138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására
8 138917. nákat olyan jelekkel gerjesztjük, amelyek-, nek amplitúdói és frekvenciái megfelelő arányban vannak egymással, A 13. ábra S, T és U görbéi ifélhuílámhossznyi közök -5 ben elrendezett nagyszámú antennából öszszetett antennarendszernek az <uh { nagyság bizonyos értékeihez tartozó irányjellemzékeit szemléltetik. Az antennák száma olyan nagy, hogy a (14) egyenlet rajzos megoldását 10 megközelítőleg iaz eszményesített V görbe alikotja. Ez a görbe olyan impulzusokkal 'modulált jelet ábrázol, -amelyek mindegyikének a (14) egyenlet koszinusztag ja-i számával, vagyis az antennák számával meg-15 határozott k?r szélessége van. Nyilvánvaló, hogy nagyszámú antenna esetében az impulzusok időtartama kicsiny és a sugárzás élesen összpontosított, mimel'lett n'jncsenek rrielléksugárzások. A V görbe 20 Fourier-féle elemzése iazt mutatja, hogy a (14) egyenlet K0 és K m áfiandói nem egyenlőek többé, mint a (13) és (15) egyenletek esetében voltak, hanem az'egyenSet mindegyik tagjában más és más értékűek. 25 Ha csak egyetlen fősugárzás jelenétét kí• vánjuk, az antennák pontos közeit a 'következő egyenlet határozza meg: d = "4~ (.17) Ebben i az antennákhoz vezetett jelek 30 laliaplfrekvenciájának i megfelelő hullámhossz, ki pedig a V .impulzusgörbék szélessége. A (17) egyenlettel meghatározott értéket meghaladó antennaközök esetében 35 mindegyik pásztázási időszak elején és vé' gén két fősugárzás keletkezik. A 13. ábra T és U görbéi ilyen antennarendszernek az <i),,t nagyság és 2^ értékeihez tartozó igényjellemzékeit szemlélteti, , az S görbe , 40 pedig iaz «bt — % -4- kw értékhez tartozó irányjelileirrizék. A 13. ábra szerinti görbék mind páros számú, mind páratlan számú antennából összetett antennarendszerre alkalmazhatók. Az egyetlen különbség a két 45 eset között abban van, hogy páros számú antenna esetében az egymásra következő fősusgárzások ellenkező előjelűek, páratlan számú antenna esetében elleniben az őszszes fősugárzásoknak azonos előjelük van. 50 Az 5. ábra 10 antennarendszerének egyforma közökben elrendezett antennáihoz , vezetett jeleket az (5) egyenlethez hasonlóan a következő egyenletekkel is kifejezhetjük, amelyekben a jelzőszámok az 55 egyes antennákat jelzik; eis = Ei3 cos wet e14 = Ei4 cos (tú0 -f- wh )t eJS = E15 cos (w 0 -j- 2 wh )t ei2 = Ei2 cos (tü0 — w h en = Eu cos (w0 — 2 wj,)t '(18) (19) (20) (21) (22) 60 Ezekben «>c a 13 antennához vezetett jeifeszülitség körfrekvenciája. Ha a fenti' egyenletekkel kifejezett jelekét egy rezgés egyes frekveneiaösszetevőinek tekintjük, akkor annak feltételezésével, hogy az ösz- 65 szes En—Eis feszültségeknek' azonos E értékük van, a (18)—-(22) egyenletek össze- • gezése" az említett közös rezgést kifejező egyenletet eredményez: es ==E cos Wot (1 + 2 cos o)ht-f2 cos 2wh t) (23) 70 Nyilvánvaló, hogy a (23) egyenlet olyan modulált jel egyenletének felel meg, amely-" nek vivőhullámát aze0 = E cos w c t (24) egyenlet és amelynek modulációs 'burkoló- 75 görbéjét az em = 1 + 2 cos wh t-(-'2 cos 2 <Dh t (25) határozza meg. A modulációs összetevők két frekvenciaösszetevővel rendelkező moduláló jeleit alkotnak. A 23 egyenlet első 80 tagja az általános modülációelméietnek megfelelően a vivőhullámot fejezi' ki, ra második tag a vivőhullámtól coh t távolságban levő alsó és felső oldalsávot alkotó modulációs összetevőket jelent, a har- 85 tnadik tag pedig olyan alsó és felső oldalsávot ábrázol, amelyeknek a vivőhullámtól való távolsága 2 wht. Páratlan (n) 'számú antennából összetett antennarendszer esetében, amelynek an- 90 tennáit olyan amplitúdójú jelek gerjesztik, hogy a jelek együttvéve időszakosan ismétlődő impulzussal modulált vivőhulámú jelet adnak a (23) egyenlet legáltalánosabb alakja a következő: ' 95 m=m' / es = E [KQ+2 > K m cosm b> h t| coscö 0 t (26) Ebben sin m b re m w (1—b) K0 = l-(az antennáknak egyforma amplitúdójú jelfeszültségekkel való gerjészté- 100 sekor Km =l és K0 =K m ),' m a sor tagjainak száma, n—1 m — és 1—baz impulzusok ismétlődési időszakának ama tört része, amelynek tartama 105
