138515. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos éterek előállítására

2 Í38&Í5. tekeri a nitrogénnél kétszer helyettesített - aminoalkohölok észtereit, mindenekelőtt a halogénhidrogénsavakkal képzett észtere­ket értjük. Éppoly jól használhatjuk azon-5 ban az árüszulíonsavak és máseffélék ész­tereit is. Amikor ezeket a-nál helyettesített cikloalifás, ill. alifás alkoholok fémsóival hozzuk össze, akkor ezek közül főként az alkoholok alkálisói jönnek tekintetbe. To­i0 vábbi előállítási lehetőség az, hogy meg­felelően eleszterezett, a-nál helyettesített étereket, pl. a-nál helyettesített cikloalifás, ill. alifás halogénalkilétereket szekunder vagy tercier aminokkal hozunk cserebom-15 lásba. A halogénalkiléterek előállítására cél­szerűen úgy járunk el, hogy alkilénhalogén­hidrineket vagy alkiléndihalogenideket, higítószerek jelenlétében vagy ezek nélkül, • ,. a-nál helyettesített cikloalifás, ill. alifás 20 alkoholok hatása alá helyezzük és a kapott vegyületekben esetleg jelenlevő hidroxil­gyököket halogénnel helyettesítjük. Az a-nál helyettesített cikloalifás, ill. ali­, fás alkoholokon szekunder és tercier alko-25 holokat értünk. Az x-helyzetben levő helyettesítők pl. alifás vagy hidroaromas természetűek lehetnek. Példaképen szekun­der, a-nál helyettesített cikloalifás, ill. ali­íás alkoholokai a megfelelő ketonok kata-30 litos redukálásával kapunk. Szekunder alkoholokat Grignard szerint úgy is kap­hatunk, hogy megfelelő felépítésű aldehi­deket alkalmas halogénidek hatása alá helyezünk. Ha alifás vagy cikloalifás keto-35 nok vannak analóg hatásnak kitéve, akkor tercier helyettesítésű alifás, ill. cikloalifás alkoholokat kapunk. A cikloalifás gyököket tartalmazó, ugyancsak a találmány sze­rinti eljárássai előállított bázisos étereket 40 azonban a törzsszabadalomban említett anyagoknak, pl. az ••a-nál helyettesített benzilétereknek részleges vagy kimerítő katalitos hidrálásával is megkaphatjuk. Alkilhalogenidek, alkilénhalogenidek, aril-45 szulfonsaveszterek, dialkilszulfátok, aralkil­halogenidek stb. bevitelekor vagy alkalmas oxigénleadó szerek hatására az N-nél két­szer helyettesített aminoalkiléterekből, szo­kásos módon, kvaterner ammoniumvegyü-50 letek vagy oxidok keletkeznek. Az új vegyületeket a gyógyászatban alkalmazzuk. 1. példa. 60 rész abszolút benzolban szuszpendált 55 4 rész porított nátriumamidhoz 14,5 rész di-izobutil-karbinolt csepegtetünk és 1 órán át 60°-on kavarjuk. Ezután 13 rész ß-kior­eliidieíilamint adunk hozzá és az egészet 5 órán át, visszafolyatás és kavarás közben hevítjük, majd lehűlés után vízzel elegyít- 60 jük és 10%-os sósavval többször összeráz­zuk. A z egyesített sósavas kivonatokat hamuzsírral lúgosra állítjuk, a kivált bázist éterben felvesszük, az éteroldatot tömény hamuzsíroldattal megmossuk, nátriumszul- 65 fát fölött megszárítjuk és az* étert elpáro­logtatjuk. A maradék 14 mm nyomáson 117—125°-nál forr. A bázisos éter híg sa­vakban tisztán oldódik. Analóg módon kapunk 14,5 rész n-butil- 70 izobutil-karbinolból olyan bázist, amely 14 mm nyomáson 126—132°-nál forr, to­vábbá 14,5 rész n-propil-izobutil-karbinol­ból olyan bázist, amely 14 mm nyomáson 117—125°-nál forr. 75 .2. p é 1 d a. 1,25 rész porított nátriumamidot 50 rész abszolút benzolban szuszpendálunk, 6 rész diciklohexilkarbinolt csepegtetünk hozzá és 1 órán át 60°-on kavarjuk. Ezután 6 rész so ß-kloretildietilamint adunk hozzá és az egé­szet 8 órán át visszafolyatás közben hevít­jük, majd kihűlés után 10 %-os sósavvá! összerázzuk, a sósavas kivonatokat kálium -karbonáttal lúgosra állítjuk és a kivált 85 bázist éterben összegyűjtjük. A tömény hamuzsíroldattal megmosott, és izzított hamuzsír fölött megszárított éteroldatot bepároljuk és a maradékot nagy vákuum­ban desztilláljuk. Fp.s 151-154°. 90 Ugyanezt a terméket kapjuk, ha ciklo hexil-fenil-karbin-dietilaminoetil-étert pla­tinával jégecetben és kevés tömény kénsav­ban 80—90°-on katalitosan hidrálunk. 3. példa. 95 Analóg módon kapjuk 50 rész abszolút benzolban oldott 2 rész nátriumamidból, 7,8 rész n-propil-ciklohexil-karbinolból és 8 rész ß-kloretildietilaminbol a 12 mm nyomáson 131 — 137° forráspontú n-propil-cikloheKÜ- íco karbin-dietilaminoetil-étert. Ugyanezt a vegyületet kapjuk, ha n-pro­pil-fenil-karbin-dietilaminoetil-étert jégecet­ben és kevés tömény kénsavban aktív pla­tinával 80—90°-on katalitosan hidrálunk. 105 A következő táblázat a fenti példák sze­rint előállítható további vegyületeket fog­lal össze:

Next

/
Oldalképek
Tartalom