139733. lajstromszámú szabadalom • Mágneses anyagként ferromágneses ferritet tartalmazó mágneses mag

139733. neses telítődés kis. értéket vesz fel és mint 1 2 ismeretes, á gyakorlat szempontjából —^-hányados, ahol Imax

a mágneses telítődést 5 és X a magnetostriköiíót jelenti, fontosabb, mint magának a x-nak az értéke. Valamely mágneses anyag kezdeti permeabillítását pél-12 dául' a u. = kortsl ——• kéolet határozza meg (lásd pl. Becker és Döring: „Ferromag. 10 netismus", 1939. 155. oldal), ahol a a .az anyafeszültségek középértékét jelenti. Az olyan anyagokkal való dolgozás, melyeknek Curie-pontja éppen az anyag üzemi hőmérséklete, szokás szerint a szobahőmér-15 séklet felett fekszik, továbbá általában azzal a hátránnyal jár, hogy a Curie-pont alatt a kezdeti permeabilitás olyan mértékben függ a hőmérséklettől, hogy az anyag gyakorlati célokra csaknem használhatatlan. 20 Valamely ferrítt kezdeti perrneabiiitásának a hőmérséklettől való függése ugyanis többnyire olyan, hogy a Curie-ponttól kiinduló hőmérsékletsüllyedés esetén a permeabilitás kezdetben igen gyorsan egy maximumig 25 növekszik, majd további hőmérsékletcsökkenéskor lassanként újból csökken. A gyakorlatban azt a hőmérséklettartományt, amelyben a permeabilitás a hőmérséklettől nagy mértékben függ, elkerüljük és ezért 30 mindig olyan anyagokat alkalmazunk, amelyeknek, Curie-hőmérséklete legalább is 50 C°-ot tesz ki. Célszerűen olyan anyagokkal dolgozunk, melyeknek Curie-pont ja 50 és 250 C° között van. Curie-ponton a jelen 35 esetben azt a hőmérsékletet értjük, amelynél a kezdeti permeabilitás a maximális érték kb. 10%-ot kitevő csekély törtrészére süllyed, másként mondva, azt a hőmérsékletet, amelynél valamely mágneses anyag 40 olyan álapotba megy át, amelyben gyakorlati célok szempontjából nem-mágnesesnek tekinthető. Pozitív és negatív magnetostrikdójú ferriteknek a találmány szerinti keverékkristály-45 képzése révén mármost lehetséges olyan ferritet létrehozni, melynek Curie-hőmérsékíete legalább is 50 C°, vagyis amely gyakorlati szempontokból eléggé nagy Imax értékkel rendelkezik és amelynek kicsiny 50 magnetostrikció-értéke van, úgy, hogy az -25^- hányados abszolút éritéke 2.10lfl

-nél nagyobb. A találmány ama kiviteli alakjánál, melynél pozitív x-val rendelkező keverékkristály-55 összetevőként magnetite! alkalmazunk, e komponens viszonylagos mennyiségét célszerűen úgy hozzuk létre, hogy ahelyett, hogy negatív x-val rendelkező ferritet megfelelő keverési arányban a pozitív A-val rendelkező ferrittel összezsugorítanánk, vagy 60 pedig, hogy az összeteendő oxidok megfelelő keverékét zsugorítanánk, a negatív x -val rendelkező ferritet magas hőmérsékleten, pl. 1000 C°-on vagy még ennél is nagyobb hőmérsékleten, megfelelő atmoszfé- 65 rában úgy hevítjük fel, hogy a magnetit kívánt mennyiségének megfelelő mennyiségű kétértékű vas képződjék. Ha valamely ferritben oxigénleadás mellett a vas egy része a háromértékű módosulatból a kétértékűbe 70 megy át, ezt a ferritben FesOé képződéseként is foghatjuk fel. Erinél a kiviteli aílaknál célszerűen FesCvként számítva 50 mol.%-nál több vasat tartalmazó ferritet alkalmazunk, úgy, hogy az a keverék, amelyből 75 ez a ferrit zsugorítással képződött, 50 mol.%-nál több Fe20s-at tartalmaz. A vasoxid feleslege akkor tehát magnetitté való átalakításra használható. Ha nem volna felesleg jelen, úgy az a veszély forogna fenn, hogy 80 a kétértékű vas képződésekor a ferritet alkotó, az Fe2C>3-tól eltérő, oxidok közül egy vagy több kiválik, úgy, hogy nem képződnék homogén keverékkristály. Az atmoszférában, amelyben a ferritet 85 hevítjük, elméletileg olyan oxigéntartalomnak kell jelen lennie, mely annak az oxigénnyomásnak felel meg, mellyel a képzendő ferromagnetit-keverékkristály a hevítési hőmérsékleten egyensúlyban van; emellett oly 90 hosszú ideig keli hevíteni, míg a ferrotartalom a ferritben mindenütt a kívánt egyensúlyi értéket eléri. A gyakorlatban azonban megfelelő terméknek megfelelő időtartam alatt való elérése végett célszerűen eltérő 95 reakciókörülményeket alkalmazunk. A fentemlített 50 mol.%-ot meghaladó FeaCb-tartalmú ferrit alkalmazása esetén kb. 1200 C°-ot meghaladó hőmérsékletre való felhevítés mellett az atmoszféra összetétele 100 aránylag közömbös -és főként a hevítés hőmérséklete és időtartama fontos, feltéve, hogy a ferrit nincs túl tömörre zsugorítva, úgy, hogy a ferritben mindenütt lehetséges az oxigénleválás. Arról kell inkább gondos- 105 kodni, hogy a hevítést követő lehűléskor ne lépjen fel a ferrit és a gázatmoszféra között kölcsönhatás, minek következtében a ferrit külső rétegei más összetételhez jutnának, mint a ferrit belső része. Az ilyen inhomo- no génitások akként mutathatók ki, hogy a ferritmag külső részét, pl. lecsiszolással, eltávolítjuk és a mag tulajdonságváltozá-