139696. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolások zavarok csökkentésére rádióvevőkészülékekben

139696. 3 hoz csatlakoznak. A (73) szűrő a kapóso­kon, megjelenő teljes kisfrekvenciás rez­gésből a megfelelő rés,zfrekvencia-sávoí szűri ki, amely innen a (74) kondenzáto­- 5 ron át a ppntódaként kialakított (76) ha­tárolócső vezérlőrácsára jut, amelynek (75) rácslevezetőellenállása van. A (76) cső­vel egyenáramú szempontból párhuzamo­san van kapcsolva a triódaként kialakí-10 tolt (77) szabályozócső, amely az anód­feszültséget a (80)! ellenálláson át .kapj;*. A (77) cső anód'avezetéke és a; föld közé két sorbakapcsjolt (78 és 79) potencto­méter-ellenállás van iktatva, amelyek ösz-15 szekötésii pontja a. (81) transzformátornak a (76) cső anódavezetékébe iktatott pri­mértekercséhez csatlakozik. A (81) transz­formátor szekundértekercséhez van kap­csolva a (82) erősítőcső, amelynek anóda-20 körébe külső ellenállásként a (83) fojtó­tekercs, továbbá a (84) kondenzátor van iktatva, mimellett a kivezetőkapcso'kat (85 és 86) jelzi. Ez anódakörből ,;a (87) kondenzátor útján a (88) dióda van le-25 ágaztatva, amely a (90, 91) szűrőláncon át a (77) szabályozócsőhöz van kapcsolva. A (88) diódának (89) terhelőellenállása van, amelynek megcsapolási pontja a (92, 93) szűrőláncon át a (76) határoló-30 cső (75) rácslevezető-ellenállásához csat­lakozik. Az ilyen, magában véve ismert kap­csolású csatorna működését ,a találmány jobb megértése végett röviden ismertetjük. 35 Ha a (76) cső anódaf észül tsége kisebb, mint annak árnyékoló-rácsfeszültsége, akkor lelíléses, karakterisztikákat kapunk, amelyeknek pozitív meredekségű részén a torzításmentesen kivezérelhető karakte­- 40 risztika-rész nagysága a cső sarkain lévő pozitív feszültségtől függően változik. A (76) cső árnyékolórácsának és anódá­jának feszültségét a (77) trióda szabá­lyozza. Ha ;a (77) triódán átmenő áram 45 növekszik, akkor a (80) ellenálláson na­gyobb feszültségesés áll elő, aminek az a következménye, hogy a (76) cső árnyé­kolórácsára és anódájára! kevesebb 'fe­szültség jut és így a határolószínt csök-50 ken. Ha viszont a (77) trióda árama csök­ken, a nevezett elektródákra jutó fe­szültség és egyúttal a határolószint is növekszik. Az ilyen módon határolt rez­gések a (76) csőből a (81) transz for-55 mátoron át a (82) erősítőcsöbe és innen a (85 és 86) kivezetőkapcsiokhoz jutnak!. A (77) szabályozócső vezérlőrács-elő­i'eszültségének és így a triódán átmenő áram erősségének a hangfrekvenciás fe­szültség' függvényében való szabályozása 60 a következőképpen történik: A (82) erő­sítőben felerősített hangfrekvenciás váltó­feszültséget a (88) diódával egyenirányít­juk, amelynek (89) ellenállásán a csator­nában fellépő legnagyobb pillanatnyi fe- 65 szültséggel arányos feszültség jelenik meg; ezt a feszültséget a (90, 91) szűrőláncon való átvezetés után szabályozófeszúltség­ként a (77) cső vezérlőrácsára visszük fel. Ha a szabályozófeszültség amplitúdója 70 csökken, azaz a (77) szabályozócsőre ki­sebb negatív előfesizültség jut, akkor e cső anódaárama növekszik, úgyhogy a fentiek értelmében a (76) cső határoló­szintje az átviendő kis, amplitúdónak meg- 75 felelően kisebb értékre áll be. Ha a sza­bályozófészül tség növekszik, akkor a for­dított eset következik be, amennyiben a (76) cső határolószintje növekszik. Így tehát a határolószint az átviendő Jampli- 80 tudókat híven követi. Ha az átviendő amplitúdó nullára csökken, jaziaz az illető csatornába nem jut részfrekvenciaj, akkor a határolócső hatástalanná válik és a csa­tornában az átvitel gyakorlatilag meg- 85 szakad vagy legalább is, minimumra csök­ken. A (76) határolócső munkapontját beállító előfeszüllséget ugyancsak a (89) ' ellenállásról vesszük le és azt a (92, 93) szűrőláncon s, a (75) ellenálláson át a S0 határolócső vezérlőrácsához vezetjük. A (90, 91) és (92, 93) szűrőláneokat úgy kell .méretezni, hogy időtényezőjük, na­gyobb legyen, mint az illető csatornába jutó legkisebb részfrekvencia rezgésideje. 95 Az összes csatornákat kivitelezhetjük ia leírt módon, azonban lehet más ami pl i­ludókorlá'oizói kapcsolásokat is alkalmazni, ami a találmány lényegén mit sem vál­toztat. Tegyük tehát fel, hogy a vételi sáv 100 nagyobb számú, pl. a leírt módon kialakí­tott csatornára van osztva. Mármost asze­rint, amint az egyes csatornákba nagyobb yagy kisebb váltófeszültség érkezik, ille­tőleg váltófeszültség egyáltalában nem jut, 105 azokban az átvitel határolószintje növek­szik vagy csökken, illetőleg az átvitel gya­korlatilag megszűnik vagy legalább is mi­nimumra csökken. így tehát kialakul a: 1—3. ábrákon feltüntetett hatás és, a zavar no gyakorlatilag teljesen kiküszöbölődik. Ugyanezt a.hatást el lehet érni úgy is, hogy a vevőkészülék nagy- vagy közép­frekvenciás részét osztjuk fel több csator­nára és az egyes csatornákba érkező rez- 115 géseket egyenirányítjuk. Ez esetben azon­ban äz egyes csatornákba iktatott ampli­túdókor! átozók határoIóíeszültSiágének két

Next

/
Oldalképek
Tartalom