139169. lajstromszámú szabadalom • Folyóvizi erőmű

2 1&9Í6Ö. az 5. ábrán ábrázoltak felülnézete; a 7. ábra: egy-egy, nyitott és zárt, ingószárny nézete; a 8. ábra: a 7, ábrán ábrázoltak alaprajza. Az ábrákon feltüntetett jelzésiek közül, az 5 I—VI jelzések: a forgatókar sorokat jelzik, (a 4. és 5. ábrán); az (1—8), .(1—8') és (1"—8") jelzések: a forgatókarokon függő ingószárnyak, (az 1., 3. és 5. ábrán); a (9) a csapágyat védő harang, (a 3., 4. és 5. ábrán); w a (9) (1—9) (8) forgatókarok, a harang falán, (a 3., 4. 5. és 6. ábrán); a (10) (1 — 10) (8) a forgatókarokon függő ingószárnyak, (az 1., 7. és 8. ábrán); (11) az ingószárny pántok, (a 7. ábrán); (12) az ingószárnyak 15 vízfogónyúlványai, (az 5., 6., 7. és 8. ábrán); (13) az ingószárnyak vízfelfogólapátjai, (az 5., 6., 7. és 8. ábrán); (14) az ütközöpeckek, (a 7. és 8. ábrán); (15) az ingószárny tengelye, (a 7. és 8. ábrán); (16) a forgatókarokat 20 összekötő kötővas, (az 1., 5., 6., 7. és 8. ábrán); (17) a haranggal védett csapágy, (a 3., 4., 5. és 6. ábrán); (18) a forgatókarok agya, (a 3., 4. és 5. ábrán); (19) a forgatókarok tengelye, (a 3. és 4. ábrán); (20) a tengely-25 kötések, (a 3. és 4. ábrán); (21) a földszinti és I. emeleti csapágyak, (a 3. és 4. ábrán); (22) a konzoltalp, (a 3. ábrán); (23) konzolok, (a 3. ábrán); (24) kúpfogaskerék, (a 2. és 3. ábrán); (25) erőátviteli tengelyek, (az 30 1-, 2. és 3. ábrán); (26) az erőátviteli tengely csapágyai, (a 2. és 3. ábrán); (27) a vízfolyás, és forgás arányát mutató nyil, (az 1., 2. és 6. ábrán); (28) a csapágyak U-vastartói, (a 2. ábrán); (29) vízelosztórekeszek terelő-35 lapjai, (az 1., 2., 3. és 4. ábrán); (30) az erőműkamrát elzáró zsilip, (az 1. és 4. ábrán); (31) az- erőműre. kapcsolt üzem (dinamóterem), (a 2. és 3. ábrán); (32) a mélyített meder, (az 1., 3. és 4. ábrán); (33) partma-H) gasság, (a 3. és 4. ábrán); (34) legmagasabb vízállás, (a 3. és 4. ábrán); (35) a támfal, (az 1., 2., 3. és 4. ábrán). A (1., 2., 3. és 4. ábrákban) bemutatott több ingószárnyas, sokkarú folyóvízi erőmű-45 höz egy villanyáram fejlesztőmű (31 dinamóterem) van kapcsolva, figyelemmel a folyóvíz [3. és 4. ábra (31)] legmagasabb vízállására, mely a [3. ós 4. ábra (33)] partot is víz alá helyezte. A (3. és 4. ábrán) feltüntetett, 50 — mélyített — partmenti (32) mederben vezejük a vizet a folyóvízi erőmű házán át, — mely a partot támasztó (35) rövid támfalra épült, — hegyesszögben a folyómeder közepéig* a természetes mederfenék lejtő-55 jén alul, az áramlással azonos irányú, 25—35 fok közöttíii eséssel, rövid 15—20 m-ig terjedő hosszban. Ezzel a partmenti szakaszon erősebb áramlást előidézve bocsajtjuk a vizet, a (4. ábra) befolyó nyílásába beépített és a forgatókaros erőátviteli szerkezet for- 60 gási vonalához idomuló (29) terelőlapokon, a rekeszeken át, az erőműre irányítva, oly mérvben, hogy ezáltal a beözönlő víz az összes (10), (1 — 10), (8) ingószárnyakat zárva tartja (1., 3, és 4. ábra) és az erőmű- 65 vet a (27) nyil irányában forgatja, nemcsak egy oldalon nyomást gyakorolva a forgató- • karokra, — amelyeknek a [3., 4. és 5. ábra, (18)] agya, a (19) • keresztmetszetű függőleges tengelyre könnyen leszerelhetően van- 70 nak ráhúzva, — hanem az (5., 6., 7. és 8. ábra szerinti) üngószárnyak megoldása és a [7. és 8. ábra, (14)] ütközőknek, például: ütközőpeckeknek, 90 fokos szögben való elhelyezése révén, még a [1. és 6. ábra, (10), 75 (6—10), (6*), (10), (6" és 9), (6)] nyitott szárnyak dacára, a kifelé áramló víz, még távozás közben is nyomás alatt tartja a jelzett kart, egyedül csak a (10/7, 10/7', 10/7" és 9/7) szárnyakkal ellátott kar halad rövid 45 80 fokos köríven a munkából kikapcsolva, — mert az ingószárnyai már az áramlás irányában tétlenül nyitva lebegnek, — mígnem a (8) kar helyére érkezve, már ismét munkába állítja a rátóduló víztömeg és pedig az 85 ingószárnyak (12) nyúlványa révén, amellyel az ingószárnyak ismét, a forgatókarhoz lapítva, zárulnak. A (7. és 8. ábrán) feltüntetett ingószárnyak megoldása tehát biztosítja a gyenge áramlású folyóvíz hajtóerejének a 90. teljes kihasználását, amennyiben a szárnyakra hegesztett (13) vízfogólapátokba, — valamint a (12) vizíogónyúlványokba.—, ütköző víztömeg, oda beszorulva, nyomástgyakorol a találmány (19) tengelyének for- 95 gatókarjaira. Az ingószárnyak a forgatókarokra fel-'és leszerelhető (15) függőleges tengelyek körül ingának, a saját lemezükből hajlított (11) pántokon, azonban csak a maximális 90 fokig, melyet az e-ponton al- IQO kalmazott (14) ütközők, — például: ütközöpeckek, — biztosítanak s e-révén érhető el az, hogy — úgyszólván — az összes karok állandóan — víznyomás alatt — munkában vannak. Az egyes forgatókarok a (16) kötő- 105 vasakkal vannak egymáshoz kapcsolva és * merevítve. A forgatókarok elhelyezése (az 5. "ábra szerinti I. és II.) két változatban történt, aként, hogy a második sor forgatókarjainak iránya az I. sorban lévő karok kö- no zött vezet. Ezzel az elosztással biztosítva van a forgatókaros erőátviteli szerkezetnek az egyenletes — zökkenőmentes — forgása. E változatos elhelyezés a III. és IV., valamint az V. és VI. sorban — több sor eseté- llo ben, ugyanígy tovább — ismétlődik. A szer-