138650. lajstromszámú szabadalom • Fogaskerékrugózás

Megjelent 1948. évi szeptember hó 1-ón. MAGTÁR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 138650. SZÁM. • XVI/a. OSZTÁLY. — Sch-6634:. ALAPSZÁM. Fogaskerékrugózás. Schweizerische Lokomotív- und Maschinenfabrik cégr, Winterthur (Svájc). A bejelentés napja: 1947. évi június hó 11. Svájci elsőbbsége: 1945. évi február hó 14. (A 620/1940. M. E. sz. rendelet alapján.) A találmány fogaskerékrúgózás, mely­nél a tengellyel érintőleges irányú rúgok tartók segítségével egyrészt a fogkoszorú­val és másrészt a fogaskerék agyával ösz-\ 5 szekötött részek közé vannak beiktatva. A rugók ilyen elrendezésénél azokra és tar­tórészeikre nagy röpítőerők hatnák, ame­lyek az ilyen rugók ismert elrendezésénél a rugók vagy tartórészeik nagy elhasználó-10 dását eredményezték. A rugózásnak a találmány szerinti elren­dezésnél ezt úgy kerüljük el, hogy a tar­tók, — melyek között a rugók elhelyezést nyernek — a kerület irányában fekvő külső 15 végükön csúszósarukat hordanak, melyek­kel a röpítőerő felfogása végett — az egy­mással szemben rugózó, a fogaskerékkel és a fogaskerék agyával összekötött részek egyikére felfekszenek. 20 A rajz a találmány tárgyának kiviteli példáját szemlélteti és pedig at I. ábra a rugózott fogaskerék egy részé­nek nézete, részben a 2, ábra I—I vonala mentén vett metszetben, a 25 2. ábra az I. ábra II—II vonala mentén vett metszetét szemlélteti. Az (1) fogaskerékagynak négy (2) szárny­párja van, melyek között a (4) fogkoszorú (3) szárnyai fekszenek. Valamennyi szárny 30 (5) végfelülete sík és a (6) tartóknak fek­szik neki, melyek közé a (7) rugók — me­lyek menetének (9) tengelyei érintőleges irányúak — a (2), (3) szány között lévő '(10) nyílásban nyernek elhelyezést. A (10) nyílásokba beépített (7) rúgok közül az áb- 35 rán csak egyet tüntettünk fel. A (6) tartók­nak a kerület felé néző, külső oldalukon (! 1) csúszósaruik vannak, melyek a röpítőerő hatására, hengeres külső felületükkel a (4) fogkoszorú hengeres (12) belső felületére 40 fekszenek fel. Ha a (7) rugók az átviendő forgatónyo­maték hatására összenyomódnak, akkor a (11) saruk a fogkoszorú (12) belső felületén csúsznak, miközben azonban a (7) rugók 45 és a (6), (11) tartók sugárirányban folyto­nosan kifelé ható röpítőerejét ez a (12) fe­lület fogja fel. A (11) saruk csúszásának megkönnyítése és berágódások megakadá­lyozása végett a (12) felületek bőséges ke- 50 néséről gondoskodunk, amit a rajzon kö­zelebbről nem szemléltettünk. A rugók tok­ját kifelé körbefutó (18) fedő zárja le. A (7) rugók röpítőerejét a végüknél lévő (14) kiugrás viszi át a (6) tartókra, vagyis olyan 55 helyen, ahol a rúgó és a tartó között vi­szonylagos mozgás gyakorlatilag nem léte­sül. Látható, hogy a találmány szerinti el­rendezéssel a rúgóelemek elhasználódását valamennyi részükben meggátoljuk és ez- 60 zel élettartalmukat egészen jelentékenyen növeljük. A normális rúgóerők túllépésénél a (6) tartók — melyek a rugókat a (15) szár­nyak révén oldalról is körülveszik — (16) 65 végfelületükkel egymásra fekszenek fel. A rúgó terheletlen állapotában az (5) (5a) fe­lületek egymással párhuzamosan állnak, Ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom