138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására
13891?. szemléltetnek, a 2., 3., 4., 6., 8., 10., 12. és 13. ábrák ez antennaelrendezések működési • módját magyarázó diagramok, a 14., 15. és '16. ábrák a találmánynak pásztázósugárral 5 működő más kiviteli alakjait szemléltetik, a 17. ábra pásztázómozgásnak megfeleí'ően folytonosan változó irányjellemzékkel rendelkező vevőberendezés vázlata, a 18. ábra a 17. ábra szerinti berendezés antennarendi0 szerét szemlélteti, a 19., 20. és 21. ábrák a találmány szerinti vevőberendezés más kiviteli alakjait mutatják, a 22. ábra a találmány szerintii egyesített adó- és vevőberendezés vázlata, a 23. ábra a 22. ábra sze-15 rinti berendezés antennarendszerét mutatja, • a. 24. és 25. ábrák az egyesített adó- és vevőberendezés más kiviteli alakjait szem. teltetik, a 26. ábra 'pedig a 25 .ábra szerinti berendezés működési módját magyarázó 20 diagram. Az 1. ábra szerinti, előre meghatározott tcrszaka'szt pásztázósugárral pásztázó adóberendezést a kisugárzott jeleket visszaverő tárgy helyének megállapítására alkalmas 25 bármilyen ismert berendezéssel kapcsolatosan lehet alkalmazni. Az adóberendezésnek térközökben elrendezett 11—15 antennák alkotta 10 antennarendszere van, amelynek antennái pl. függőleges dipolantennák le-30 hétnek. Az antennákhoz csatlakozó 5—9 egységek mindegyikét más más frekvenciájú jelekhez való egy-egy jelcsatorna és egy-egy olyan jelek létesítésére alkalmas rezgéskeltő alkotja, amely jelek frekvenciája 35 az egyes antennák közös alapponttá), mért távolságának arányában növekszik,- mimellett adott pillanatban az összes jeleknél; azonos fázisuk van. A rezgéskeltők kristállyai1 vezéreltek lehetnek és mindegyik réz-40 géskelítő egy vagy -több erősítőfo'kozattal együtt alkothat egy-egy jelforrást. A 11— 15 antennák előnyösen egyforma közökben vannak elrendezve, amely közök pl. a középső 13 antennához vezetett jel hulíám-45 hosszának felével lehetnek egyenlőek. Ez esetben a bármely Szomszédos antennákhoz vezetett jelek frekvenciája azonos mértékben különbözik egymástól!1 és az összes antennák egyesített sugárzásának élesen össz-50 pontosított sugáralakja van. A találmány szerinti berendezés működési módját mennyiségtani elemzés alapján szemléltethetjük a legjobban. Az alább következő elemzés során, ameiy lényegileg az 55 1. ábra szerinti berendezésre vonatkozik, a találmány más kiviteli alakjaival is foglalkozni fogunk, hogy a találmány megértését megkönnyítsük. Az elemzés alapjául1 feltételezzük, hogy a 11—15 antennákat eszményi, pontalakú sugárzók alkotják. Ennek az 6o' elméleti! feltételezésnek az az előnye, hogy ez esetben az antennarendszer irányjellemzéke az antennákat egymással összekötő • egyenest tartalmazó összes síkokban egyforma. A használatos antennákat a valóság- 65 ban alakjuktól függő irányjellemzékük van. A függőleges dipolantennának például toroidalakú irányjellemzéke van. Ha az elméleti elemzést ilyen dipolantennák alapulvételével végeznénk, ennek az volna a hát- 70j . rénya, hogy a rajzban ábrázolt 10 antennarendszer irányjelíemzékét befolyásolná az egyes antennák irányjellemzéke és ennélfogva az egyesített jellemzék münden sík- ) ban más és más volna. 75 Először is megvizsgáljuk a 10 antennarendszer bizonyos alapvető tulajdonságait. Ha feltételezzük, hogy a 11—15 antennákat közös vivőhullámú jel azonos fázisban gerjeszti, akkor . az antennarendszernek 80 olyan irányjellemzéke van, amelynek az antennákat egymással öszekötő egyenest tartalmazó síkkal való metszete élesen összpontosított sugár képét adja. E sugár iránya az antennák közeitől és az antennákhoz ve- 85 zetett jelek fázisviszonyától függ. Az antennák adott közei esetében a sugár irányát az antennarendszer mindegyik antennapárjáhqz vezetett jelek fázisviszonyának egy- ' idejű változtatásával változtathatjuk meg. 90 A. találmány szerint előre meghatározott térszakasznak jelsugárral val'ó pász'tázását a szomszédos antennáktól kisugárzott jelek fázisviszonyának folyamatos változtatásával végezzük. Az alább következő elemzés- 95 bői kitűnik, hogy ezt különböző frekvenciájú jeleknek a szomszédos antennákhoz val'ó hozzávezetésével érhetjük el. A „fázisviszony" kifejezést itt különböző frekvenciájú rezgésekkel kapcsolatban a rezgések 10Q fázisszögének valamely tetszőleges pillanatban adott különbsége megjelölésére használjuk. Ez a fáziskülönbség folyamatosan változik és akkor válik nullává, amikor mindkét rezgés negatív értékekről pozitív érté- 105 kékre való átmenete alkalmával a zérus tengelyt ugyanabban az időpontban metszi. A szomszédos antennákhoz vezetett jelek fázisviszonyának az idővel egyenes arányban végbemenő változása esetében a sugár no irányváltozása az idő függvényében szinuszgörbe szerint megy végbe. Ha viszont az említett fázisviszony változik szinuszgörbe szerint, akkor a sugár állandó szögsebességgel változtatja irányát. Az antennákat táp- U5 láló rezgéskeltők kialakítása és üzeme szempontjából1 előnyösebb az irányát szinuszalakú görbe szerint változtató sugárral vég-
