138770. lajstromszámú szabadalom • Csuklóelrendezés sínjárművekhez való csuklós alvázakhoz

Megjelent 1948. évi október hó 1-én. MAGTÁR SZABADALMI BTRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 138770. SZÁM. V,b. OSZTÁLY. — Sch-6614. ALAPSZÁM. Csuklóelrendezés sínjárművekhez való csuklós alvázakhoz. Schweizerische Lokoinotiv-und Maschinenfabrik cég, Winterthur (Svájc). A bejelentés napja: 1047. évi február hó 27. Svájci elsőbbsége: 1941. évi február hó 8. (A 620/1940. H. E. sz. rendelet alapján). A találmány háromtengelyű sinjármíúe vonatkozik, melynek a középtengellyihez részarányosán elrendezett végtengelyei a középtengely révén iá kanyarulatnak meg-5 felelő helyzetbe áli'ítódoaík Ibe és olyan rudasadvázakíbian vannak ágyazva, melyeknek rúdjai mind a középtengely keretiével, azaz ja kortmánykerettel, mind pedig egymással, még pedig a középtengelyen átfektetett 10 függó'leges síkban, tércsuklósan vannak összekötve. Az ilyen alvázaknál szokásos, hogy a rudak ifelicsublözási pontjait a kormányalvázon, körülbelül a középcsukJó magasságaiban vagy valiamEvef az laJaitt ren-15 dezik el, ímely középc&uklöban a rúdvégek egyesítve vannak. A felcsuklózási pontok ilyen elrendezésének egyenes szakaszon való haladáskor az a következménye, Ihogy a vágány agyenet-20 fenségein való áthaladáskor, amikor is iá rúdasalvázban ágyazott tengely egyik kereke magasabb áLJáslha kerül, mint: a másik, ez iá rúdiasailiváiz vízszEmtes mozgásokat végez, mefyek mind a kormányalivázniak 25 tengelye körüli, mind pedig a másik rúdasalváznaik ia középhelyzeitébői való elfordítását vonják maguk után. Ennek következtében a kerékcsoportok a vágányban ferdém futó helyzetbe kerülnek és az talváz 30 csuklöi, valamint a keréfccsopoirtak nyomkarimáá' lökéseknek vannak kitéve, »mil mindezen alkatrészek kopását növeli. óh M) •ib Ezekéit a hátrányokat a találmány értelmében akként hárítjuk el, hogy a kormány aüivázoni mindegyik rúdasaüváz íe> csuklózási pontja közelítőleg azon az egyenesen fekszik, amely a két rúdvéget ószszeköíö tércisukíótó? ahhoz a ponthoz vezet, mely az egyik kerékcsoport két felfekvési pontját összekötő egyenest felezi. A rajzon- az eddigi felépítésnek iaz 1. ábnáni iaz új felépítésnek pedig a 2. álbrán látható, vázlatos 'térbeli ábrázolásaira mutaitjuk be a találmány szerinii elrendezés hatását. Mindkét ábrán az (1) kerekek mindkét végtengelye egy-egy rudasalvázban van ágyazva, melyeket egyszerűsítve az (la), ts (lb) tengelyközépvonalakkal és az ezekhez csatlakozó, (2), (3) rúdkarokkal ábrázol- 50 tunk. A (2), i(3) rudak a <4) és (5) pánitokon a (6) konmánylalvázkeretTe vannak felcsukllózva, amely keret nem ábrázolt módon a (7) kormánytengelyre támaszkodik. A '(4) és1 i(5) pontokon túí meghosszabbított 55 (2), {3) rudak a kocsi közepén (8) csuklóban vannak egyesítve. Az 1. álbrán iá rudak (9), i(10) csatlakozópontjai, valaminit la (4), (5) és !

(8) csuklók egy magasságban vannak élírendezve. Ha 6° már most valamely vágányegyenetlenségnéi az (1) kerékcsoport jobboldali kereke (h) magassággal felemelkedik,, a baloldali kerék pedig ugyanezzel az értékkel süllyed, a