138616. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső ultrarövid villamos hullámok keltésére vagy erősítésére

138616. 3 aránya voltát nem bontják meg. A fent­említett okoknál fogvia pedig az elektródák egymáshoz igen közel helyezhetők el, anél­kül, hogy ezzel a rács-anód-kapacitást 5 megnövelnŐk, és az anóda nagy hűtő­felületrészekkel lévén ellátható, igen jól terhelhető lesz, anélkül, hogy ezzel bár­minemű üzemi hátrány járna. A találmány szerintii csőnél az anóda 10 például célszerűen két, egymással egyenlő alkatú és méretű darabból állhat, melyek mindegyike a célszerűen elliptikus kereszt­metszetű rács egyik hosszabb oldalával fek­szik szemközt és melyek egymással a cső-15 t>en megfelelő helyen elhelyezett vezeték segélyével vannak összekötve. Ezek az anódadarabok akár fémlemezekből, akár például grafitból készülhetnek. Ugyanilyen alakú és kivitelű anóddarabból csak egyet 20 ig, alikalnrazlhatunk, mely a rács egyik olda­lával szemközt fekszik. Ebben az esetben a katódának azt az oldalát, mellyel szem­ben anóda nem fekszik, a találmány sze­rint emittáló bevonattól mentesen hagy-25 juk, hogy a rács ezen oldala felé irányuló zaviaró emissziót ne kapjunk. A találmány szerinti csövet néhány példaképem foganatosítási alakjaiban alan­tiakban részletesebben a csatolt vázMps 30 rajzzal kapcsolatban ismertetjük, melyek ábrái többféle cső elektródarendszerének alaprajzát szemléltetik, az összes járulékos szervek elhagyásával. Az 1. ábrán látható cső lapos kereszt-35 metszetű, közvetett fűtésű (1) katódáját elliptikus (2) rács veszi körül, melynek drótja csavarvonálafchan van a (2a és. 2b) rácsfcartódrótokra tekercselve. A rácsnak e tartódrótok közötti mindkét oldalával 40 szemközt egy-egy (3) anódafél fekszik, melyek fémlemezből valók, és egymással ,-a csőben alkalmias helyen elhelyezett, a a rajzon fel nem tüntetett, vezetékkel van­nak összekötve. Az anódafe'.ek (3a) éíek-45 tronfelfogó felületéi a rácsfalakhoz mér­tanílag hasonló alakúak lévén, a rácstól gyakorlatilag azonos távolságban vannak, hogy az őket bármely pontjukon érő elek­tronok repülési ideje azonos legyen. Ezek-50 hez az eiektronfelfogó felületekhez a (3b és 3c) hűtőfelületek csatlakoznak, me­lyek a (3d) hűtőfelülettel és (3a) felülettel együtt zárt alaprajzú idomot eredményez­nek. A rajzból világosan látható, hogy a 55 (3a) felületrészek a (3b, c és d) felületiré­szeket a rácshoz képest leárnyékolják, hogy az elektródarendszer alaprajza < 'a katódatengelyen átmenő, eredményvonallal jelzett, egymásra merőleges két szimmet­riasíkra nézve sziimmetrikus. 60 A 2. ábrán látható cső felépítése a fentivel, elvileg azonos, azonban az anódfelek hűtő­felületei elektronfelfogó felületeikhez képest jóval nagyobbak és a zárt idomú anódafe­lek belsejében a hővezető és merevítő bor- 65 daként ható (3e) lemezek vannak, melyek­bőr szükség esetén többet is alkalmazha­tunk. Példaképen megemlítjük, hogy egy ilyen felépítésű csőnek, melynél a (3a) fe­lületek a rácstól 2 mm távolságban voltak, 70 anódr-rács-kapacitása 2.5 p. F. volt, az ugyanolyan alakú és méretű rácsot ugyan­akkora távolságban teljesen körülvevő anóda jú cső 4.2 p. F. értékű'anód-Tács ka­pacitásával szemben, mlimellett a találmány 75 szerinti cső hátrányos • következmények nélkül jóval erősebben voít terhe'ihető, és a cső deciméter nagyságrendű hullámihosz­szú villamos hullámok keltésére tartós üzemben is kifogástalanul' volt használható. 80 Még jobban terhelhető a 3. ábra szerinti cső, melynek (4)* anódfelei grafitból, van­nak és kialakításuk folytán hőkisugárzó­képességük igen nagy, minthogy saját anyagukból való, velük egy darabból álló 85 hűtőbordákkal vannak ellátva. Az 1.—3. ábra szerinti elrendezésekkel ellentetten a 4. ábra szerinti, elrendezésnél az (5) anóda a (2) rácsot teljesen körül­veszi, és pedig szintén két szimimetriasíkra 90 részarányos elrendezésben. Az (5a és 5b) elektronfelfogó anódfelületrészek az (5c, 5d, 5e és 5f) hűtőfelületrészefcet a rácshoz képest leárnyékolják, az (5g és 5h) hűtő­íelüíetrészek viszont a rácstól oly messze 95 vannak, hogy zavaró járulékos anód-rács kapacitást alig okoznak. E célból e felü­letrészeknek a rácstól való távolsága legalább négyszerakkora, mint az (5a és 5b) részeké. Ezenkívül pedig az (1) katódának 100 az (5g) és (5h) . felületrészefckel szemben­fekvő felületei emittáló bevonatta! célsze­rűn mentesek. Az (5) anóda célszerűen két íémíeímezdariabból való hajlítás útján ké­szült, melyek egymással a hűtőszárnyakat 105 alkotó (5j és 5k) nyúlványaik útján, pél­dául hegesztéssel, vannak egyesítve. Az 5. ábra szerinti csőnél a (6) anódafe­lek mindegyike egy-egy fém'lemezdarabból van hajlítva, úgy, hogy hűtőszárnyakat al- no kotó (6a) nyúlványuk legyen. Ifyen felépí­tésű csőnél a (2) rács az anódafelfek közt kinyúló hűtőszárnyakkal is ellátható anél­kül, hogy ezzel' az ánód-rács-kapacitás túlságosan megnőne és az elektródarend- ng szer részarányos felépítését elvesztené.

Next

/
Oldalképek
Tartalom