138679. lajstromszámú szabadalom • Rádióvezérlő berendezés mozgó tárgyak haladási irányának megállapításához

1386^9. 18 Ha a (2d) távolságot hullámhosszakban mérjük, akkor a beérkezési idő közötti különbség villamos fokokban (720d). Mivé! Pedig " v, ,.; az (A) és (B) antennákkal adott jelek közötti fázisfok a (P) légi jármű helyén <t> = 0 4-30OS sin a ahol 0 a jelek közötti, a légi jármű helyén 10 mért fázisviszony. Feltesszük, hogy az (A) és (B) antennákat úgy tartjuk üzemben, hogy a (C) antennából a járműhöz húzott vonal mentén 4> = ± 180° 15 Evégből a 8. ábra szerinti kivitelnél az (A) és (B) antennákat egymástól egy hullámhossznak megfelelő távolságban rendeztük el, amely esetben (») = 180» 20 A 9. ábrában az (A) és (B) antennáról adott jelek közötti fázisviszonyt vektordiagrammal ábrázoltuk. Az ábra megszerkesztésénél feltételeztük, hogy az (A) antenna árama a (C) antenna árama előtt 90 fok-25 kai siet, a (B) antenna árama pedig a (C) antenna árama mögött 90 fokkal késik, így a 9. ábrabeli (A) és (B) hivatkozási jelekkel jelölt vektorok az (Al) és (B) antennákkal adott jelek közötti fázisviszonyt áb-80 rázolják, nevezetesen a fázisviszonyt jelzik a f>=±,180° egyenlőséggel jelzett vonal minden pontján. Ha a (P) légi jármű a 8. ábrában feltüntetett kurzusról az óramutató irányában 35 kitér, akkor <t> értéke csökken és az (A) és (B) antennákról adott és a járművön vett jelek fázisait az (A') és (B') vektorok jelzik. E.vetktorok eredője az (A'-j- B') vektor. Ennek az eredő vektornak a (C) vek-40 torral bezárt (X) fázisszöge 180°. . Ha a (P) légi jármű (8. ábra) a fentemlített kurzusról a (C) adóra vonatkoztatva az óramutatóval ellentétes értelemben tér ki, akkor a <t> szög 180° fölé növekszik és 45 a (P) légi jármű helyén a jelek közötti fázisviszonyt a szakgatott vonalú (A") és (B") vektorok jelzik. E két vektor eredője az (A" -f- B") vektor, melyet a 9. ábrában ugyancsak szakgatott vonallal ábrázoltunk. 50 E vektor és a (C) antennával sugárzott jeleket ábrázoló vektor közötti (X) fázisszög zérus. A fentiekből látható, hogy az (A) és (B) antenna egyidejű működésével adott és a 55 (C) antennával adott jelek közötti fáziskülönbség vagy 180° vagy zérus, aszerint, hogy a,(P) légi jármű az előírt 180°-os kurzustól az egyik vagy a másik oldalra kitér. E viszonyokat a 11. ábrabeli diagramm- (i() ban tüntettük fel, ahol az (X) szögeket az ordinátára, az (a) valamint a <t> szögeket pedig az abszcisszákra vittük fel. Az (a) — 0 és<i>= — 180° vonaltól balra fekvő területen (X) állandó és változatlanul 180°. Az 65 (a) = 0 és «t» = 180° vonaltól jobbra eső területen (X) állandó és változatlanul zéru •. Ha (X) értéke í80°-ról zérusra változik, úgy ez a változás mindig pontosan (a) = 0 és <P = —180° mentén, még pedig hir- 70 telenül következik be. Al leírt jelenséget hasznosítjuk a (P) repülőgépnek az előírt kurzuson való tartása végett. E célból a (P) repülőgépen oly eszközöket rendezünk el, amelyek veszik egy- 75 részt az (A) és (B) antennák egyidejű működtetésével adott eredő jeleket, másrészt az eredő jeltől elkülönítetten veszik a (C) antennával adott jelet. Ha e két vett jel közötti fázist a repülőgépen összehason- 80 Htjuk és megfelelő eszközökkel jelezzük, úgy módot adunk arra, hogy a (P) légi jármű vezetője állandóan tájékoztatva legyen arról, hogy az előírott kurzuson halad-e vagy arról letért. A 9. ábrabeli vek- 85 tordiagrammot annak a feltételezésével rajzoltuk, hogy a (C) antennát ugyanoly frekvenciával tartjuk üzemben, mint az (A) és (B) antennákat, azonban ilyen körülmények között a gyakorlatban a (C) antenna- go val adott jelek az (A) és (B) antennákkal adott jelektől elkülönítetten nem" volnának vehetők. Evégből az (A) és (B) antennákat oly frekvenciával gerjesztjük, amely a (C) 95 antenna frekvenciájával harmonikus viszonyban van. Ez esetben a (P) repülőgépen elrendezett egyik vevőt az (A -j- B) jel frekvenciájára, egy másik vevőt pedig a (C) jel frekvenciájára hangolunk és ily 100 módon.az eredő jelet és a második jelet egymástól elkülönítetten vesszük. Az (A,) (B) és (C) antennákat úgy tartjuk üzemben, hogy egyrészt a (C) antennával adott jelek, másrészt az (A) és (B) antennákkal adott 10

r> jelek között valamely előre meghatározott többszörös fázisviszony álljon fenn. Aiz (A -f- B) jel, másrészt a (C) jel közötti fázisösszehasonlítás végett először a (C) antennával sugárzott frekvenciát úgy 110 sokszorozzuk, hogy a sokszorozott frekvencia egyenlő legyen az (A + B) eredő jel frekvenciájával.