139783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polisziloxángyanta előállítására halogénszilánok keverékéből

139783. 5 A metilklórszilánok hidrolízisének tanul­mányozása alapján azt hisszük, hogy a me­tilszilanoloknak metilpolisziloxán-gyanta képződéséhez vezető dehidrálása a hidro-5 génhalogenid-töménység növekedésével erő­sen gyorsu., úgyhogy amikor a savkoncen­tráció éppen hogy észrevehető, kevés szilanol­gyök marad. A hídrogénhalogenid-tomény­ség a hidrolízises reakció bármelyik idő-10 pontjában.a következő tényezőktől függ: 1. a klórszilánoldatnak az alkohol-víz-szusz­penzióhoz adott frakciójától; 2. az alkoholos fázisnak (vagy rétegnek) ugyanabban az időben érvényes teljes térfogatától, és 3. a 15 hidrogénhalid oldhatóságától abban a fázis­ban (mely az alkoholon és hidrogénhaloge­nidon kívül még polisziloxánokat, a nem-al­koholos oldószert és vizet is tartalmaz). Az alsó, vizes réteg főként a hidrogénhalogeni-20 dot és több-kevesebb alkoholt tarlaimaz, melynek mennyisége a benne oldott hidro­génhalogenid töménységétől függ. A dimetil-diklórszilán, metil-triklórszilán és sziliciumtetraklorid olyan keverékét, 25 amelyben a CH3:Si arány 1.44, dehidrolizál­juk és, miután az egész toluol a klórszilá­nok oldására elhasználódott, n-butanolt és toluolt használunk. Ennek az eljárásnak ala­pos vizsgálata azt mutatta, hogy a legjobb 30 eredményt akkor érjük el, ha minden 100 rész klórszilánkeverékhez kb. 50—70 súly­rész toluolt használunk és a klórszilánkeve­réket úgy hidroiizáljuk, hogy a toluololda­tot kb. 60—70 rész n-butanol és 250—350 35 rész víz kavart elegyéhez adjuk. Olyan klór­szilánkeverék esetén, amely több klórt tar­talmaz, vagyis amelynek ,CHs : Si aránya csupán 1.25, általában több toluolt kell hasz­nálni. A megjelölt arányok azonban nem 40 jellegzetesek. Így p!. kielégítő eredményt ér­tünk el akkor is, ha a klórszilánkeverék műiden 100 részéhez, melyben a CH:>,: Si arány 1.44, kb. .50—80 rész toluolt, 50—75 rész butanolt és 200—400 rész vizet hasz-45 náltunk. Rendszerint, ha a hidrolháló közeg alkoholtartalma csökken, ajánlatos növelni a toluol vagy egyéb nem-alkoholos oldószer mennyiségét. Ha a közömbös oldószer egy részét, pl. a teljes felhasznált mennyiség 50 egyharmadától feléig terjedő mennyiségét, a hidrolizáló közeghez adjuk, az alkohol és a közömbös oldószer viszonylagos mennyi­ségét lényegesen növelhetjük. Túlkevés vagy túlsók víz alkalmazása 55 túlságos gélképződéshez vezethet. Ennek okai az alkoholrétegben a savtöménységi különbségek lehetnek, meiy töménység ará­nyosan függ a hidrogénhaiogenid töménysé­gétől a vizes rétegben vagy fázisban. Ha a savtöménység az alkoholos fázisban túlnagy 60 — pl. amikor túlkevés vizet használunk —, a szilanolgyökök gyorsabban kondenzálód­hatnak. Ezenkívül az alkoxigyökök hidrolí­zisének sebessége (2. egyenlet) szintén nö­vekedhet, úgyhogy az egyenletesebb kon- 65 denzálás — ami akkor lép fel, amikor lassú hidrolizálással .kondenzálható szilánokká alakulnak át — többé nem következik be. Hasonlóképpen a gélképződés akkor, ha a víz mennyisége tú'nagy, az alkalmazott 70 összetételek kölcsönös oldhatóságával függ­het össze; ilyen összetétel pl. a toluol-buta­no!-(vizes)-sósav-j>olisz:íoxán rendszer. En­nek következtében a víz- és hidrogénhalo­genid-töménység az alkohoirétegben egyen- 75 letes kondenzáláshoz túlkicsinnyé válik. A javított hidrolizáló eljárással kapott gyantás polisziloxánok, melyeknek jobb elektromos és termális állékonyságuk van, mindazon a számos alkalmazási területen 80 hasznosíthatók, amelyen polisziloxángyantá­kat már korábban is alkalmaztak. Egy so­rozat ilyen alkalmazási területet ismertetnek pl. Rochow Eugen G. 2,258.218—2,258.222. sz. amerikai szabadalmai. Az eljárással ka- 85 pott polisziloxánok némelyike különösen al­kalmas további kezeléshez annak a katali­tikus eljárásnak alapján, amelyet Wright James G. E. és Marsden James ugyancsak reánk átruházott 2,389.477. sz. amer.kai 90 szabadalma ismertet. E célra a legjobb poli­sziloxánok azok, amelyekhez közömbös ol­dószerként toluolt, benzolt, n-heptánt vagy kerozint, a hidrolizáló közeg alkoholos ösz­szetevőjeként pedig izobutilalkoholt hasz- 95 nálunk.. A találmányt polisziloxángyantáknak bi­zonyos speciális szerves sziiiciumhaiogeni­dokból történő előállítása kapcsán ismertet­tük, világos azonban, hogy az bármely 100 Rn SiX4-n képletű szerves sziliciumhalogenid hidrolíziséhez használható, mely képletben R egyvegyértékű, helyettesített vagy helyet­tesítetlen telitett alifás vagy aromás szén­hidrogjéngyök, X halogénatom. pl. klór, 105 bróm, stb., n pedig valamely egész szám, mély legalább 1, de 3-nál nem több. Néhány példa azokra a gyökökre, amelyek közül R-t választhatjuk: alkil (pl. metil, etil, propil, butil, stb.), ideértve a cikloalifásokat (pl. uo ciklopentil. ciklocentenil, clklohexil, ciklo­hexenil, ciklo eptil, .stb.); aril (pl. fenil-dife­nil, naftil, tetrahidronaftil, antracil, stb.); lalkaril, ideértve a mono- és polialkiifenil, mono- és poiialkilnaftil stb. gyököket (pl. 115 tolil, xilil, mono-, di- és trietilfenil, mono-,

Next

/
Oldalképek
Tartalom