138848. lajstromszámú szabadalom • Fadarabocskákból összeállított tábla parkettákhoz, továbbá fából való fal-, mennyezet- és oszlopburkolatokhoz, valamint eljárás a táblák elhelyezésére

Megjelent 1948. évi november hó 2-án. !ff A fi Y A R SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS •1ÍÍ8848. SZÁM. V.ÍII/C. OSZTÁLY. — D-5918. ALAPSZÁM. Fadarabocskákból összeállított tábla parkettákhoz, továbbá fából való fal-, menynyezet- és oszlopburkolatokhoz, valamint eljárás a táblák elhelyezésére, Don át ti Alfred mérnök, padlóburkoló vállalkozó, Budapest, A bejelentés napja: 1943. évi november hó 4. Az eddigi faparkettáknak, bár jobb szerkezet híjján nagy mértékben elterjedtek, számos hátrányuk volt. Az eddigi parkettákat, mint ismeretes, a vakpadlóra szegez-5 ték, ,az utóbbit pedig a födémen nyugvó párnafákon, ugyancsak szegezéissel erősítették meg. Az így készült .parkettapadlók hátránya mindenekelőtt az volt, hogy a, szerkezeti magasságuk átlagban 16—18 cm-re 10 adódott, ami .aránylag magy mértékben csökkentette a helyiségnek egészségügyileg •szükséges légtérfogiatát, vagy pedig az utóbbinak megóvásához legalább két téglasorral magasabb helyiséget kellett építeni, 15 ami jelentékeny költségtöbbletet okozott. Az új, nedves épületekben lefektetett .parketták továbbá könnyen elgombásodhattak, a nedvesség folytán vetemedtek, vagyis megduzzadtak és fel púposodtak,, ami a kiszáradás 20 után azzal a következménnyel járt, hogy a piarkettalécek között aránylag igen nagymérvű, több mm széles hézagok maradtak. Ezek fa hézagok egészségügyi szempontból fölötte károsak voltak, mert porfészkeket 25 alkottak és a hézagokban rovarok, férgek, különböző 'baktériumok és járványos betegségek csírái húzódtak meg. Az eddigi parketták további, hátránya az volt, hogy a padlófelület' járás közben a párnafák vál-30 tozó sűrűsége szerint kisebb vagy nagyobb mérteikben meghajlott, a fingás folytán nyikorgott, sőt az alsó üreges (rezonáló fenekű) tér miatt döngött is.. Az eddigi Sly parketták felsorolt, súlyos hátrányainak elkerülésére már különböző, 35 más szerkezetű padlókkal kísérleteztek. Így különösen alápincézetlen föMszinti helyiségekhez aszfaltrétegbe rakott parkettákat javasoltak, melyeknek főcélja a talajnedvességtől való elszigetelés volt; ezekkel 40 azonban a felsorolt hátrányokat csak rész- , ben sikerült kiküszöbölni es tartósságuk sem volt kielégítő. Javasolták már továbbá a padlónak parkettalapocskákbóll való' oly összeállítását, hogy a lapocskákba alul 2— 45 4. szeget vertek és a lapocskákat betonrétegbe nyomkodták. Azonban az így készült padló, miután a parketta és az alzatbeton között nem volt hangszigetelés, tűrhetetlenül kongott és azonkívül, a parkettaíák 50 könnyen meglazultak, mert a szegeknek egyrészt a rozsdásodás, másrészt a gyakori mozgási igénybevétel folytán nem voít tartása. A gyakorlatban f apadiók cm kívül lalkial- 55 máztak már hő- és hangszigetelőanyag, különösen íűrészporraí kevert Sorel-cement rétegéből álló,, egységes, tömörfelületű, ú. n. hézagmentes padlókat, melyekkel a fia-, padCók hátrányait elkerülték ugyan, de az 60 ilyen padlók a külső megjelenés tekintetében, pl. lakószobák igényeinek nem feleltek meg és így sok esetben, nem jöhettek tekintetbe. A taláimány abból a megfontolásból indul ki, hogy maguknak a tetszető- 65 sebb faparkettáknak ilyen hézagmentes