139395. lajstromszámú szabadalom • Kerékagy kerékpárokhoz

139395. 3 alakú polúsfelületekkel van kialakítva, úgy amint azt az 504.800. számú angol szabadialom ismerteti. A sapkaszerű (15) tartó (I5ia) szabad végénél kissé fei van 'hajlítva 5 illetve tölcséres alakú, * hogy ilyen módon az armatúrát jól átfogja és hogy a (6) sapka alakjához is alkalmazkodjék. A szerkesztés olyan, hogy a (6) zárösapka külső részén és a (15) tartó között csekély köztér 10 marad szabadom, hogy ilyen módon az armatúra forgása közben az érintkezést biztosan elkerüljük. A (15) tartót a (17) csavaranya rögzíti, emellett a (18) porvédőt 'is alkalmazzuk, amelyet a már említett (12) 15 csavarorsók szorítanak le. A (18) iporvédő az armatúrát egész külső felületénél határolja. A fogaskerekes sebességváltómű szerkezete megfelel az 541.332. számú angol sza-20 badalomban ismertetett négysebességes sebességváltó szerkezetének, de hogy ezt a sebességváltót a járókerék agyában el lehessen helyezni a következő szerkezeti módosításokra van szükség. A (6) zárósapka, 25 amely egyúttal a golyóscsapágy tartója is, a már leírt szerkezetű és a (6b) csavarokrévén van az agyhoz, illetve a külső burkolathoz erősítve, amirek következtében az agy (1) része rövidebb, mint az előbb 30 említett szabadalom leírásában szereplő agy. Ennél a régebbi szerkezetnél az agy hosszúságát az a körülmény határozza meg, hogy el kell helyezni a kisebb átmérőjű karima és a dob hátsó fala között a sugár -35 irányban működő kilincsműves szerkezetet, amely a készüléknek a sebességfokozat átváltását létesítő szervtől elfordított végén van elhelyezve. A sugárirányban ható illetve működő ferdefogazású kerék és ki-40 linos szerkezet helyett a jelein találmánynál tengelyirányban működő és dugattyűszerűen 'behatoló (19) kilincseket alkalmazunk, amelyek a bolygókerék (20) tartójában készített furatokban mozognak. Ezek a fúra-45 tok a kettős bolygólkerekek számára készített mélyedések közötti falrészekben vannak. Ezek a tengelyirányban ható (19) kilincsek iá tengelyre merőleges felületen kialakított (21) ferdefogazással működnek 50 együtt lényegileg úgy, mint a szokásos kilincs, és ikifocskerék. A (21) fogazás a (6) zárósapkában van és úgy készül, hogy az érintkező felületben mélyedéseket alakítunk ki, amelyekhez megfelelő bevezető 55 felületek tartoznak. Mivel ilyen módon a 'bo'ygókerekek tartója nem ágyazható a (6) zárósapkábian, ezt az ágyazást a (22) gyűrű végzi el. A (6) zárósapka elegendő magy átmérőjű ahíhoz, hogy befogadja a (6b) rögzítőcisavaroikat, de négy helyen le- 60 munkálva, illetve lapítva van, úgy amint iázt (6c)-nél jeleztük, hogy ilyen módon lehetővé tegye a mágnest rögzítő (12) csavarok áthatolását. Az áramfejlesztő főleg az armatúra vég- 65 lemezének szerkezetében tér el a 468.055. számú angol szabadalomban ismertetett áramfejlesztő-tői Ez a végelzáró a jelen találmánynál a vékony (23) fémlemezből áll, amely a víz, vagy por behatolását'megaka- 70 riályozó labüriinttömítés része, továbbá a vékony, szálasanyagú (24) alátétből, végül a külső részen lévő tulajdonképeni (25) véglemezből. A (26) tekercsélés két vége a rú-, gós (27). szorítókhoz csatlakozik, amely az 75 eredeti áramkl'vezető érintkezők helyébe lép. Az armatúra magja egymást átlapoló lemezekből van összeállítva úgy, amint azt az 504.800. számú angol szabadalom ismertet1

, de mégis azzal a szerkezeti módosítás- so sal, hogy a téglaalakú pólusdarabok lépcsős kialakításúak, tehát nem egyenletesen keskenyedőek. A mágnes a dobban oly kép van elhelyezve, hogy megfeleljen a (13) gyűrű révén meghatározott armatúra-helyzetnek 85 és ezt a mágnest szokott módon a már említett (12) csavarok tartják. A sebességváltó és az áramfejlesztő leírt teleszkórikus elhelyezésének előnye, hogy a (7) golyóscsapágy a forgó armatúrához és a sebes- 90 ségváltóműböz képest a legjobb viszonylagos mechanikai helyzetben alkalmazható. A kerékagyburkolat már említett kialakítása, egydarabból történik és a rögzítésre való (6a) váll aránylag nagy átmérője [a 95 (6) zárósapka számára amely egyúttal ágyazóalkiatrész és részben a sebességváltóműhöz, részben pedig a mágneshez tartozik] lehetővé teszi, hogy a (11) gyűrűmágnest nagyon pontosam lehessen a kerékagy- 100 burkolat csapágyaihoz képest központosítani. A merev szerkezet, amely az (1) fogaskeréktoknak a mellső 'kerékagyburkolat megfelelő részeihez viszonyítva megnövelt átmérője folvtán keletkezik (mely mellső \^ agy másik végén csak a dinamót tartalmazza), szintén a pontos központos elhelyezést segíti elő. Ennek következtében a pólusok felületéné! lévő légrés, amely a mágnes és a státor között van, csökkenthető, no ami viszont az áramfejlesztő villamos hatásfokát javítja. Azáltal, hogy az armatúra magját és a (6) végsapkát együttesen helyezzük el il-