138616. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső ultrarövid villamos hullámok keltésére vagy erősítésére
Megjelent Í948. évi augusztus hó 16-áni MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138616. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — 1-4730. ALAPSZÁM. Elektroncső ultrarövid villamos hullámok keltésére vagy erősítésére. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság", Újpest. -A bejelentés napja: 1943. évi december hó 30. Ismeretes, hogy ultrarövidhulláimú villamos rezgések keltésére illetőleg erősítésére való elektroncsöveknél, melyeknél az anódrács kapacitásának kb. 5 p. F. alatt kell len-5 nie, igen fontos, követelmény, hogy az elektronok repülési ideje a rezgés egy periódusának, idejéhez képest kicsiny legyen. Az ilyen csöveknél ezenkívül tudvalevőleg nagy jelentősége van annak, hogy 10 a cső kapacitását mennél kisebbre lehessen választani. Az első követelmény miatt az efefctródák; egymfetóli távolságait kicsire kellene választani, olyan kicsire, amennyire az gyártási szempontok figyelembevételé-15 vei egyáltalában lehetséges, mert csak így sikerül az elektronok útját az egyes elektródák között rövidre választani; ezzel szemben a második követelmény, azaz a kicsinyj anód-rács-kapacitás, szükségessége 20 mellett az elektródák egymástóli távolságát nagyra vagy pedig azok felületét kicsire kellene választani, mely utóbbi követelménynek a cső terhelhetősége szab határt. Látható -tehát, hogy az uitriarövid-25 hullámú csövek szerkesztésénél egymással éles ellentétben álló követelményeket kellene kielégíteni. Ez az oka annak, hogy minél rövidebb hüllámlhosszú rezgéseikhez alkalmas csövekről van szó, annál jobban 30 [megnehezednek a megoldandó feladatok és a teljesítmény már igen csekély növelése is csak költséges, erőszakolt és bonyolult csőszerkezetékkel volt többékevébbé megoldható. Az ilyen csőszerkezetek közül á szokva- 35 nyos felépítésihez legközelebb azok álltaik, melyeknél az anóda a rácsot csak túlnyomórészben, de nem teljesen vette körül, mert olyan alkotóirányú hasítékfoal volt ellátva, mélyen át belőle a rács hűtő- 40 szárnya kinyúlt, mime'llett az anód a rácsot attól gyakorlatilag állandó távolságban körülvevő elektronfdíogó íelü'létrészetn kívül ezekkel összefüggő olyan hűtőfelüíetrészekkel is el volt látva, melyeket a rácshoz ké- 45 pest az elektronifeífogó felületrészek leárnyékolták. Az ilyen cső elektródarendszerének alaprajza tehát a katódatengelyen átmenő csak egy sztimmetriasíkra nézve volt részarányos, az erre merőleges másik 50 síkra nézve azonban nem, ami gyártási és szerelési szempontból nem előnyös. Ezenfelül a rácsnak az anódából kinyúló hűtőszárnya járulékos anód-rács kapacitást okozott és a részaránytálan felépítés kö- 55 vetkezt élben a cső terheléskori felhevülése gyakran -okozott az egyes elektródáknál oiyian alakváltozásokat, melyek az anódrács kapacitás számottévő változását idézve elő, igen kellemetlenek voltak. 60 Az ultraröviidlhüllámú csöveknél fennálló viszonyok beható tanulmányozása alapján felismertük azt, hogy a szóbaniforgó csövek szerkesztésénél elsősorban az illető csőnél megengedhető anód-rács kapacitásból és 55 az lanó'dia thermikus terheléséből kell kiindulni. Ennék folytán az anódának csak akkora elektronfélfogó felületet célszerű adni,