139613. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízszegény nitrofoszfátok előállítására
Megjelent 1949. évi július hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRŐSA6 SZABADALMI LEÍRÁS 139613. SZÁM. 16 a OSZTÁLY. — L-98^5. ALAPSZÁM. X/b. Eljárás vízszegény nitrofoszfátok előállítására. Lonza elektrizitätswerke und Chemische Fabriken Aktiengesellschaft, Basel. A bejelentés napja: 1947. évi október hó 13. Svájci elsőbbsége: 1946. évi november hó 19. Ismeretes, hogy nitrofoszfátok csak akkor szolgáltatnak használható, azaz szóró- és tárolóképes trágyát, ha 1 mol. mésznitrátonként 2—3 mol. víznél többet nem tartalr> máznak. Ily vízszegény termékeknek salétromsavból és foszforitból való előállítására a gyakorlatban eddigelé tömény, pl. 70— 75% -os salétromsavat használtak, melynek víztartalma éppen akkora, hogy a foszfá-10 tokra való hatása folytán, közvetlenül a kívánt, vízszegény nitrofoszfátokhoz jutottak anélkül, hogy a termékeket utólag valamely módon szárítani és vízteleníteni kellett volna. Tömény salétromsav alkalmazása 15 azonban az eljárás megnehezítését és gazdasági megterhelését jelenti, mivel előállítása nemcsak drága, hanem nehezen is hozzáférhető. Már sokféle javaslat történt a íoszforitek 20 feltárására a könnyen beszerezhető 50— 60%-os salétromsav segélyével. Ezek az eljárások azonban technológiai szempontból nem vezettek kielégítő eredményre. Így pl. már javasolták a nyers foszfátoknak nitro-25 génoxidekkel foganatosított teljes vagy részleges feltárását és a feltárásnak esetleg híg sav alkalmazásával vaió kombinációját, mimellett a foszfátokat vagy a feltárási masszát a két fokozat egyikében salét-30 romsavval, a másikban nltrojgénoxidekkel kezelték. A nitrátképzéshez vizet igénylő nitrogénoxidek alkalmazásával a végtermékek víztartalma a kívánt mértékben szabályozható. 35 Végül javasolták a nyersfoszfátoknak 60%-os vagy ennél még gyengébb salétromsavval való teljes feltárását és a kapott reakcióstermékeknek 40 C alatti hőmérsékleten, levegővel, a kívánt nedvességtartalomig való víztelenítését. Ez utóbbi eljárás, 40 mely egyszerűsége folytán nyílván legcélszerűbbnek látszik, technológiai és gazdasági szempontból tetemes hátrányokat tüntet fel. A 40 C, vagyis a lágyulási, hőmérséklet 45 alatti szárítási hőmérséklet, mimellett tehát az anyag messzemenően meg van szilárdulva és fel van aprítva, illetve szemcsés, a termékek alacsony lágyulási hőmérséklete folytán, aránylag alacsony. E hőmérsékle- 50 teknél a levegő nedvességfelvételének szabadsága, a vízgőz kis parciális nyomása folytán, igen csekély és a szárítás ennek következtében igen hosszú ideig tart és igen nagy szárítóteret igényel. Ezért javasolták 55 száraz levegő alkalmazását, de a levegő szárítása igen költséges és ezért nemjjazdaságos. A masszának magasabb hőmérsékleteken való szárítása eddigelé technológiai szem- eo pontból lehetetlennek bizonyult, mert a nitrofoszfátos feltárási termékek, e magasabb hőmérsékleteken a melegben szívós tömegekké zsugorodnak és e magasabb hőmérsékleteken a vízben oldható 65 foszforsavak mennyiségének csökkenésétől és nitrogénoxidek képződésétől kell tárta nutik, pl. a következő reakció-egyenletek szerint: 1. Ca(H2 P0 4 ) a 2. H,POé + Ga(NO s ) 2 3. 2HNOs — — * CaHP04 + H 8 PO t * CaHP04 + 2HNO, -* H,0 + N,0,-fO, 70
