139094. lajstromszámú szabadalom • Csavaros kitolószerkezetű irón

130O94. liarántpecek a fémhuzalból alakított (9) csavar végén lévő (10) karikát fogvatartja. .A (9) csavar oly tolókát működtett, arneU célszerűéin fémhuzalból vagy fémszalagból 5 van hajlítva úgy, hogy 180°-os meghajlítása révén kapott (11) középrésze"vagy törzsi: ívelt visszahajlítás folytán két (12) ágba vagy szárba megy át, melyek az (1) iróntest belső falára támaszkodnak. Á (9) csaló var tekerületei között oly közről gondoskodunk, hogy a (12) tolókaszárak abban súrlódásmentesen mozoghatnak. Utóbbiak ugyanis, ha a tolóka (11) törzsét a (9) csavar belsejébe vezetjük, az ábrán láthatóan, 15 a tekerületek között kiállanak és amennyiben rugózó anyagból vannak, az iróntest falához nyomódnak. Erre azért van szükség, -hogy a csavar forgatásakor ne forogjanak cl, hanem tengelyvonalú mozgásra kénysze-20 rüljenek és ezáltal a (11) törzs útján a (9) • csavarban elhelyezett (13) irónbclet hosszirányú elmozdulásra késztessék. A (12) tolókaszárak nem kívánatos elfő'"-, gását hatásosan megakadályozhatjuk azál-25 tal, hogy az iróntest belső felületét hossírecékkcl látjuk- el, mikor is az elfordulás ellenében nem csupán a rugalmas rászorítás okozta surlódáis hat, hanem a tolókaszárak hajlítószilárdsága is. 3() Ha a (11) tolókatörzs szabad végén zárt \ agy felhasított csövecskét erősítünk meg és ebbe helyezzük az irónbél végét, akk"i\ a tolószerkezet az irónbéluek nemcsak kitolására, hanem behúzására is alkalmas. 35 A fentiekben ismertetett csavaros kitolószerkezet rendkívüli egyszerűségének és különleges kialakításának még az is előnye, !iog\ a (9) csavar körül az üreges (1) iróntestben elhelyezhető tartalék-irónbelck tö*<• rési veszéhe minimális, mert nincsenek ki- -téve a mozgó alkatrészek erőbehatásána!'. A 2. ábrán Feltünteti kiviteli példában a csavaros tolószerkezet (14) csavarjának egyik vége az irónbélvezető (15) iróncsúc'si5 ban, másik vége pedig a (16) íorgiatógombban magában véve ismert módon van mc:{ erősítve. A (14) csavar útján működteteU, fémhuzalból hajlított tolóka (17) szára i csavar belsejében vezetődik, míg a csavai 50 tekerületei közé kerülő, keret alakú (18) feje az üreges (19) iróntest (20) hasítéka által vezetve egyenes vonalú mozgást végezhet, forgást .azonban nem. E megoldásinak különös előnye, hogy a (20) hasítékon át lát-55 ható (18) tolókafej jelezheti, hogy milyen hosszú irónbél van még az iróntestben. Igen egyszerű megoldású a 3. ábrán bemutatott kiviteli alak, minthogy e szerint a csiavaros kitolószerkezet, amelynek (21) csavarja a szokásos irónbélvezető (22) csúcson 60 van megerősítve, a zárt fenekű (23) iróntestbe egyszerűen bedugható. A (22) csúcs természetesen csavarmenetes is lehet, hogy azt becsavarolás útján rögzítsük az irón- -. testben. < t>r> A (21) csavarban elhelyezett (24) irónbclet mozgató tolóka e kiviteli példában :iz U-alakban meghajlított fejből és az ebből hajlítás útján kialakított (25) törzsből áll. A fej rugózó két (26 és 27) szára az iróntest 70 belső falához nyomódik, úgyhogy a csavar működtetésekor a tolókafej nem forog együtt, hanem alkotómenti mozgást végez. A (21) csavar körül az iróntestben fenn- maradó tér gazdaságosan tartalék-irónbelek 7:> Uhelyezésére használható fel. Ebből a szempontból igen fontos, hogy a (23) iróntest • (28) feneke a hengeres vagy sokszögű hasáb alakú iróntest alkotójára, illetve oldalélére merőleges sík fenék legyen. A kísérletek ,s0 ugyanis azt mutatták, hogy ha a fenekei szokásos fúróval kúp alakúra készítjük, akkor az iróntestben lazán elhelyezett tartalékirónbelek fenék felé eső végei — bizonyos iróntartás mellett — a kúp csúcsába kerül- s:> ntk és így az irőntesthez képest ferdén helyezkednek el, ami esetleges ütődésnél könyi:\en irónbéltörésre vezet. A fémhuzalból hajlított, két rugózó (26, 27) szárú tolóka előnyösen úgy van kiala- !)() kítva, hog)' a kettős — és ennélfogva hajlító igénybevétellel szemben nagyobb ellent" állást tanúsító (26) szár hosszabb karon támaszkodjék az iróntest belső falára, mint az egyszeres, tehát kisebb erőbehatásra ru- 9"> galmasan deformálódó (27) szár. E megoldással elérjük, hcg\ az iróntest belső falá. hoz rugalmasan momodó két tolókaszár a (21) csavar belsejében mozgó (25) törzset központosán tartja, illetve nem lép fel oly^n 100 erőhatás, amely annak nem kívánt, ferde beállását elősegítené. A 3. ábrán bemutatott megoldással kapcsolatban megemlítendő, hogy ha az i'róntestet úgy készítjük, hogy abba mindkét 105 vége felől befúrunk úgy, hogy a két furat között közbenső válaszfal maradjon, akkoT az ilyen iróntestbe mindkét vég felől bedughatunk egy-egy irónbélkftoló szerkezetet a hozzátartozó irónbélvezető csúccsal. Ebben no az esetben a csavarirónt kétféle színű irónbéllel használhatjuk. E feladatot azonban úg\ is megoldhatjuk, hogy iróntcstnek mindkét végén nyitott csövet használunk, de olyan csavart alkalm :- U5 zunk, amelv kettéosztott és csak belső vé-