139015. lajstromszámú szabadalom • Forgóanódás röntgencső

2 139015. szecskák jobb élrekesztése. Az elektronfelcsapódássa: hevített anódafelület némi ideig magas hőmérsékletet tart meg és tehát akkor lis, ha a katódasugárnyalábot elő hagyta, elektronokat tud emittálni. Ha tehát ezen a felületen olyan villamos mező uralkodik, amely a felületre néz, ami váltakozó feszültség esetében mindegyik olyan félperiódus során adódik, melyben az anóda a iü katódához képest negatív, úgy a primérelektronoktól érintett, egész gyűrűalakú részről elektronok indulhatnak ki. Ezért kívánatos, hogy a nagy hevített felülettel ellátott forgóanódás csöveknél egyenirányítót 15 alkalmazzunk. Az anódatükör többé vagy kevésbbé érdes felülete mező befolyására negatív anóda esetében szintén elektronemisszióra ad alkalmat. \ találmány szerinti ernyő a forgó anódatükór felületén a :-'<» mezőt gyengíti és ezl nagy részen át teljesen meg is szünteti. Az ernyő tehát csökkenti azt a veszélvt, hogy erős áram hamis Tánvban folyjon és ennek következtében azt a lehe+ősép-et nyújtja, hogy a csövet váltass kozó feszültséggel tápláljuk és az egyenirányítót elhagyjuk. Az ernyő aránylag alacsony hőmérsékleten marad, úgyhogy tetemes mennyiségű elektront nem emittál. Azt a felületét, melyen az erővonalak végződ-30 nek, tehát támadás nem éri, hanem sima marad és így az u. n. hideg emisszió veszélye nem áll fenn. A találmány szernti ernyő különös jelentőséget kap, ha azt hátrafelé meghosszabbít-35 juk és a végén, tehát nem a középen, mint a már említett korábbi javaslat szerint, mégpedig jó hővezető érintkezéssel ahhoz a testhez erősítjük, melyre a forgatható anódarész van felfüggesztve. A forgatható részt 40 ekkor teljesen körülzárja az ernyő. F,z esetben az ernyő a forgórésszel kisugárzott hőt fel tudja venni és a íhordtesthez bevezetni, amelyről azt hűtőre átvihetjük, mint az ismert felálló bordák, melyek a forgórész meg-45 felelő hornyaiba kis közzel illenek és arra valók, hogy a kisugárzott hőt felfogják és a hűtőbe vezessék. E hatás támogatására a süveget a beső oldalon és a forgórészt a külső oldalon olyan felülettel látjuk el, mely 50 a hő elnyeletésére, illetve kisugárzására alkalmas. Ezeket a felületeket, melyeken erővonalak nem végződnek, e célból érdesítjük, pl. homályosítjuk, vagy csavarvonalaíakú hornyokkial látjuk el és hia kívántatnék, fe-55 kete réteggel vonhatjuk be. Annak megakadályozására, hogy az ernyő a cső üvegfalára túlságosan sok hőt sugározzon, az ernyő külső felületét erősen reflektálóvá tehetjük. Ez villamos tekintetben is kívánatos, meri sima felületen a villamos mező erős össze- 60 tömörülései nem léteznek. A felület sima kialakítása tehát a szekundér és a hideg emisszió ellen hat. A találmány szerinti röntgencső foganatosítási példája a rajzon látható, melynek 65 1. ábrája a röntgencsövet hosszmetszetben mutatja; a 2. ábra ugyanennek a csőnek a II—II vonal mentén vett keresztmetszete. A csőfal fémes (1) középrészből és két, ennek széleihez forrasztott (2) és (3) üveg- 70 részből áll. Az anóda forgatható (4) részből, (5) hordtestből és (6) ernyőből áll. A (6) ernyő a forgórész mellső felületét süveg módjára körülzárja és a (7) katódával szemközt teljesen a forgástengelyen kívül levő 75 (8) nyílást tartalmaz, melyen a primer elektronnyaláb keresztülmehet. A (8) nyílást tartalmazó ernyőrész a forgórész kúpos mellsőfelületétől némi távolságra van. A (6) ernvőnek ettől a mellső felülettől oldalt (9) ablaka so van és ezzel szemközt az (1) fémrész szintén (10) ablakkal van ellátva. Ezek az ablakok a hasznos röntgensugarakat eresz'ik át, melyeket a wolframból álló (il) anódatükör emittál. Az (5) hordtesthez (12) forrasztó- 85 perem, amely akárcsak az (1) rész krómvasból állhat, és (13) hűtőrúd van erősítve A (2) üvegrésznek befelé haladó (14) forrasztócsövecskéje van, mely a (12) peremhez van Forrasztva. 90 Az (5) hordtesten belül két (15) és (16) gömbtömböcske van, mérvekben (17) tengely foroghat, melyhez a forgórész vékonyfalú (18) fémcsövecske segélyével van erősítve. w> A (2) üvegrészt (19) elektromágneses rendszer veszi körül, mellyel a (4) forgórészt mozgásba helyező mágneses forgómezőt létesíthetünk. Az (1) fémrészt a cső alkalmazásánál a too villamos táprendszer egyik pontjával köthetjük össze, amely az anódával és a katódával szemben kb. egyenlő potenciálkülönbségeket mutat és melyet sokszor földhöz kap. csokink. A szekundér és a termiónikusan 105 emittált elektronokat, melyek a forgórésznek az erősen hevített mellső felületéből kiindulnak, legnagyobbrészt a (6) ernyő fogja fel és ezek az (l) fémrész irányában meg nem engedhetően erős áramot nem lé- 110 tesíthetnek. Ezenkívül nem idézhetnek elő veszélyes töltéseket a fal üvegrészein, vagy az (1) fémrészen, ha ezt szigetelve tartjuk. Az anóda és katóda közötti, hamis irányban