138616. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső ultrarövid villamos hullámok keltésére vagy erősítésére

Megjelent Í948. évi augusztus hó 16-áni MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138616. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — 1-4730. ALAPSZÁM. Elektroncső ultrarövid villamos hullámok keltésére vagy erősítésére. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság", Újpest. -A bejelentés napja: 1943. évi december hó 30. Ismeretes, hogy ultrarövidhulláimú villa­mos rezgések keltésére illetőleg erősítésére való elektroncsöveknél, melyeknél az anód­rács kapacitásának kb. 5 p. F. alatt kell len-5 nie, igen fontos, követelmény, hogy az elektronok repülési ideje a rezgés egy periódusának, idejéhez képest kicsiny le­gyen. Az ilyen csöveknél ezenkívül tudva­levőleg nagy jelentősége van annak, hogy 10 a cső kapacitását mennél kisebbre lehessen választani. Az első követelmény miatt az efefctródák; egymfetóli távolságait kicsire kellene választani, olyan kicsire, amennyire az gyártási szempontok figyelembevételé-15 vei egyáltalában lehetséges, mert csak így sikerül az elektronok útját az egyes elek­tródák között rövidre választani; ezzel szemben a második követelmény, azaz a kicsinyj anód-rács-kapacitás, szükségessége 20 mellett az elektródák egymástóli távolsá­gát nagyra vagy pedig azok felületét ki­csire kellene választani, mely utóbbi köve­telménynek a cső terhelhetősége szab ha­tárt. Látható -tehát, hogy az uitriarövid-25 hullámú csövek szerkesztésénél egymással éles ellentétben álló követelményeket kel­lene kielégíteni. Ez az oka annak, hogy minél rövidebb hüllámlhosszú rezgéseikhez alkalmas csövekről van szó, annál jobban 30 [megnehezednek a megoldandó feladatok és a teljesítmény már igen csekély növe­lése is csak költséges, erőszakolt és bo­nyolult csőszerkezetékkel volt többé­kevébbé megoldható. Az ilyen csőszerkezetek közül á szokva- 35 nyos felépítésihez legközelebb azok álltaik, melyeknél az anóda a rácsot csak túl­nyomórészben, de nem teljesen vette kö­rül, mert olyan alkotóirányú hasítékfoal volt ellátva, mélyen át belőle a rács hűtő- 40 szárnya kinyúlt, mime'llett az anód a rácsot attól gyakorlatilag állandó távolságban kö­rülvevő elektronfdíogó íelü'létrészetn kívül ezekkel összefüggő olyan hűtőfelüíetrészek­kel is el volt látva, melyeket a rácshoz ké- 45 pest az elektronifeífogó felületrészek leár­nyékolták. Az ilyen cső elektródarendsze­rének alaprajza tehát a katódatengelyen átmenő csak egy sztimmetriasíkra nézve volt részarányos, az erre merőleges másik 50 síkra nézve azonban nem, ami gyártási és szerelési szempontból nem előnyös. Ezen­felül a rácsnak az anódából kinyúló hűtő­szárnya járulékos anód-rács kapacitást okozott és a részaránytálan felépítés kö- 55 vetkezt élben a cső terheléskori felhevülése gyakran -okozott az egyes elektródáknál oiyian alakváltozásokat, melyek az anód­rács kapacitás számottévő változását idézve elő, igen kellemetlenek voltak. 60 Az ultraröviidlhüllámú csöveknél fennálló viszonyok beható tanulmányozása alapján felismertük azt, hogy a szóbaniforgó csövek szerkesztésénél elsősorban az illető csőnél megengedhető anód-rács kapacitásból és 55 az lanó'dia thermikus terheléséből kell kiin­dulni. Ennék folytán az anódának csak ak­kora elektronfélfogó felületet célszerű adni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom