138406. lajstromszámú szabadalom • Eljárás permanens mágnesek előállítására

t»8406. -S a) A gyártandó por fő alkatelemeinek olyan vegyületeiből vagy keverékéből vagv vegyületeinek tömény oldataiból indulunk ki, melyek 500 C° alatti hőmérsékleten fel-5 bomlani képeseik, amikoris akár közvetlenül állanak elő maguk a fémes elemek, akár pedig — más vegyületnél, pl valamely oxidnál — ez maga redukálható az 500 C° alatti hőmérsékleten. -10 b) A hő által való felbomlást legelőnyösebben közömbös vagy redukáló légkörben 500 C° alatti hőmérsékleten idézzük elő. c) Ha a felbomlási folyamat után oxid áll elő, akkor'ab) alatti eljárási folyamattal 15 egyidejűleg vagy utána eszközöljük ennek az oxidnak redukcióját rédukálógáz segélyével ,500 C° alatti hőmérsékleten. A kivitelezésnél különösen fontos vegyületek az oxalátok, a formiátok, a hidroxi-20 dok, a karbonátok vagy ezen anyagok keverékei vagy tömény oldatai. Különösen a vasformiátból nyerhetünk rendkívül finom vasport, amelynek felhasználásával majdnem tiszta vasból állíthatunk elő mágnese-25 ket. A felhasznált vegyületeket pl. 300 C° hőfokon bontjuk egy kívülről fűtött csőben vagy tartányban;, amely saját tengelye körül forog és enyhén lejt. A keveréket 30 durva por alakjában a tartány felső végében helyezzük el. A por fokozatosan sűlyed a tartányban és a bomlás folytatólagosan megy végbe. Ugyanekkor a kezelendő keverék mozgásával ellentétes irányból redu. 35 kálógázt, pl. hidrogént vagy szénoxidot bocsátunk be. Hogy a redukciós folyamat megfelelően folyjék le, szükséges, hogy a rédukálógáz mentes legyen oxidáló elemektől, amilyen az oxigén vagy a vízgőz, 40 vagy legfeljebb csak igen kis mennyiségben 'tartalmazzon ilyeneket. Ez a feltétel könnyen teljesíhető pl. hidrogénnél úgy, hogy a tisztátlan gázt vörösen izzó rézen és valamely szárítón vezetjük át. Különben 45 fontos, hogy hogy a rédukálógáz termékei — pl. hidrogén .esetében: a vízgőz -képződésükkel egyidejűleg eltávolítassanak: Amint már fentebb jeleztük, a redukció a felbomlás után is eszközölhető és kisebb 50 vagy nagyobb mértékben végezhető. Megállapítást nyert, hogy az előállított porokból kitűnő mágnesek készíthetők még akkor is, ha az oxid redukciója nem volt teljes, úgyhogy a porok' még tartalmaztak 55 jelentős mennyiségű oxidot. Ugyancsak kitűnik, hogy a redukció foka és módja érzékényen befolyásolja a termék végső jellegzetességeit és hogy ilyen módon bizonyos mértékben változtathatók a termelt mágneseik mágneses tulajdonságai. t>0 A gyakorlatban általában előnyös a redukciót addig folytatni, míg olyan fémet nyerünk amely már a lehető legkevesebb oxidot tartalmazza. Ez az állapot ugyanis a legalkalmasabb az eljárás véghezvitelére 65 nézve. Az elsőrendű mágnesek készítéséhez a legjobb mágneses tulajdonságokat úgy kapjuk meg ebben az állapotban, ha egyrészt a rédukálőgázt elég bőségesen adagoljuk, másrészt pedig a felbontást és/vagy 70 a redukciót elég alacsony hőmérsékleten hajtjuk végre, de természetesín mindezt az ipari feltételekkel és a felhasznált anyagok természetével összhangban. A leírt módon kapott porok gyakran 75 piroforosak és ebben az esetben fontos, hogy a kemencének redukáló légköréből mindjárt egy védő övezetbe kerüljenek. Erre a célra előnyösen használhatunk fel acetont vagy étert. A porokat egészen a 80 sajtolás pillanatáig redukálógázt tartalmazó tartányban is tárolhatjuk. Más, általában megfelelő eljárás a porok készítésére abban áll, hogy alacsony hőmérsékleten, esetleg redukáló anyag jelen- 85* létében karbonil-vegyületet bontunk úgy, hogy a bontási övezetből a port képződésével egyidejűleg eltávolítjuk. így lehet pl. kb. 300 C°-ra hevített olajban hidrogénből és egy vagy többféle fém karbonilos vegyüle- 90 tének gőzéből álló keveréket bugyborékoltatni. A karbonii felbomlik és a fém kicsapódik az olajban. A kicsapódás siettetésére a kihűlni hagyott olajhoz étert adunk. így megkapjuk a ikívánt fém vagy fémek porát. 95 Vas esetében igen könnyen megkapjuk a hidrogén és karbenil-gőz keverékét a hidrogénnek 50 C° mellett karbohilon való át buborékoltatása útján. Az ilyen eljárással nyert vaspor felhasználható a permanens 100 mágnesek gyártásánál. Megjegyzendő, hogy a karbonilok bontásával készített porok előállításának módjai, pl. amelyekkel rendszerint a mágneses magokhoz szükséges porokat készítik, álta- 105 iában nem adnak elegendő finomságot minőségi mágnesek gyártásához. Az itt megemlített porokon kívül, amilyenek a Raney-porok, az elgázosítás útján kapott porok, a formiátok és oxalátok bon-no tása útján nyert porok, stb., magától értődik, hogy az eljárás alkalmazásánál hasz-