139346. lajstromszámú szabadalom • Kohósítási eljárás alacsony aknakemencében
139346. 3 izzítjuk, felhevítjük és adott esetben; pörköljük, hanem messzemenően elő is /redukáljuk. Az aíacsony aknakemencébe váló belépéskor már lényegileg vasszivacs" alakú 5 fémvasból'és vasoxidból (FeO) áll, míg a magasabb .vasoxidok már gyakorlatilag teljesen redukálódtak. A finom ércből és finoim szénből álló szilárd töltés már zsugorodott, azonban nem képez szilárd ösz-10 szefüggő lepényt, hanem ..a tekintélyes 'mennyiségű hozzákevert szén folytán igen laza, és a forgókemencéből az alacsony '.. akmakemencébe való átcsúszáskor az átmeneti darabon már szétesik. A viszonyok lő tehát a szóbanforgó eljárásban egészen másképpen alakulnak, mint a közönséges zsugorításkor, amikor az érchez csupán 6—7.% finoim szenet adagolunk. Ez a szénmennyiség csupán arra-elég, hogy a zsu-20. gorodáshoz szükséges meleget és hőmérsékletet szolgáltassa. A találmány szerinti eljárásban azonban a töltés egész szénmennyisége hozzá van keverve az érchez, ami az előállított vas tonnájára számítva, 25 kereken 500 kg szenet jelent. Kb. 50% vastartalmú ércre az érc súlyára számított 25% szén adásával! szokás számítani. Ha tehát olyan érceit használunk, airnelyből 1 tonna vas előállítására 2 tonnára van szük-30 ség, 500 kg finom szenet kell adagolni. ; Ezek szerint a forgókemencében a 'leírt eljárás értelmében igen 'messzemenő élőmunka folyik le, ugyanis az összes melegszükségletnek kb. a felét már a forgó-35 kemence felhasználja. Az alacsony aknakemencében, eszerint aránylag imár kevés . munkát kell teljesíteni, vagyis az összes meSegszükségletnek. kb. a fele kerül felhasználásra. Az alacsony aknakemencében 40 azonban magasértékű melegről van szú, azaz olyan kalóriákról, amelyek rendeltetése nem kb. 1000°-nál nagyobb hőmérséklet elérése, miként a forgókeimencéiben, hanem oly kalóriákról, amelyek olyan hőmér-45 sékleti: szinten állnak rendelkezésre, hogy a vas és salak megolvasztása lehetségessé váljék. A munkamegosztás tehát, amelyet a találmány szerinti eljárás szolgáltat, ig^n szellemes, mert az oxigénben gazdag gáz-50 zal való munka igen értékés meleget ad és a munkamód mellett a legértékesebb részt éppen ott használjuk fél, ahol az szükséges, míg a kevésbé értékes meleget a forgó.kemenoében lejátszódó előkészítő munka -55 ^műveletként hasznosítjuk. A forgókemencéből az alacsony aknakemencébe hulló töltésnek tehát lényegében már ki. kél redukálva lennie és. ezután következik ä megolvasztás. ; 1 tonna folyékony nyersvas termeléséhez 60 kereken 3X106 kcal meleg szükséges. Minthogy a töltés szene gyakorlatilag teljesen széndioxiddá égett éli, e ímelegmenynyiség termeléséhez kereken 450 kg íszén 'kei1 : Éhhez jön még kb. 50 kg szén, a 65 nyersvaspak 3^4.%-rá való felszenesítés''-, hez. A 450 kg szenet csak kis, részében égetjük el.a forgpkemencében, sokkal nagyobb irészében azonban az .'érc oxigénje által, imimeflett az érc fémvassá redukáló- 70 dik. Csupán az ezek után fennmaradó maradékot kell! a jelen eljárásban oxigénnel elégetni. Ez a maradék természetesen a .munkamódtól függ. Minden esetben azonban kevesebb 400 kg-nál. Az oxigénszük- 75 seglet a találmány. szerinti eljárásban ennélfogva legfeljebb 300 m3 a vas tonnája-' ra számítva, oly mennyiség, aimely lényegesen csekélyebb, mint: az az oxigénszükséglet, amelyeit az eddig ismert kohósítási 80 eljárások igényeltek. Az új eljárás lehetővé teszi, hogy az elsődleges szél oxigéntartalmát, vagyis annak a szélnek az oxigéntartalmát, amelyet az alacsony aknakemence alján fúvatunk be, 85 lecsökkentsük. A hőmérsékleti viszonyok a leírt munkamód mellett az alacsony aknakemencéiben oly magasak, hogy a legtöbb esetben, nem kell" oxigénhez igen gazdag, tehát 80—90% oxigéntartalmú széféi' dol- 90 gozni. E határok alá lis mehetünk és ezzel megteremthetjük ; a gazdaságilag legkedvezőbb munkafeltétéleket. Ha az elsődleges szélben az oxigéntartalmat csökkentjük, a redukálási gázok nem olyan értékesek 95 ugyan, mint az oxigénben gazdag sz"éil esetében, azonban elégségesek a forgókemencében a másodlagos "széllel váló elégetésre. Ennek .folytán', a forgókemencében elégetendő gázok fűtőértékét úgy szabályozhat- ioo iuk, hogv a gázfelesleg elvezetése az aknakemencébőil feleslegessé válik. Ha az alacsonv aknakemencében igen nagy oxigéntartalmú széllel dolgozunk, a legtöbb esetben értékes gázfelesleget vezet- 105 hetünk el az aknakemencéből. Ez esetben előfordulhat, hogy az aÜacsony aknakemencében a hőmérséklet túl magasra emelkedik. E hőmérsékletét úgy csökkentjük és • úgy szabályozhatjuk, hogy az oxigénben no igen gazdag elsődleges szélhez vizet vagy vízgőzt kevertünk. Ha az elsődleges s-zélltel egyidejűleg vizet vezetünk be, a szénszük-
