138927. lajstromszámú szabadalom • Lengő visszacsatolásos vevőkészülék

138927. antennától. Énnek az a fontos előnye van, hogy a vevőrezgőkört az antennaellenállás csak kis mértékben terheli és így a vevőrez­gőkör negatív vezetőképessége nagyobb ér­p tekéket érhet elr ami az erősítés megfelelő növelését jelenti. További előnye az emlí­tett ténynek abban van, hogy fokozza a ve­vőrezgőkör'üzemi állékonyságát és hogy az antennae'ienállás, illetőleg az antenna-10 terhelés változásai sem az erősítést, sem az állékonyságot nem befolyásomat ják kedve­zőtlenül. A találmány szerinti vevőkészülékben a lengő visszacsatolás útján foganatosított 15 erősítés á'landó közbensőfrekvencia mellett adódik. Ennek az az előnye, hogy a vevő-1 készüléket aránylag nagy frekvenciakör­zetre kiter jedőleg lehet hangolni anélkül, hogy az erősítés jelentősebben változnék. 20 ' Több okból kívánatos, hogy a közbenső­frekvencia • kicsiny legyen a vett jel frek­venciájához képest. Nagyon nagy (30—300 MHz^es) frekvenciájú vivőhu'lámú jelek vételekor az aránylag kis közbensőfrekven-25 cia alkalmazása lehetővé teszi a vevőrez­gőkörnek olyan körülmények közötti üze­mét, amelyek megkönnyítik a lehető legna­gyobb erősítés elérését. Ezenfelül a vevő­készüléknek ez esetben lényegesen fokozott 30 érzékenysége van, mert a kis közbenső­fiekvencia lehetővé teszi még sokkal kisebb lengési frekvencia alkalmazását, amely vi­szont biztosítja a vevőrezgőkör lehető leg­nagyobb üzemi állékonyságát. 85 Je'entős előnye végül a találmány szerinti vevőkészüléknek, hogy a vett vivőhuliámú jelnek közbensőfrekvenciás jellé va'ó át­változtatásához szükséges lebegtetés foga­natosítására és' a lengő visszacsatolás meg-40 valósításához csak egyetlen csőre van szük­ség. Logaritmusps működésű vevőrezgőkör esetében ez a cső a használatos lebegtető vevőkészülék" keverőcsövét, közbensőfrek­venciás erősítőcsövét és demodulá ócövél 45 helyettesíti, mimellett mindezeknek felada­tát egyszerű trióda megoldhatja. Lineáris működésű vevőrezgőkör esetében ez az egyetlen cső szintén elvégzi az összes fent­említett csövek feladatát, kivéve a demodu-50 latorét; a demoduláláshoz itt járulékos csőre van szükség. A 3. ábra szerinti vevőkészülék csak az oltófeszültségnek és a helyileg létesített se­gédrezgésnek a vevőrezgőkörbe való beve-55. zetése módjában különbözik az 1. ábra sze­rintitől. Az 1. ábra szerinti vevőkészülék részeinek megfelelő részeket ugyanazok a hivatkozási jelek jelzik, mint ott. Az oltó­feszültséget szolgáltató (20) rezgéskeltő k-i- " menőköre a segédrezgést szolga tató (26) 60 rezgéskeltő anódkörével csatolt. Az utóbbi rezgéskeltő itt olyan segédrezgést létesít, amelynek amplitúdója lényegesen nagyobb az 1. ábra szerinti vevőkészülékben létesí­tett se^édrezgés amplitúdójánál. A (20) rez- e>5 péskeltő rezgései a segédrezgést modulál­ják, még pedig úgy, hogy a moduláció foka iega'ábbis 400%. Ez a modulált segédrez­gés a (27) tekercsen át jut el a vevőcső­höz, hogy ott létrehozza a lengő visszacsa- 70 tolást és egyúttal közbensőfrekvenciás jellé változtassa át a vett jelet. Bár a (10) cső. anódája itt csak váltófeszültséget kap, a vevőrezgőkörben a (10) csővel foganatosí­tott fé hullámegyenirányítás folytán mégis 75 keletkezhetnek közbensőfrekvenciás rezgé­sek, mert a cső az említett egyenirányítás­ból adódó átlagos anódárammal úgy mű­,ködik, mintha anódegyenfeszültséget kapna. A vevőkészülék működési módja kü'önben 80 azonos az 1. ábra szerinti vevó'Vészuéké­vel és így nem szorul bővebb részletezésre. Ai 4. ábra. szerinti vevőké^zu ék abban kü'önbözik az 1. ábra szerintitől, hogy sza­kaszosan működő (41) rezgéseit őt tártai- «5 maz. amely a vett jel frekvenciájától a köz­benc ő f rekvenciával _kü'önböző frekvenciájú, ismétlődő impulzusokat létesít. A lengő visszacsatolást . lé+rehozó o'tófe^zültséget -ebből a rezoé^keltőből származtatja le a 90 (42) ellenállással nárhuzamo=an kancsóit (43) kondenzátor. A ko"d^nzátor ha+ására az el'enálláson megközelítőleg fűrészfog­a'akú oltófeszültség adódik, ame'y a (44) ellenálláson és a nagyfrekvenciás (45) foj- 95 tótekercsen át a (10) vevőcső (11) vezérlő­rácsához jut. A (10) cső katódakörében (46) katódael­lenál'ás van, amelyet (47) levezetőellenállás köt össze a (10) cső (12) an-dáját a (13) 10 tekercsen át anódfeszültséggel táp'á'ő -f-B feszü'tségforrással. A (4') rezgéskeltővel létesített impulzusok (48) kondenzátoron át jutnak el a (10) cső (11) vezér'ő'-ácsá­hoz. A (46) és (47) el'ená'lá-ok nagysága 10 olyan, hocv a (10) elektroncső csak azok­ban az időszakokban működik, amelyekben a (42) ellenálláson' adódó fűré"zfogalakű íeszü-tség megha'ad bizonyos küszöbérté­ket. Ezekben az időszakokban rendes lengő 11 visszacsatolás jön létre. , A (41) rezgéskeltővel létesített oltófe­szültségnek olyan fázisa van, hogy a vevő­rezgőkör mindig akkor válik a legnagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom