139014. lajstromszámú szabadalom • Forgókondenzátor, lyukasztásos fémlemezekbe dugott és ezekben zömökölés révén rögzített nyúlványokkal ellátott kondenzátorlemezekkel, valamint eljárás ilyenkondenzátor előállítására

2 189014. E tekintetben különösen a kondenzátortengely és a rótorlemezek közötti íérveszleséget kívánjuk minimális ériékre csökkenteni, úgy hogy a rótorlemezeknek a le,n-5 gelyt befogadó vájalai lehetőleg kicsinyeik és a kondenzátor hatékony térfogatát e heh'en lehetőleg medlarIsuk. E célból a találmány szerint a lemezcsoportok lyukasztásos lámaszlólemezeil 10 fémből való lartószervekkel kötjük össze akként, hog)r

szemszédos felületeik között töllőmassza, pl. ragacs, van azon a helyen^ ahol a lemeznek felülete' legaDábbis, a kondenzátorlemezek átdugott és zöimököléssel 15 rögzített nyúlványai következtében, egyenetlen, úgy hogy a zömököléses összekötletés és a ragacsos összeköttelés gyakorlatilag ugyanazon a helyen van. Az imént megadott módon azl ia teret, 20 amelyet a kétféle összekötteles számára rezerválni , kell, az elérhető minimumig csökkentetlük, emellell a lapadási felület egyenetlenségei különösein erőteljes összeköttetést biztosítanak. Ezenkívül az cselben. 25 ha a ró'orlemezekel lem'emezre ragasztjuk, egyidejűleg igen egyszierű módon a kondenzátor nagymértékben sugárzásmentes kialakítását kaphatjuk, ha szigetelő ragacsot alkalmazunk. 30 «Zömökölés révén való rögzílés - kifejezésen az előbbiekben és a kövelkezőkben is bármely más olyan ismeretes rögzítési módot is érteni kívánunk, amelynél átdugott kiugrásokat vagv nyúlványokat tetsző-35 leges alakváltozás, pl. áthaj'.í'.ás, roválko'lás, kitágítás vagy laposracsíptelés, révén rögzítünk. A szlátor tartószervcit általában fémlemezek alkotják és ezek szigetelő közvclílé-40 sével vannak a .kondenzátor tokjában rögzítve. A találmány szerinli szerkezeti megoldás itt előnyösen alkalmazható akként, hegy az említeti fémlemezek és a sztátorlemezek lyukasztásos lámasztószervei kö-15 zö^tt kiváltképpen előnyösen V-alakú hasítékot létesítünk, amelyet a ragacsmassza tölt ki. Ezzel olyan megoldást kapunk, amelynél a szigetelő és a sízlálorlemezeik közötti összekötőszervekel nendkívül kicsiny 50 térre hoztuk össze. A találmány előnyös foganatosítása szerint a rótorlemezek támasztcszervél kiváltképpen előnyösen hengeresen hajlílolt, üreges lemezként alakítjuk ki, melynek nyílá-5b saiban a rótorlemezek kiugrásai zömökölés révén vannak rögzítve, a kiváltképpen előnyösen fémből való rótortengely pedig csekély közbenső térrel van ä lemez vájatába —, ragasztással, forrasztással vagy más hasonló módon —, erősítve. 60 Ez utóbbi szerkezeti megoldásnál a hengeres lámasztószerv alakja az általában hengeres tengely alakjához tökéletesen alkalmazkodik, emellett a rótorlemezeknek zömököléssel rögzített kiugrásai a konden- 65 zátorte ligetivel gyakorlatilag kontaktusban helyezkednek el, úgy hogy az: összeköttetési különösen erőteljes és igen kevés terel igényel. Mechanikai szempontból ezzel toapcso- 70, latosan előnyös, ha a lemez által alkotott vájat hengeres felülete — a kondenzátor tengelyének középvonalától mérve —, 189°nál nagyobb szögel nyalábol körül, hogy a ragacsos összeköttetés oldódását elhárítsuk. 75 Ugyancsak előnyös, ha a fémből való kondcnzálortengelyl a rólorcsoporton, illetve a rótercsoporlokon belül kiugrásokkal, hasí'ékokkal vrgy profilozásokkal látjuk el, amivel a Ikötőszer tapadását a len- 80 gelyen javítjuk, mimeltetl e kiugrásoknak a tengely középvonalától való legnagyobb sugara kiváltképpen előnyösen nagyobb, -mint a rótorleímczek a lámaszlcszerveik nyílásain átvezetett belső kiugrásainak legkisebb 85 sugara. Ez cselben ugyanis az egymással összekötendő részek kiugrásai egymást átlapolják akként, hogv a ragasztott összeköttettés jelentékeny részben menn nyírásra, hanem nyomásra van igénybe véve. 90 A találmány szerinti forgókondcnzálqrokat előnyösen úgy állíthatjuk elő. hogy, miután a torgókondenzátor mindegyik szakaszának egves rótorlemezieil és szláloirlemezeit távolság'arló idomok közbehelye- 95 zésével végleges kölcsönös helyzetükben1 egymásraraktuk és összekapcsoltuk, a lyuk;:szlásos lámaszt észérvekéi a hozzájuk tartozó lemez so;orlokon rögbijük, valamcnynyi lemezcsoportol az említett idomokikai 100 együtt a helyes kölcsönös helyzetben a kondenzátorokban végleges helyükön, — a szlátor tartóinál és a rotor tengelyénél —, elrendezzük, ebben, a helyzetben, — ragasztással, forrasztással, vagy inas alkalmas 105 módon —, feszültségmentesen rögzítjük és az említett távolságtartó idomokat a kondenzátorból csupán a kötőszer megkennényedése után távolítjuk el. A fenti eljárás azzal az előnnyel jár, no hogy az egész munkamenetet, az egyes kondenzátorlemezek összeállításától a teí'.jes kondenzátor végleges szereléséig, egyetlen megmunkálássá vontuk össze és emellett,, időlrabló és bonyolult rendszabálj'ok nél- ii5 kül, lehetőleg nagy szabatosságot érünk el.