmaztunk, lia az elasztomerek 90 készítéséhez alacsony forráspontú dimetiiszilikonokat használmfk, még pedig egyedül 'agy a magas forráspontú frakciókkal keverve, akkor azokat előnyösen kis meny- 11' iségű vaskloriddal, így FeCl8.6Hs0-val 95 hozzuk össze, hogy az alacsony forráspontúakat, ill 1, keverékeiket nagy molekulasúlyú kaucsukokká alakítsuk át. 2. példa. Alacsony forráspontú dimetilszilikon- 100 polimerek kb. 60 rész folyékony elegyél. mely lényegileg pentamer és hexamer dimetitszilikonokból állt, súlyának egy százalékát kitevő mennv iségű ferriklbridhexahidráttal kevertük és a kapott keveréket 105 180 C -on addig hevítettük, míg az erősen viszkózussá nem váll. Lapos tányérban hűtve, nyomban zöhk'ssárga, rugalmas kaucsukká szilárdult meg, melyet tokióiban oldottunk és a benne szuszpendáh szilárd no ferrikloridrészecskék elkülönítésére kanavászon átszűrtünk. Miután’ lényegileg az egesz toluolt elpárologtattuk, a visszamaradt termék 31.5 részét 13.5 rész ferrikloriddal hoztuk össze, mire vörös., pépes massza 11.5
