138925. lajstromszámú szabadalom • Egyesített drótnélküli adó- és vevőberendezés
138925. 8 közben az (II) szigeten elhelyezett (B) válaszadótól is érkezik válaszjel, ezt azonban a vevőrész túlvezérelt állapota miatt, nem lehet a visszavert jeltől megkülönböztetni. 5 Röviddel e két jel vétele után megérkezik az (12) szigetől visszavert jel és a (T) Válaszadóból származó válaszjel. Ez a két jel szintén olyian erős liehet, hogy fenntartja a vevőrész túívezérelt állapotát, minek foly-10 tán az említett négy jel impulzusai a katódsugárcső képernyőjén egyetlen (S) impulzussá folynak össze. Csak az aránylag távoli (U) válaszadótól származó válaszjel válik a képernyőn különálló (U) impulzus-35, ként, felismerhetővé. Mint Játjuk, a körön belüli tárgyaktól .és válaszadóktól visszavert, illetőleg visszasugárzott jeleket nem lehet egymástól megkülönböztetni. A vevőrész érzékenységének 20 kézi szabályozással foganatosított csökkentésével kiküszöbölhetjük ugyan a fentemilített túlvezérlés* úgy, hogy a kis távolságból visszavert vagy visszasugárzott jelek megkülönböztethet őkké válnak, azonban ez 25 esetben-a vevőrész nem képes a nagy távolságból visszavert viagy visszasugárzott jelek vételére, ami nagymértékben csökkenti a berendezés haszná, hatóság í t. Ezt a hátrányt küszöbölik ki a találmány 30 szerint kialakított (20) és (30) szervek.' A berendezésnek az e szervek hatására adódó működési módja a következő: Impu'zusmodulációs jenek a (10) adóval való kisugárzásakor a (3J) elíenáJláson po-35 zitív sarkítású impulzus adódik, amelynek célszerűen az ellenállás felett ábrázolt, meredek oldalakkal rendelkező alakja van. Ez az impulzus a .(35) kondenzátoron át a (32) - diódához jut. Az impulzus nagysága a moz-40 gatható (34) érintkező beállításával szabályozható, Az impulzus hatására a dióda anódája pozitív feszültségűvé válik és,ennélfogva a diódán és a vele párhuzamosan kapcsolt Í33) ellenálláson áriam folyik át. Amint í5 a diódához vezetett impulzus pillanatnyi ér• teke nullához közeledik, záródik a dióda és a (35) kondenzátornak a dióda anódájával összekötött fegyverzetén nagy negatív töltés létesül. A kondenzátor ezután kisül a 50 (33) ellenálláson és a (31) ellenállás egy részén át, mimellett az exponenciális görbe szerint végbemenő kisülés módját a kisütőkör. időállandója határozza meg. A kisülés eredményeként fűrészfogalakú szabályozó-55 feszültség létesül, amely a közbensőfrekvenciás (20) erősítőhöz jut. A (35) kondenzátorból és á (33) ellenállásból összetett kisütőkör időállandóját f célszerűen úgy választjuk meg, hogy a (30) érzekenységszabállyozóban létesített szabá- 60 . lyozófeszültség az idő függvényében változzék és határértékét ama időszak végével érje el, amely szükséges ahhoz, hogy a kisugárzott jel előre meghatározott, például 15 km-es távolságban levő térbeli pon- ,e5 tot elérjen és az ebből a pontból visszavert ' jel vagy visszasugárzott válaszjel visszaérkezzék a berendezéshez. A (41) cső árnyékollórácsához vezetett szabályozófeszültség hatására a közbenső- 70 frekvenciás erősítés mindegyik jel kisugárzásának pillanatában erősen csökken és azután a fentemlített időszak tartama a'att fokozatosan növekszik, míg ismét el, nem éri eredeti értékét.'Ez a növekedés expo- 75 nenciális lefolyású, mert a föld felszíne mentén visszavert vagy visszasugárzott jelek erőssége a távolság négyzetével változik. A fentemlített kisütőkör megfelelő méretezése útján elérhetjük tehát, hogy a be- 8<) rendezés .vevőrészének, érzékenysége a ;visszavert vagy visszasugárzott jelek véte' lének pillanatában mindig megfeleljen e jelek erősségének és így a kis távolságból visszatérő jelek okozta fentemlített túl- 85 vezérlés megs'zűnjön anélku, hogy a nagy távolságból visszatérő jelek elnyomódnának. További előnye a találmánynak, hogy az azonos erősségű, jeleket a képernyőn •jelző impu1 zusok azonos nagyságúak, mint 90 ezt a 2b. ábra mutatja. A 4b. ábra a 3. ábra szerinti esetbea a (20) és (30) szervek hatására a ka+ ód- ' sugárcső képernyőjén adódó képet szemlélteti. A (P) impulzus a kisugárzott jelet áb- 95 • rázol ja, az (II) impulzus, pedig a legközelebbi (II) szigettől visszavert jel impulzusa. A- szabályozófeszüilitség e' visszavert jel vételének idŐDontjáig annyira csökkenti a berendezés vevőrészének érzékenységét, hogy íoo .efz a jel nem képes a vevőberendezés túlvezér'iésére, de mégis jól felismerhető jelzést ad. Minthogy a (B) válaszadóval viszszasugárzott jel erősebb a visszavert jelnél, ennek a visszasugárzott jelnek a (B) impul- 505 zusa kinyúlik az (II) impulzusból és így jól megkülönböztethető tőle. A (T) válaszadóval visszasugárzott jel ugyanolyan erős, mint a (B) válaszadó viszasugárzott jele, de , a (T) impulzus mégis az (II) és (B) impul- 110 zusoktól tisztán elkülönítve jelenik meg, mert ezek nem vezérelték túl a vevőberendezést. Ugyanez áll az (12) szigettől visszavert jel (12) impulzusára is, amely kissé gyengébb az (II) impulzusnál!. A legtávo- 115 íabbi (U) válaszadó válasz-jelének (U) im-
