139187. lajstromszámú szabadalom • Erősítőkapcsolás ultranagyfrekvenciák számára
139187. E célból a találmány szerint a legalább az egyik katódahozzávezetésbe felvett, járulékos önindukciókat nagyobbra választjuk, mint a kívánt kicsatoló hatáshoz szükséges 5 és a két katódahozzávezetés között olyan csatolást alkalmazunk, mely a hatékony önindukciókat olyan értékre csökkenti, hogy a kívánt kicsiatoló hatást kapjuk a bemenőkörre. Előnyös, ha olyan csatolást válasz-Ki tunk, amely legalább főként induktív jellegű. A találmányt még részletesebben a rajzon látható foganatosítási példái kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra olyan erősítőkapcsolást mutat, 15 amely (2) katódával, (3) vezérlőráccsal és (7) anódával- ellátott (1) erősítőcsövet tartalmaz. A (3) vezérlőrács és (7) anóda között még további (5) és (6) elektródák lehetnek. A (2) katóda két elkülönített hozzávezetéssel 20 van ellátva, melyek a csövön kívül az (A), illetve (B) pontban végződnek. Legalább az egyik hozzávezetésben járulékos önindukció fekszik; a vezetékek teljes önindukcióját (Li) és (L2) jelzi. A (3) vezérlőrács és a (2) katóda 20 között (19) bcmenőimpediancia fekszik, mely az (Lj) vezeiéken át a katódával van összekötve. A (7) anóda és a (2) katóda között (20) kimenőimpedancia van, melyet a katódával az (L2) vezeték köt össze. Tegyük fel, hogy 30 a, legalább az egyik hozzávezetésben fekvő, járulékos önindukció az (1) csőbe van építve. Aszerint, hogy áram csak az (L2 ) vezetéket vagy pedig mindkét (Li) és (L2) vezetéket átjárja, a bemenőkör kívánt kicsatolásá-35 nak elérésére vagy egyedül az (L2 ) vezetéknek vagy pedig az (Li) és (La) vezetékek mindegyikének határozott önindukciójára van szükség. Gyakorlati okokból nem kívánatos és gyakran lehetetlen is, hogy az (Li) 40 és/vagy (L») összeköttetések hosszát az alkatelemek szerelése után változtassuk. Ezenfelül üt igen kis önindukciókról wm 'szó. melyeknél 3 hozzávezetések hosszának csak néhány rnm-rel való változtatása túl-45 ságosan sok lehet. A találmány szerint a, legalább az egyik katódahozzávezetésbe felvett járulékos önindukciókat nagyobbra választottuk, mint a kívánt kicsatoló hatás számára szükséges, az 50 (A) és (B) pontokat pedig beállítható (L ä) impedanciával kötöttük össze. Ez az impedancia a két katódahozzávezetés önindukcióit részben áthidalja, úgy, hogy ez' önindukciók befolyása csökken, még pedig annál na-55 gyobb mértékben, minél kisebb értékű az (La) impedancia. (Ls) értékének változtatásával a beszerelés megtörténte után beállíthatjuk a pontos kicsatoló hatást, A kívánt beállítást a 2. ábrán megadott módon is elérhetjük. Ez az. ábra a találmány- 6° nak olyan foganatosítását mutatja, melynél az (L3) impedanciának fix értéke van. A (C) és (D) pontokat, melyekben ez az impedancia össze van kötve a bemenőimpedaneiának a bemenőelektródától elnéző végével és a ki- 65 menőimpedanciának a kimenőelektródától elnéző végével, azonban be lehet állítani. A (C) és (D) pontok kölcsönös eltolásával a bemenő- és kimenőkör áramait többé vagy kevésbbé elkülönítve tartjuk és így nagyobb 70 vagy kisebb kicsatoló hatást kapunk. A találmánynak egyik további foganatosításánál, amely >a 3. ábrán látható, a fix (A) és (B) pontok a (C) és (D) lecsapolásokkal vannak összecserélve. A hatás különben tel- 75 jesen mégfelel a 2. ábra szerinti kapcsolásénak és ezért részletesebb magyarázatra nem szorul. A találmány további előnye, hogy az (Ls). impedancia, amely az (L2) és (L1) vezetékek 80 önindukcióinak mellékzárlatát alkotja, aránylag nagy lehet, úgy hogy ez impedancia beálítása vagy a lecsapolások helyzete nem nagyon kritikus. Különben nyilvánvaló, hogy, ha a katódát a bemenőkörrel összekötő 85 katódahozzávezetést áram nem járja át, az (Li) vezeték önindukciójának értéke, valamint a (C), illetve (A) lecsapolás helyzete nem játszik szerepet. Szabadalmi igénypontok: 90 1. A 131.599 lajstromszámú törzsszabadalom szerinti, ultranagyfrekvenciák számára való erősítőkapcsolás további foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy a legalább az egyik katódahozzáveze- 95 tésbe felvett, járulékos önindukció nagyobbra van választva, mint a kívánt kicsatoló hatás számára szükséges és hogy a két katódahozzávezetés között csatolás van, mely a hatékony önindukciót olyan i<;o értékre csökkenti, hogy elérjük a kívánt kicsatoló hatást a bemenőkörre. 2. Az 1. igénypont szerinti erősítőkapcsolás foganatosítás'! alakja, azzal jellemezve, hogy a csatolás legalább lényegileg in- 105 duktív jellegű. 3i Az 1. vagy 2. igénypont-szerinti erősítőkapcsolás foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy az egyliik katódahozzávezetésnek egy csövön kívül fekvő pontja 110 a másik katódahozzávezetésnek egy csövön kívül" fekvő pontjával beállítható impedancián át van összekötve.
